+
Örökre elment közülünk egy kisfiú, fiam osztálytársa volt. Szeptemberben nem jöhetett iskolába, nem ismerhették meg egymást, de volt széke és padja, várta új osztálya, de már soha nem lépheti át a Ciszterci Szent István Gimnázium küszöbét. Tudta az osztály, hogy nagyon beteg, mégis gyermeki ésszel felfoghatatlan ami történt. Készítettek neki egy füzetet, minden osztálytársa képe benne volt, mindenki rajzolt valami gyógyítót, valami vidámat, valami vigasztalót. Csütörtökön már nagyon rosszul volt, a gyerekek – régi és új osztálytársai – tanárok és szülők a Felsővárosi templomban közösen imádkoztak, könyörögtek érte. Ma reggel osztálymisére az Atya lila színű miseruhában lépett ki a sekrestyéből, már sejtettük a tragikus hírt. Örökre elment közülünk egy kisfiú, fiam osztálytársa volt.
Egy arcot látok –
falfehér.
Egy házat látok –
Égig felér.
Uram!
Nézd a szivárványt:
az ad reményt.
Add vissza a látványt,
a színek színét.
Szólíts engem –
Mondd miért?
Miért mást büntetsz
az életért.
Uram!
Nézd a szivárványt,
hozzád felér.
Védd meg a színeket,
s a gyermekek szívét.
Fent a felhő szélén,
egy angyal mindent lát.
Hogyan járnak a papíron
a színes ceruzák.
Fent a felhő szélén
egy angyal mindent lát,
hogy a világot a Földön,
gyerekek rajzolják.
Kicsiny, hegyezetlen,
színes ceruzák.
(Koltay Gergely)