Régen voltam koncertváró hangulatban, de most a régi láz lett úrrá rajtam. Kezdetektől fogva szerettem az Ismerős Arcok művészetét, a Lélekvesztő album és az azt követő turné, majd a csepregi táborozás óta ennél érzelmileg sokkal szorosabb szálak fűznek a zenekarhoz. Mert muzsikájuk mint az óbor: letisztult, gyönyörűen csillogó, érett, bármennyit kóstolgatja az ember, képtelen betelni vele! Ha jól belegondolunk, aligha lehet másként! Ebből az erőt sugárzó, ugyanakkor csendes, érzelmektől, hazaszeretettől, nemzeti érzéstől átitatott művészetből életünk minden percében erőt meríthetünk. Számomra különösen fontos és ezért még inkább felkavar, ugyanakkor megnyugtat, hogy az Ismerős Arcok zenekar mennyire magáénak érzi a gúnyhatárokon kívül rekedt testvéreink sorsát! Koncertről koncertre járva érezni az erőt a zenekarban, az energiát, amely áramlik a színpadról, hiszen ameddig mások döntik, ők ültetik addig a fenyőt!
Már csak kettőt kell aludni és újra együtt lehetünk, ezúttal – többek között – olyan vendégművésszel is találkozhatunk, mint Tátrai Tibor. Természetesen megosztom majd veletek élményeimet, itt a Pilvax törzsasztalánál.
Nagyszerű estét tölthettünk ezúttal is az Ismerős Arcokkal.
Hatig dolgoztam, a budapesti közlekedési és parkolási (v)iszonyoknak köszönhetően alig néhány perccel a koncert kezdete előtt érkeztünk a Petőfi Csarnokhoz. A bejáratnál hatalmas tumultus fogadott, aminek az volt az oka, hogy a beléptetés lassú és megalázó volt. A csókos haverok kedvenc „szekuriti” cége őrzi az épületet, mindenkit egyenként megmotoztak, Benditől elvették a fél liter ásványvizét… A női motozó meg gumikesztyűben dolgozott, hiába, első az egészség :-(.
Az előcsarnokban hatalmas tömeg hullámzott, a büfénél és női mosdónál hosszú sorok várakoztak. Néhány régi kedves ismerős is feltűnt, de igyekeztünk minél előbb helyet találni magunknak a teremben. Sok helyen megfordultam már koncerten, de a Petőfi Csarnok eddig valahogy kimaradt. Hatalmas küzdőtér, kizárólag állóhelyek. A terem túlfűtött, szellőzés nulla.
Mintegy negyedórás csúszással lépett színpadra az Ismerős Arcok, addigra a terem zsúfolásig megtelt. A hangulat leírhatatlan volt. Számomra úgy tűnt, hogy a zenekar nem kísérlete meg, hogy átlépjen a saját árnyékán, azt csinálták amihez nagyon értenek: két és fél órán keresztül muzsikáltak. Nem volt különleges színpadkép, látványelemek. A hangminőséget onnan ahol mi álltunk nehéz lenne megítélni, de a Firkafalon nem sok jót írtak róla.
A koncert repertoárja keresztmetszetét adta az Ismerős Arcok eddigi munkásságának, megszólaltak régen hallott, a zenekar pályafutásának kezdetén született dalok és az újabbak is. Oldalról különösen jól látszódott, mennyire együtt él a zenekar és közönsége. Az este fénypontját Tátrai Tibor színpadra lépése jelentette, három dal erejéig közösen muzsikált a zenekarral. Gyorsan eltelt a két és fél óra, kétszeri újrázás után Nyerges Attila lejött a színpadról, a tömeg megnyílt előtte, miközben egy emberként énekeltük a Nélküled című dalt. Méltó befejezése volt a koncertnek.
A recept roppant egyszerűnek látszik. Adva van hat muzsikus, akik hosszú évek kőkemény munkájával, magas szintű zenei tudásával, kiérlelt, nagyszerű és tartalmas dalokkal állnak színpadra. Nemcsak a muzsika és a mondanivaló, hanem a mögötte álló emberi minőség, elhivatottság és csapatszellem is hiteles. Így lehet reklámkampány, médiatámogatás hiányában is erőlködés nélkül megtölteni közönséggel egy hatalmas csarnokot és emlékezetes hangversenyt tartani. Hiszem, hogy az Ismerős Arcok zenekar a tegnap esti koncerttel még messze nem jutott el a csúcsra! Ebből a muzsikából bármikor erőt meríthetünk – még mindig hatalmas lelki igényünk van rá, ez tegnap este fényesen bebizonyosodott.
Akit érdekel további véleményeket, beszámolókat olvashat a Firkafalon – öröm látni, hogy mekkora pezsgés van ott ! Gondolom Szaki fotói is rövidesen felkerülnek ide.
Íme egy kis ízelítő a hangversenyről:
Újabb szilánk a tegnapi koncertről 🙂
Ennyire koncertváró hangulatban vagyok… 😛 😛 😛 …