Kormorán koncert Oroszhegyen

Kedves Vendégeink! Hála Ágicának, máris olvashatjátok beszámolóját és nézhetitek fényképeit a tegnapi oroszhegyi Kormorán koncertről!

„Hmm…Hogy is kezdjem? Illetve feltehetném a kérdést úgy is: Miről is írjak?

Miután valahogy sikerült sofőrt szereznem, elindultunk fél hat körül a hegyek lábánál elterülő kis székely faluba, ahol már javában nyüzsögtek az emberek az utcán, az autósok igyekeztek parkolóhelyet találni, és a helyszínen üldögélő emberek kiváncsian, türelmetlenül, vagy éppen lelkesen várták a koncertkezdést.

Mire odaértünk, már készülödtek a színpad mellett kedvenceink, és nemsokára hallhattuk is a Magyarnak lenni hivatásunkat…(Biztosan sokan tudják, hogy valamikor az oroszhegyi polgármester jelentette ki ezt a mondatot, ami annyira megtetszett Koltay Gergőnek, hogy nem csak dal, album címévé is vált, és mostanra már lassan szállóigénk is:D).

Arról gondolom nem kell írnom, hogy mekkora volt a lelkesedésem, vagy hogy mennyire éreztem jól magam

A Fehér fény elhangzása után Koltay közelebb hívta az emberkéket, így a színpad előtti tér megtelt lelkes gyerekekkel, és fiatalokkal (nagyrészt, de persze voltak idősebbek is). A dalok nagyjából a Palkó honlapján is feltüntettek voltak, hiányzott az Egy érintés után, helyette a Világok világa Magyarországot hallhattuk, előadták most is a Nemzeti dalt és külön kérésre a Vén Európát, mivel egy úr kérte meg rá őket, hogy énekelhesse el. El is énekelte, és a Kell még egy szó-nál is újra megjelent a színpadon. A nevét nem jegyeztem meg sajnos, illetve nem vagyok biztos benne, hogy úgy hívják-e, ahogy én emlékszem, ezért nem írok semmit. Nagyon jó hangja van neki, csak…produkciója sajnos nem teljesen odaillő volt. (És ez nem csak az én véleményem). Ettől függetlenül biztosan akadtak a közönségből olyanok, akiknek esetleg tetszett. Mindegy…

Kimaradt így a Mi Atyánk is, a zenekarvezető felhívta a polgármestert és egy volt rádiós kollégáját is (remélem jól értettem) a színpadra, így velük közösen énekelték el a himnuszokat.

Külön élmény volt nekem, hogy Reni és Miki is megismertek, többször is mosolyogtak felénk, és végén válthattam néhány szót Renivel, aki megerősítette „sejtésem”: természetes, hogy megismert:D (Nem sokan vannak így a kedvenceikkel , szerintem:D Mi szerencsések vagyunk, hogy egy ilyen zenekart szeretünk, amelyből bármelyikük bármikor önzetlenül szóba áll velünk, és nem csak a színpadon jópofiznak, mint sok más előadó:D)

A színpadon is látszólag jó volt a hangulat, az előadók „hozták szokásos formájukat”, energikusak voltak, mosolygósak, bohóckodósak:)). A közönség viszonozta is, nagy tapsokat, sikítozásokat, lelkes kiáltásokat lehetett hallani, ugráltak, táncoltak, zászlóztak a nézők
Remélem, hogy valóban jönnek ismét két hét múlva, és újra részem lehet a kormorán-élményben, merthogy nekem ebből sosem elég:D Ott majd készítek néhány gondosabb fotót, mert bevallom, most nem igazán volt kedvem fényképezgetni, mert akkor nem tudok annyira figyelni és ráhangolódni a koncertre, és kár lenne érte:D

Én köszönöm a Kormoránnak ezt az estét, a vendégkönyvbe sajnos nem tudtam ezt beírni.”