Magam sem gondoltam volna, de utoljára Csepregen voltam koncerten. Két hónap kimaradt… szinte hihetetlen. Remekül sikerült vasárnapunk befejezéséül, fél hétkor lépett színpadra az Ismerős Arcok. Nehezen foglalom szavakba mindazt, amit átéltem, átéltünk…
Minden Ismerős Arcok koncerten érzem, hogy a zenekar és közönsége összeforr az előadás alatt. A színpadról árad az energia, a publikum pedig az első szótól az utolsóig végigénekli az előadást. Az Arcok zeneileg is óriási, a dalszövegek is csodálatosak. Soha nem hallottam még kétszer ugyanazt a műsort, most – számomra váratlanul – Steve előrejött a mikrofonhoz és vele énekeltük azt, hogy „…építsünk hidat…”. Újra hallhattuk a Fenyőket, több régebbi dallal együtt, ám a program vázát, a Lélekvesztő című album dalai adják továbbra is.
Az Ismerős Arcok zenekarból óriási erő árad, ez átragad a közönségre is. Nemcsak dalok, szövegek, képzett zenészek kellenek ehhez, hanem elsősorban az az érzelmi töltés, amely sugárzik a színpadról. Valamennyi Ismerős Arcok hangverseny ünnep, megráz, felemel, hitet ad. November 5-én a Petőfi Csarnokban egy színpadon láthatjuk Tátrai Tibort és Práder Vilmost. Különleges estének ígérkezik…
A diák keretére kattintva az oldal elhagyása nélkül is levetítheted azokat.