Advent
Elég volt már a gyötrelem,
elég volt már a sötétből.
Napfényre vágyunk, már a gond
fekete erdejéből.
Növeld mibennünk mi isteni,
s öld ki ami bennünk állati,
hiszen a dühös tusákba már
mindenünk belefáradt.
Szüless meg bennünk Tisztaság,
Szüless meg bennünk Béke,
S tedd kezedet a világ
lázas ütőerére.
Szüless meg bennünk Szeretet,
a legszebb lelki virtus:
– a szívünk szomorú, beteg –
teremts bennünk új életet,
Szüless meg bennünk Jézus!
Az advent szó jelentése „eljövetel”. A latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: „az Úr eljövetele”. Az Ádvent Szent András ünnepe körül november 28-án – kezdődik. Négy ádventi vasárnap van karácsonyig. A katolikus templomokban ebben az időszakban nem díszítik virággal az oltárt, az orgona csak az ének kíséretére szorítkozik, a miséző pap viola miseruhát használ, de a harmadik vasárnap lehetséges a rózsaszín. Az Ádvent eredete a 4. századig nyúlik vissza.
Régi szokás templomainkban, hogy az ádventi hétköznapokon hajnali, úgynevezett roráté misét mondanak.
Az ádventben a keresztény ember készül karácsonyra, Krisztus születésének ünnepére, de egyben Krisztus világvégi eljövetelére is. A népi jámborság megnyilvánulásai az ádventi koszorú mellett a karácsony előtti betlehemezés, és a keresztény család közös Szent Család-járása. Amíg a betlehemezés karácsony eseményeit mondja el, addig a Szent Család-járás inkább a felkészülés ájtatossága a családi otthonokban.
Az Ádvent sajátos gyakorlatai?
1. Csönd, elmélkedés, imádság.
Foglalkozzunk többet Isten dolgaival, ismerjük meg jobban azt, akit várunk. Legyünk többet csöndben, magunkban. Kerüljük most a hangos helyeket, izgalmakat, szórakozásokat. Járjunk Mária lelki iskolájába: figyeljük őt, imádkozzunk hozzá, vegyünk részt a Roráté (ádventi hajnali) miséken.
2. Készülés Karácsonyra.
Készüljünk elő családunk karácsonyi liturgiájára. Ajándékainkat a helyes lelkület és szeretet készítse elő és hitelesítse: gondos, személynek szóló kiválasztás, és nem üzleti szellem.
3. Bűnbánat.
A közelgő Karácsony várakozásában szorgosan, mégis vidáman tisztítsuk ki lelkünket minden szennytől.
+++
Ádventi népszokások
Az adventi időszak az előkészület, várakozás, reménykedés ideje, amelyet régebben böjttel is megszenteltek. Ezért emlegetik a szegedi öregek „kisbűt”, tápaiak „ádventbűt” néven. Szerdán és pénteken szigorú böjt volt, szombaton pedig húsételtől való megtartóztatás. E böjtöket az ország több vidékén az öregje, így a bokortanyák evangélikus tirpák népe is tartotta. A zajos mulatságtól is tartózkodott, csak a disznótorok családias hangulatában olvadt egy kissé föl.
Régen ádvent kezdetét éjféli harangszóval jelezték, amelyet hazánkban egyes helyeken (így a budai cisztercita plébániatemplomban) felújítottak.
Az advent igazi szakrális ízét, meghitt hangulatát a hajnali mise vagy angyali mise, a régiségben aranyos mise, liturgikus szóval roráté adja meg, amely még a középkori hazai liturgia maradványa. Így él Ausztriában, Horvát, Cseh, Lengyelországban is, ami páratlan kedveltségét mutatja. A rítuskongregáció készséggel hozzájárult e középeurópai liturgikus hagyomány életben maradásához.
A hívek a hajnali sötétben várják a napfényt, a Messiást, mint hajdan a próféták. Hagyományőrző helyeken alig veszik észre, ami pedig egyébként nehezükre esik: a korai fölkeléssel, a hóval, faggyal járó áldozatot. A havat különben még a templomba menés ideje előtt illik elsöpörni, de ezért e korai munkáért sem zúgolódik senki. Nagyzsámon ádventben a gyerekek hajnali harangszóval kelnek. Megjelölt helyen gyülekeznek és házról házra járva költögetik csengővel és énekszóval az alvó híveket, hogy idejében odaérjenek a hajnali misére. Utolsó nap mindenűn kapnak valami ajándékot, amelyen aztán igazságosan megosztoznak. Nagymányok német faluban a hajnali misékre kirendelt ministráns és orgonafújtató fiúk régebben az iskolában háltak, hogy a korai szolgálatot el ne aludják.
A katolikus Csíkban régebben a betlehemes játékot is előadták a hajnali misén. Csak így indultak a falu házaiba betlehemezni.
A hajnali mise sejtelmes varázsához még a századforduló táján is sok hiedelem fűződik. Számos erdélyi magyar helyen azt tartják, hogy rorátétemplomozás alatt be kell zárni minden ajtót, ablakot, különösen pedig az ólat, mert ilyenkor a boszorkányok állati alakot öltve, a rendkívüli időben történő harangozás elől emberi és állati hajlékokba húzódnak és ott kárt okoznak. Főleg a teheneket szokták megrontani.
A fiatalságot is megfogja a hajnali miséből kicsendülő bizakodás, hiszen az ifjú szívek várakozása és ádvent hangulata között olyan nagy az egyezés. Az Alföldön ha rorátéra harangoznak, cukrot vagy mézet eszik a lány, hogy édes legyen a nyelve, és így minél előbb férjet édesgessen magához. Máshol az első hajnali misére való harangozáskor a férjhezmenendő lány a harang köteléből kis darabot igyekszik szakítani és azt a hajfonópántlikájába varrja, s a hajában viseli, hogy farsangkor sok kérője legyen.
A szerelmi varázslat igazi ideje, hathatós napjai: Szent András, Borbála, Luca, Tamás, beköszöntőül Katalin szintén ádventba esnek, amely egyúttal a téli napfordulat időpontja, a természet újjászületésének előkészítése, az embersors folytonosságának kozmikus szolgálata.
Az advent népszerű szentjeihez fűződő profán hiedelmek jó részének semmi köze az illető szent életéhez, legendájához. Az éjszakák mostanában a leghosszabbak, tehát ez az időszak varázslatra a legalkalmasabb. Minthogy pedig az Egyház ajánlja a szentek segítségül hívását: a néphit a maga mágikus várakozásait vonatkozásba hozza az említett napok szentjének nevével és hatalmával, azonban nemcsak a vallás tanítása és ajánlása szerint kéri közbenjárását, hanem mágikus hatalmat is tulajdonít neki.
Forrás: Bálint Sándor: Karácsony,húsvét,pünkösd /Advent
+++
Sok szeretettel ajánlom figyelmetekbe Prohászka Ottokár Rorate Coeli – Ádventi elmélkedések című könyvét (megjelent 1915-ben), amelyet ide kattintva érhettek el. Életre szóló lelki muníciót tartalmaz Ádvent és Karácsony megértéséhez, megéléséhez. Rekesszük ki a zajos külvilágot, a bevásárlóközpontokban, vagy az utcai bódék körüli tolongást, hogy visszavegyük ellopott ünnepeinket! Prohászka gondolataiból bármikor erőt meríthetünk!
+++
Szent István városában kedves hagyomány, a Püspöki palota udvarán megnyíló Ádventi Udvar. Ma 16 órakor Spányi Antal megyéspüspökünk gyújtja meg az első gyertyát a város ádventi koszorúján, majd megáldja a családokét is.
Szeretetteljes és boldog Karácsonyt kívánok mindnyájatoknak!
Itt most majdnem jött egy csomó gondolat…de még időben megnyomtam a törlés gombot.
Maradjunk annyiban, hogy mindenkinek kívánok jó pihenést és nyugodtan eltöltött időt ezekben az ünneppé avanzsált hétköznapokban!!
Boldog Ünnepeket és sikerekben, jókedvben gazdag Boldog Új Esztendőt!
Alig pár óra még, és én is indulok haza… furcsa lesz az itteni mínuszok után az otthoni 5-8 fokos hőmérséklet. Úgy néz ki, idén sem lesz fehér karácsonyunk. Persze nem ez a lényeg, de azért hiányozni fog.
Éppen 2 napja érkeztem vissza Lappföldről. 4 csodálatos napot töltöttem északon, 1100 km-re Helsinkitől. Elképesztően szép az ottani tél, még ha fagyos is. Visszavágyik az ember.
Szeretnék majd képeket is megosztani, de erre majd csak otthon lesz lehetőségem. Addig is fogadjátok szeretettel – mintegy karácsonyi apróságként – ezt a dalt. Az előadó egy svédországi számi (azaz lapp) hölgy, a képi világ pedig talán kölcsönöz némi fehér hangulatot az otthoni karácsonyi készülődéshez is.
http://www.youtube.com/watch?v=Qq3WEB_DTO8
Véget ért az ádventi készülődés, jó volt Veletek együtt tölteni A mi Pilvaxunkban! Maradt még egy dalunk:
Játék Karácsonykor… eljött a Szenteste előtti utolsó nap, átéljük a születés és újjászületés misztériumait. Újjászületés… igen újjászületésre van szükségünk bárhová nézünkl! Saját magunknak, családunknak, gyermekeinknek, barátainknak, ismerőseinknek, otthonunknak, városunknak és hazánknak újjá kell születnie!!! Születniük kell magyar gyermekeknek, magyar anyáktól és családban kell felnőniük, mert ha nem, bármit tehetünk elfogyunk, nem lesznek magyarok, hogy benépesítsék a Kárpáthazát.
Újjászületéshez béke kell. Elsősorban magunkban, magunkkal kell megbékélnünk… talán ez a legnehezebb… Születéshez és újjászületéshez szeretet kell. Legyen szeretet, ne csak Ádventkor, ne csak Karácsonykor, hanem egy életen át!
„Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén
ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok
vagy pengő cimbalom.
Lehet prófétáló tehetségem,
ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat,
hitemmel elmozdíthatom a hegyeket,
ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.
Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt,
odaadhatom a testemet is égő áldozatul,
ha szeretet nincs bennem,
mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny,
nem kérkedik, nem is kevély.
Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,
nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.
Nem örül a gonoszságnak,
örömét az igazság győzelmében leli.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet nem szűnik meg soha.
A prófétálás véget ér,
a nyelvek elhallgatnak,
a tudomány elenyészik.
Most megismerésünk csak töredékes,
és töredékes a prófétálásunk is.
Ha azonban elérkezik a tökéletes,
ami töredékes az véget ér.
Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyermek,
úgy gondolkoztam, mint a gyermek,
úgy ítéltem, mint a gyermek.
De amikor elértem a férfikort,
elhagytam a gyermek szokásait.
Ma még csak tükörben homályosan látunk,
akkor majd színről színre.
Most még csak töredékes a tudásom,
akkor majd úgy ismerek mindent,
ahogy most engem ismernek.
Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük legnagyobb a SZERETET.”
(Szent Pál Korintusiaknak írt 1. levele 13.)
A felkészülés utolsó előtti napja, néhány szilánk a vége felé… Ma már szabadságon vagyok, ugyan holnap délelőtt még kimegyek rendelni az én két kedves kis falumba, de utána a szilveszteri ügyeletig szabad vagyok 🙂
Amíg Budapesten laktunk keveset látogattuk, bezzeg Fehérvárról… a Vámház körúti Vásárcsarnokról beszélek, óh jeeee… igen, sokkal összetettebb élmény volt, amikor még a gyönyörű épülettel szemben volt a MindZene Zeneáruház… de most a karácsonyi gasztronómiai felkészülés jegyében már hajnali fél hetes indulással irány a Csarnok! Halkereskedés halkereskedés hátán az alagsorban, a kínálat lenyűgöző, de … hol vannak a vevők? Jöttek azok, csak egy kicsit később. Mert ugye nincs karácsony halászlé nélkül… Íme a recept, ahogyan én főzöm. Sikerült is minden hozzávalót beszerezni, kivéve kecsegét. Sebaj, ez anélkül is finom!
Azután egy kis kávézás, az ajándékok utolsó vásárlása a budai Szkítiában; majd egy rántott borjúláb ebéd a Makk Hetesben; irány haza.
Ötkor szentmise, hiszen a székesfehérvári plébániák Mécs közösségei minden nap másiknak adják át a fent látható templomot, hiszen szállást keres a Szent Család! Ma mi fogadtuk a Krisztus Király plébánián és a holnap esti mise után adjuk át az Öreghegyieknek.
Végül, de nem utolsó sorban, íme a mai napra rendelt Kormorán ének:
December 21-e Napforduló ünnep. Ősidők óta a Fény születésének napjaként emlékeznek meg róla. Ősi magyar naptárunk szerint december az Álom hava. A tél első hónapja mély álomba ringatja a természetet. De van egy jel december 21-én, ami reményt ad az embereknek. Az álom nem tart örökké, mert megszületik a Fény, s bár eleinte úgy érezzük, ólomlábakon jár, mégis minden nap egyre hosszabb időt tölt a Fény közöttünk. Remény van a kikeletre!
Ma a nap 7 óra 29 perckor kél és 3 óra 58-kor nyugszik. 2011. első napján már 7 óra 31-kor tűnik fel a horizonton és 4 óra 1-kor tér nyugovóra… öt perccel tovább tart a Fény és rövidül a Sötét…
Már csak két teljes napunk van a Megváltó születésének ünnepéig. Ezúttal fogadjátok sok szeretettel a mi Kormoránunk előadásban Ady Endre Karácsony című versét. Merítsen ebből erőt az is, aki sebzett madárnak érzi magát, hiszen törött szárnyakkal megtanulni szállni… igazi kihívás… és jöhet még bármi, nem lehet előre látni …!
Székely Karácsony
Hóba temetkezett csíki havasokon
Áron egymagában, fönn a Madarason
Uram, fohászkodik, Fiad megszületett.
Karácsony este van, hogyha megteheted
Te, aki rendezed ezt a nagy világot,
Juttass nekünk is egy kicsi boldogságot.
Hallottalak Áron, de nem mondottad kinek.
A népemnek, Uram, szegény székelyeknek.
Az Úr kicsit hallgat, majd így szól:
Áron jókedvemben kaptál,
legyen úgy, nem bánom,
de még mielőtt a kérést teljesíteném
valamit meg kéne magyarázni nékem.
Én a székelyekről hallottam eleget,
mondtak már rólatok hideget, meleget.
Tudom, hívők vagytok, sokat imádkoztok,
de szidásomban is világelsők vagytok.
Hallom, magatokat székelyeknek valljátok,
s kiválasztott népem neveit hordjátok
Áron, Ábel, Mózes, Dániel és Dávid,
az egész Biblia egész Ábrahámig,
Ha jól meggondolom, szinte már
úgy vélem, hogy Csicsó Názáret s Ditró Jeruzsálem.
Aztán, ha jól értem magyar beszéded,
s mégis a székelyek boldogságát kéred.
Miféle náció, mert a nyelve magyar.
Ó, Uram, szólt Áron, hisz a székely is magyar
Csak egy kicsivel több,
Úgy legalább három vagy négy fokkal.
Ott álltak a fenyők keményen vigyázva,
gyertyák pislákoltak ezer csíki házban,
megkondult Csíksomlyó Máriás harangja.
Szelíd korholással szólott az úr hangja:
Jól van Áron fiam, és most tartsunk rendet,
Ez a kicsivel több megmagyaráz mindent.
Én megértettelek, és most érts meg Te is,
Kicsit ezért több a szenvedéstek is.
Szélyes Sándor verse
Már csak három nap várakozás… fogadjátok szeretettel ezt az újabb Kormorán dalt!
Wass Albert: Karácsonyi mese
Nagyapánk ott ült szokott helyén a kandalló mellett, s olykor egy-egy bükkfahasábot vetett a sziporkázó tűzre. A szűzdohány füstje kék felhőbe burkolta pipázó alakját ott a nagyszoba végiben, s ezüstös szakállán olykor megcsillant a láng.
Mi gyermekek a mennyezetig érő, gyertyafényben izzó karácsonyfa körül álltunk elfogódottan és izgalomtól elmeredt szemmel, és sóvár pillantásokat vetve a karácsonyfa alatt fölhalmozott ajándékokra, hűségesen elénekeltük a Mennyből az angyal összes verseit. Ének után apám fölolvasta a betlehemi csillag történetét a Bibliából, elmondtuk közösen a karácsonyi imádságot, s azzal nekiestünk a játékoknak, akár karámba szorított birkanyájnak az éhes farkascsorda.
Kis idő múltával nagyapánk megszólalt ott a kandalló mellett a maga érdes vénemberhangján:
– Aztán tudjátok-é – kérdezte -, hogy miképpen keletkezett tulajdonképpen a karácsony?
– Akkor született a Jézus Krisztus – felelte Margit húgom okosan új babaháza előtt térdepelve, s nagyapánk bólintott rá.
– Ez igaz – mondta -, mert hogy ő volt az Úristen legnagyobb karácsonyi ajándéka az emberi világ számára. De maga a karácsony már régen megvolt akkor. Ha ideültök mellém a tűzhöz, elmondom, hogyan keletkezett.
Köréje gyűltünk a szőnyegre, mindegyikünk valami új játékot cipelve magával, s figyelmesen lestük a száját, mert nagyapánk nagyon szép és érdekes meséket tudott ám.
– Hát az úgy volt – kezdte el, miután nagyot szippantott a pipájából -, hogy réges-régen, amikor Noé apánk unokái megépítették volt a Bábel tornyát, s annak ledőlte után nem tudták megérteni egymást többé, mert az önzés összezavarta a nyelvüket, az irigység és az elfogultság egyre jobban és jobban kezdett elhatalmasodni ezen a földön. Aki nem volt olyan ügyes, mint a szomszédja, azt ölte az irigység, hogy a másiknak szebb háza van. Aki rest volt megművelni a földjét, az irigyelte azt, akinek szebb búzája termett, s mikor az irigykedés már igen-igen elhatalmasodott az embereken, akkor megszületett benne a gonoszság. A rest lopni kezdett, a tolvaj gyilkolni, s a kéregető rágyújtotta jótevőjére a házat. Addig-addig, hogy egy napon aztán az Úristen odafönt az égben megsokallotta az emberek gonoszságát, s rájok szabadította a sötétséget és a hideget.
A nap eltűnt az égről, a vizek befagytak, s a rablógyilkos számára nem termett többé semmi az elrablott földön. Nagy fázás, éhezés és pusztulás következett ebből az egész emberi világra. Mikor pedig már közeledett erősen az idő, mikor minden emberi életnek el kellett volna pusztulnia a földön, az Úristen odaintette maga mellé kedvenc angyalát, a Világosságot, és ezt mondta neki:
“Eridj le, hű szolgám, s nézz körül a földön, melyet gonoszsága miatt pusztulásra ítéltem. Vizsgálj meg minden embert, asszonyt és gyermeket, s akiben még megtalálod egy csöpp kis nyomát a jóságnak, annak gyújtsál gyertyát a szívében. Én pedig majd az utolsó előtti napon alánézek a földre, s ha csak egy kicsike világosságot is látok rajta, megkönyörülök az emberi világon, s megváltoztatom az ítéletet, amit kiróttam rája.”
Ezt mondta az Úristen, s a Világosság angyala alászállott a földre, hogy teljesítse a parancsot. A föld sötét volt és hideg. Mint a csillagtalan, zimankós téli éjszaka, olyan. Az emberek tapogatózva jártak az utcákon, s akinek még volt egy darabka száraz, fagyott kenyere, az elbújt vele a pincék mélyére, hogy ne kelljen megossza mással. Egy birkabőr bundáért meggyilkolta apját a fiú, s akinek még tűz égett a kemencéjében, az fegyverrel őrizte szobája melegét a megfagyóktól. Az angyal nagyon-nagyon elszomorodott, hogy hasztalan járta az emberi világot, mert nem talált benne sehol egy fikarcnyi jóságot sem.
Lassanként kiért a városból, s ahogy a dűlőúton haladt fölfele a hegyek irányába, egyszerre csak összetalálkozott a sötétben egy emberrel, aki egy döntött fát vonszolt magával kínlódva. Kiéhezett, sovány ember volt, s csak szakadt rongyok borították a testét, de mégis húzta, vonszolta magával a terhet, bár majdnem összeroskadt a gyöngeségtől.
“Minek kínlódsz ezzel a fával? – kérdezte meg az angyal. – Hiszen ha tüzet gyújtanál belőle magadnak itt, ahol állsz, megmelegedhetnél mellette.”
“Jaj, lelkem, nem tehetem én azt – felelte az ember. – Asszonyom, s kicsi fiacskám van otthon, kik fagynak meg, s olyan gyöngék már, hogy idáig nem jöhetnének el. Haza kell vigyem nekik ezt a fát, ha bele is pusztulok.”
Az angyal megsajnálta az embert, és segített neki a fával, s mivel az angyaloknak csodálatos nagy erejük van, egyszerre csak odaértek vele a sárból rakott kunyhóhoz, ahol a szegény ember élt. Az ember tüzet rakott a kemencében, s egyszeriben meleg lett tőle a kicsi ház, s míg egy sápadtra éhezett asszony s egy didergő kisfiú odahúzódtak a tűz mellé melegedni, az angyal meggyújtott egy gyertyát az ember szívében, mert jóságot talált abban.
”Édesanyám, éhes vagyok…” – nyöszörögte a gyermek, s az asszony benyúlt a rongyai közé, elővett egy darab száraz kenyeret, letörte az egyik sarkát, s odanyújtotta a gyermeknek.
“Miért nem eszed meg magad a többit? – kérdezte az angyal. – Hiszen magad is olyan éhes vagy, hogy maholnap meghalsz.”
“Az nem baj, ha én meghalok – felelte az asszony -, csak legyen mit egyék a kicsi fiam.”
S az angyal ott nyomban meggyújtotta a második gyertyát is, és odahelyezte az asszony szívébe.
A gyermek leharapott egy kis darabot a kenyér sarkából, aztán megszólalt:
“Édesanyám, elhozhatom két kis játszótársamat a szomszédból? Ők is éhesek, s nincs tűz a házukban. Megosztanám velük ezt a kis kenyeret, meg a helyet a tűznél!”
Az angyal pedig meggyújtotta a harmadik gyertyát is, és odaadta a kisfiúnak, aki boldogan szaladt ki a gyertyával a sötét éjszakába, hogy fénye mellett odavezesse kis társait a tűzhöz és a kenyérhez.
S pontosan ekkor érkezett el az utolsó előtti nap, és az Úristen alánézett a földre, s a nagy-nagy sötétségben meglátott három kis pislákoló gyertyalángot. És úgy megörvendett annak, hogy az angyal mégis talált jóságot a földön, ha nem is többet, csak hármat, hogy azon nyomban megszűntette a sötétséget, visszaparancsolta a napot az égre, s megkegyelmezett az emberi világnak.
S azóta minden esztendőnek a vége felé az Úristen emlékeztetni akarja az embereket arra, hogy a gonoszság útja hova vezet, s ezért ősszel a napok rövidülni kezdenek, a sötétség minden este korábban szakad alá, és minden reggel későbben távozik, hideg támad, és befagynak a vizek, s a sötétség uralma lassan elkezdi megfojtani a világot. Mi emberek pedig megijedünk, s eszünkbe jut mindaz a sok rossz, amit elkövettünk az esztendő alatt, és amikor eljön a legrövidebb nap, és a Világosság angyala alászáll közénk jóságot keresni, egyszerre mind meggyújtjuk a karácsonyfák gyertyáit, hogy az Úristen ha alátekint, fényt lásson a földön, s megbocsássa a bennünk lévő jó miatt a bennünk lévő rosszat.
– Ez a karácsony igazi meséje – fejezte be nagyapánk ott a kandalló mellett azon a régi-régi karácsonyestén -, én pedig azért mondtam el nektek, gyerekek, hogy megjegyezzétek jól, és emlékezzetek reá. Mert ez a mi emberi világunk újra építeni kezdi a Bábel tornyát, melyben egyik ember nem értheti meg a másikat, jelszavakból, hamisságokból, elfogultságokból és előítéletekből, s jönni fog hamarosan az irigység is, a rosszindulat, meg a gonoszság, melyek miatt az Úristen újra pusztulásra ítéli majd az embert. Tolvajlás és gyilkosság fog uralkodni a földön, s ha a nyomorúság és a nagy sötétség rátok szakad majd, akarom, hogy emlékezzetek: csak a szívetekben égő gyertya menthet meg egyedül a pusztulástól.
Elszaladt a négy hét… inkább zaklatott volt, mint csendes… bár sikerült kivonni magunkat az ünnepet megelőző áruházi tolongásból! Egyre jobban érzem, hogy a Karácsony mennyire nem erről szól!
Érdekes a kalendárium, hiszen Ádvent a mai nappal véget ért és van még négy napunk Szentestéig. A templomokban – legalábbis a miénkben biztosan – péntekig még minden reggel lesz rorate szentmise. Milyen jó lenne péntekig még átgondolni miért, kiért várjuk a Szentestét, a Megváltó eljövetelét…
A Pilvax asztalai mellett
holnaptólmától egy-egy Kormorán dal fog szólni, hogy ne csak a lélek, hanem a zene szárnyain is közénk jöjjenek az angyalok…Ma reggel, mikor szellőztettünk, a tetőablakot kinyitva ez a tünemény tárult elénk, hitvesem – Márti – rögtön fényképezőgépet ragadott, így megoszthatom Veletek, hogy milyen csodákra képes éltetőnk, a víz… További békés, nyugalmat hozó készülődést kívánunk mindenkinek!
Valóban különös hangulata van a rorate szentmisének. Hajnalban, metsző hideg szélben elindulva, még koromsötétben érkezni a templomba…ahol nem azt a gyors, reggel megszokott csendes misét hallgatjuk, hanem van orgonaszó és van rövid szentbeszéd… mire véget ér a szentmise, odakinn fényt hoz a hajnali pirkadat, miközben megszülitek egy újabb nap: 2010.december 14-e, tizenhat évvel ezelőtt ezen a napon édesapám örökre itt hagyott bennünket és a temető csendjében alussza álmát.
Istenem, de szívesen cserélnék vele!
Biztosan lesz.
Bár nem tartozik Ádventhez, de 14-én reggel hatkor mondanak rorate misét édesapámért, aznap lesz 16 éve, hogy örökre itt hagyott bennünket. Arra azért kíváncsi lennék, hogy lesz-e majd valaki, aki egyszer, értünk…
Nem akarom megszakítani a forraltborozós-fagyoskodós beszélgetést, csak megosztani, hogy aki esetleg nem vett még részt ilyenkor adventben roratén, feltétlenül tegye meg! Felejthetetlen élmény gyereknek-felnőttnek még az is, ha csak 1-1 alkalommal megy el hajnalonta a szentmisére; egészen átlényegül tőle a nap!!!
Fagypont körül? ne tessék viccelni, nem hideg az:)) Kb. 10 napja még itt is annyi volt, elég gyorsan jött a komolyabb lehűlés. Én személy szerint örülök az itteni rendes mínuszoknak, az esős-lucskos időjárás nagyon lehangoló tud lenni. Épp most mesélték az otthoniak, hogy Fehérvár környékén rendesen havazik. Itt ugyan egy pár napja nem esett, de a hideg miatt mind megmarad (már amit a hókotrók el nem takarítanak – megjegyzem itt nagyon precízen dolgoznak).
Péntek este sétáltam a belvárosban, már kint vannak a karácsonyi fények, sőt már a karácsonyfát is felállították a Szenátus téren. Következő héten majd megpróbálok képeket is készíteni. Sajnos a gépem nem a legprofibb (vagy inkább én vagyok lámer), de majd próbálkozok. Ha elfogadható lesz a minőség, elküldöm neked.
Örülök Geigi, hogy jelentkeztél, a forraltborozást (részemről pálinkázást) mindenképpen megejtjük majd! Gondolom ott északon, ahol még rövidebbek a nappalok és hosszabbak az éjjelek rengeteg fénnyel jár a karácsonyi készülődés. Ha vannak fényképeid, oszd meg velünk, örömmel elhelyezném A mi Pilvaxunkban! -12 °C … igen, itt épp hogy csak fagypont körül táncol a hőmérő mutatója, mégis fagyoskodunk 🙂 !
Karácsony készül, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok fel lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek újra gyermekek
hogy emberek lehessetek!
Wass Albert: Karácsony (részlet)
Ugyan nem tartozik szorosan ide, de Ádvent második vasárnapján, amely a gyászos emlékű december 5-i népszavazás hatodik évfordulójára esik, reggel 7-kor szentmisét mondatok tizenötmillió magyar testvérünkért, a székesfehérvári Ciszterci templomban. Kérek mindenkit aki teheti, legalább lélekben legyen velünk, hogy egyszer és mindenkorra pontot tegyünk a magyarság lelki Trianonjára!!!
Nagyon hangulatosak ezek a fotók. Már igencsak kedvem lenne az Országalmánál forraltborozni:) de ennek december végén mindenképp szerét ejtem. Egyelőre csak a boltban dobozban árult alkoholmentes glöginek örülhetek, a téli hangulat azonban itt is garantált (most épp -12 fok van).
Abból az egyik képen szereplő ágyaspálinkából is jó lenne felhajtani egy pohárkával… szerencsére én sem megyek haza üres „butykossal”: a múlt héten Észtországban jártam, és beszereztem egy üveggel az észtek híres likőrjéből, amit Vana Tallinn-nak hívnak. Megjegyzem szívesen megnézném Tallinn-t karácsonyi kiadásban, de idén beérem Helsinkivel is:)
Észtországról viszont eszembe jutott hogy milyen kicsi a világ… kb. egy hónapja találkoztam egy magyar lánnyal Helsinkiben, ami önmagában nem egy nagy dolog (elég sok magyar van itt), de mint kiderült, ugyanabba a gimnáziumba jártunk, és épp csak egy évvel előttem végzett. Hab a tortán, hogy édesanyja révén félig észt:) Most Tartuban tanul, ő látott vendégül a múlt hétvégén. Hihetetlen, kikkel találkozik össze az ember egy idegen országban.
Most megyek, mert vendégem van és valószínűleg már aludni szeretne…:)
Ádvent első vasárnapjának előestéjén a jó fehérvári polgárok szép számmal megjelentek a Püspöki Palota udvarán, hogy lássak, ahogyan az első gyertya fénye felgyullad. A ünnepség a katolikus óvodások műsorával kezdődött, majd óvónőik énekeltek az est hangulatához illő dalokat. Püspök atya rövid beszéde után – a közelgő Család Évére való tekintettel – az eddigi hagyományoktól eltérően egy három gyermekes házaspár családfője lobbantotta fel az első gyertya lángját. Ezután Püspök úr megáldotta a családok ádventi koszorúit.
A Püspökség udvarán kézművesek, az Országalmánál vásározók, büfék, kürtőskalácssütők hamisítatlan ádventi, karácsonyváró hangulatba hozzák az embereket. Székesfehérvárra is beköltözött a remény, a születés és újjászületés várása. Ádvent lelkülete visszatérni látszik…