Október 3-án ismét választ Magyarország. A tét csak látszólag kisebb, mint áprilisban volt.
Helyhatóság, önkormányzat. Míg az ország haladásának irányát a kormány és a parlament szabja meg, addig az életünket, mindennapjainkat ezerszer inkább befolyásolja, hogy kik vezetik a települést, amelyben élünk. Milyen a közbiztonság, az oktatás, az egészségügy, a közlekedés, az infrastruktúra, a munkalehetőségek, a városkép, az idegenforgalom – elsősorban az önkormányzatokon múlik. Hogy jól sáfárkodnak-e a szűken csordogáló közpénzekkel és utak, iskolák, kulturális intézmények épülnek, újulnak meg, vagy a saját zsebre eltett milliárdok miatt éppen csak két kerület polgármestere van előzetesben a huszonháromból – erről is dönthetünk vasárnap.
Kicsit irigylem a kistelepüléseken élő polgárokat. Őket sem a médiák tudatformáló hatása, sem a pártszimpátiák nem befolyásolják igazából döntésükben. Ismerik a jelölteket, tudják ki hogy él, mire képes. Ki kell választani a legjobbnak tűnő jelöltet és dönteni kell!! De otthon ülve ez nem fog menni, ehhez rá kell szánni vasárnap azt a 10-15 percet és választani kell. Mert utána nincs apelláta, ha kátyús az út, ha beázik az iskola teteje, vagy ha ritkítják a buszjáratokat!
Az én városom Székesfehérvár is megsínylette az elmúlt 12 év szociálliberális városvezetését. Mindenhonnan korrupciókról suttognak, a város egy helyben toporog. Csődtömeget, adósságot, lepusztultságot, ezernyi gondot örököl az új városvezetés. Pedig Székesfehérvár adottságai kiválóak. Én elmegyek, szavazni fogok, mert változást szeretnék. Virágzó, élhető városban akarok élni!
Gyermek- és kamaszkoromat Magyarország szívében, Budapesten töltöttem. Szülővárosom akkor is ezernyi gonddal küzdött, mégsem volt élhetetlen. A világ egyik legszebb fekvésű városa, hegyek ölelik, szívét a Duna simogatja, a Budai Vár koronázza meg. Olyan kincset építettek eleink, amelyet féltenünk, óvnunk kell, ahol élni jó.
Szinte érthetetlen, hogyan bízhatták húsz évre egy alkalmatlan kalandorra ezt a kincset. Soha nem fogom elfelejteni, ahogyan Március 15-én a mikrofonba rikácsolt miközben a gólemek esernyővel hadakoztak a repülő tojásokkal. Nem volt komikus jelenet, inkább végtelenül szomorú. Hihetetlen, hogyan lehetett húsz év alatt Budapestet lezülleszteni, élhetetlen, mocskos, kibírhatatlan várossá tenni! Ellopni, vagy elkótyavetyélni szinte mindent, ami a nemzet tulajdona volt. Budapest bűze az ország minden szegletében érződik!
(Fotók: Pályi Zsófia, képek forrása: Origo.hu)
Friss szelek kellenek, rend, fegyelem, tisztaság és példás szankciók. Egy pillantás Bécsre vagy Prágára és már láthatjuk is, mi a helyes út. Csak egy alkalmas városvezetés kell és rengeteg munka.
Jó ha tudják Budapest választópolgárai, nem dőlt el semmi!!! Nehogy elhiggyék a választási előrejelzéseket! Angyalföldről ketten egyéni választókerületből jutottak az Országgyűlésbe, egy polgármester és Szanyi… nem dőlt el semmi! A keresztény, konzervatív, nemzeti radikális választó nem maradhat otthon, miként az sem, aki egy élhető városban szeretne lakni! Minden magunkfajta menjen el és vigyen magával legalább még egy embert! Budapest változásért kiált!
Befejezésül még annyit, hogy nagyon örülök annak, hogy az új országvezetés megóvja az ősi vármegyerendszert. A magyar közigazgatást eleink kiválóan megszervezték, ami jó, azt nem kell minden áron megreformálni. Nem kell régió és nem kell „kistérség” sem!!! Rövidesen visszaállítják a település és a megye között mindig létezett és kiválóan működő járásokat is. Hosszú az út az élhető Magyarország megteremtéséig, de elindultunk rajta. Tegyünk pontot az áprilisban elkezdett mondat végére! El kell menni és két egymást keresztező vonalat húzni a megfelelő rubrikába. Azután folytatódhat a munka, itthon, Magyarországon és otthon a településünkön! Legyen úgy mint régen volt!