Tiszakécske – segélykoncert

Hogyan is kezdjem…Régen írtam már koncert élménybeszámolót – az igazat megvallva, régen voltam már Kormorán koncerten.
A kaposvári bulit terveztem be a naptáramba, de másképp alakult.

Tiszakécskére viszont eljutottam!
Nem volt egyszerű – a vonatok indulását ugyan tudtam, de Szolnokról eleve késve induló vonatomról a sötét délutáni órákban fogalmam sem volt, hol is (vagy éppen mikor) kell majd leszállnom. A jegyvizsgáló segítségét kértem a számomra ismeretlen vidéken.
Segítőkész volt, mondta hogy majd a következő megállónál, és beszélgetésbe kezdtünk. Egyszer csak lassítani kezdett a vonat, már majdnem megállt, mire észbe kaptunk. Végül gyorsan lepattantunk mindketten a vonatról. Ő meneszteni, én pedig a koncert helyszínét megtalálni….indultam volna! De még időben kapcsolt a kedves fiatalember, hogy ez még nem is az a település! Így együtt visszamásztunk a sínbuszra, és folytattuk a beszélgetést a következő megállóig.

Megérkezve Tiszakécskére, egy hosszú úton ballagtam előre.
Információim szerint végig egyenesen kell menni az állomástól, de csak szembe jövő emberekkel találkoztam! A harmincnyolcadik embernél elgondolkodtam: Vagy valamiről lemaradtam, vagy a másik irányban lesz valami jó program!?

De nem hagytam magam megtéveszteni, bízva informátoromban, haladtam tovább előre, és megkönnyebbülve láttam a koncert felhívásokat! Jó városban járok! Már csak az Arany Jánosról elnevezett  művelődési házat kell megtalálnom – és meg is lett. Néhányan már sürgölődtek az előtérben.

A bejáratokhoz asztalok és székek voltak rakva, az egyik mellett kivetítőn váltak követhetővé a színpadon zajló események:  hangfalak, mikrofonok a helyükön, és néhány hajolgató, gubbasztó technikus néha felbukkant. Én jókislány módjára lecsücsültem az előtérben, és várakoztam. Először Kislacáék jöttek be, majd fokozatosan megszállták az épületet a kobakosok, egyszerű-, és az elvetemült Kormorán rajongók akik az ország különböző pontjairól érkeztek!

Meglepődtem, mennyi ismerőssel sikerült találkozni! Jó volt újra örülni egymásnak, váltani néhány szót, kisebb beszélgetésekbe merülni, vagy csak éppen egymásra mosolyogni.
A zenekari beállást észre sem vettem. Közben a terem is megtelt közönséggel, és a következő pillanatokban már asztalokat pakoltak a színpadra. Arra azért volt szükség, mert a helyi „Kék Nefelejcs Citerazenekar” műsorával kezdődött az est, majd a polgármester beszédét hallgattuk meg közösen -lent a közönség, színpadon a citerazenekar és a Kormorán zenekar tagjai. Végül következett a várva várt koncert!
A színpad előtti részt ellepték az ülni nem bíró, tomboló rajongók.

A zenekar is nagyon élvezte a közönség felől áradó szeretetet. Izzott a színpad (eleje), de talán az egész terem.

A hangosítás- és a fénytechnika minősége is emelte az est színvonalát!

(..már-már minden szép és jó ebben az élménybeszámolóban, mégsem volt tökéletes koncert. A doboknál nem a már megszokott Nagy Laci ült (betegség miatt), hanem Herpai Sándor ugrott be, aki 1 nap alatt megtanulta az egész koncertműsort…
Ez sajnos helyenként akadozott – bár lehet, hogy csak nekem tűnt fel!? Például a Reménység temploma, ami az egyik nagy kedvencem egy kicsit furcsa volt így…igyekezett mindenki a másikra figyelni, emiatt nem forrt úgy a levegő a színpadon, mint egyébként szokott!
Reninek pedig kimaradt a Három határos dobolása…
Lacinak mielőbbi gyógyulást kívánunk! Legalább annyi ereje legyen, hogy adhasson néhány dob-órát Herpai Sándornak, aki tényleg ügyes, hogy ilyen rövid idő alatt ennyire megtanulta a dalokat, de…még észrevehető a különbség…)
Tomi, Álmos, Gergő a koncert alatt végig igyekeztek segíteni neki…..külön dicséret nekik! 😉 )

Összességében kellemes, színvonalas, jó hangulatú koncert volt sok ismerőssel! 🙂

A Kormorán 9 tagja pedig képes egy kis városkában akkora (néhány órás) megmozdulást csinálni, ami több, mint fél millió forinttal segíti a vörösiszap károsultjait!

A koncertről fényképek és videók hamarosan láthatóak lesznek a világhálón!