1956. november 4-én a szovjet csapatok bevonultak Budapestre és leverték az október 23-án kirobbant forradalmat és szabadságharcot. Az országban néhány helyen elszórtan még egy hétig tartott a fegyveres ellenállás. Nagy Imre miniszterelnök családjával és a hozzá közel álló politikai körrel november 4-én menedékjogot kért és kapott a jugoszláv nagykövetségen, de november 22-én a szovjet titkosszolgálat segítségével tőrbe csalták, és a romániai Snagovba hurcolták.
November 4-én hajnalban, 4 óra 15 perckor, még mielőtt a rádióban elhangzott volna a Kádár-kormány megalakulásának bejelentése, megindult a támadás Budapest és az ország számos nagyvárosa ellen. Az ágyúdörgésre ébredő ország csak közel egy órával később hallhatta Kádár János Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányának felhívását az ungvári rádióból, melyben bejelentette, hogy az október 23-i tömegmozgalom fasiszta felkelésbe torkollott, ezért vált szükségessé a szovjet csapatok segítségül hívása. Beszédében büntetlenséget ígért mindazoknak, „akik a mozgalomba becsületes, hazafias szándékkal kapcsolódtak be”, egyben ígéretet tett a forradalom több követelésének megvalósítására. Ezek között szerepelt, hogy a rend helyreállítása után a kormány tárgyalásokat fog kezdeményezni a szovjet csapatok kivonásáról.
Negyedórával Kádár után közvetítette a Szabad Kossuth Rádió Nagy Imre szózatát. A miniszterelnöknek nem volt, nem lehetett pontos képe a helyzetről, azt sem tudta, mi történt a Tökölön tárgyaló magyar küldöttséggel. Ilyen körülmények között csak arról tájékoztathatta az országot, hogy a szovjet csapatokat nem a kormány hívta be, de nem adott, nem adhatott parancsot az ellenállásra, noha nem is tiltotta meg a védekezést. (A Tökölön letartóztatott Kovács István vezérőrnagytól kapott írásbeli utasítás alapján azonban a Honvédelmi Minisztériumban tartózkodó tábornokok megtiltották a magyar csapatoknak az ellenállást.)
Nagy Imre még egy kísérletet tett: a rádión keresztül szólította fel azonnali visszatérésre Maléteréket (a hadsereg vezetését), majd amikor ennek nem lett foganatja, elfogadta a jugoszláv nagykövetség által felkínált menedékjogot; hozzá a nap folyamán családtagokkal együtt negyvenketten csatlakoztak. Az ugyancsak a Parlamentben tartózkodó Mindszenty bíboros az amerikai követségre menekült. Bibó István államminiszter, a törvényes magyar kormány egyetlen, az Országgyűlés épületében tartózkodó képviselője kiáltványban fordult a nemzethez és a világhoz a forradalom, a forradalmi nemzet védelmében.A szovjet csapatok elé két fő célt állítottak. Egyfelől meg kellett szállniuk a katonai objektumokat, le kellett fegyverezniük a magyar honvédséget, a nemzetőr alakulatokat. Még az éjszaka körülzárták a magyar laktanyákat, majd hajnalban fegyverletételre szólították föl az egységeket. Az ellenállás legkisebb jelére tűzcsapással válaszoltak (Záhony, Komárom, Békéscsaba, Szombathely, Székesfehérvár stb.). A gyors és meglepetésszerű támadással szemben a magyar honvédség nem védekezhetett, alig egy-két helyen történt kísérlet az ellenállásra. (Ebben a Honvédelmi Minisztériumból érkezett parancs is közrejátszott.) Budapesten a Petőfi laktanyát védő alakulat ugyan fölvette a harcot, de hamar belátták a küzdelem kilátástalanságát, és letették a fegyvert…
forrás: tudomany.ma.hu; hvg.hu; Jenei Szilveszter: 1956 Aki magyar…