„Kényes urak szolgája, többé nem leszek.
Nem táncolok a királynak, – még ha – jól megfizet.
Magamban énekelek, a táncot magamban járom.
Érti azt úgy is, akinek szánom.”
(Fotó: Sárospataki Gy., Forrás: Kormoranfolk.hu)
Valamikor vad tüzek lobogtak, táltosok doboltak és kürtök szóltak, körülöttük folyt a tánc. Felkészített menyegzőre, harcra, vadászatra.
Tánc és zene, zene és tánc – így együtt teszik élhetőbbé az életet. Az ősi szertartások vad ritmusai, falvak, tájegységek néptánca, fényes paloták keringője, családi ünnepek össztánca … mennyi mindent elmond egy mozdulat, egy lépés, az átkarolt derék és az egymásba simuló tenyerek… Beszédesebb, mint a szavak tengere…
Tánc és zene, zene és tánc… köszönjük, hogy vagytok!
Gy.= Györgyi … sok-sok lemezborítón van nyoma művészetének, nagykoncerteken sokszor látható, amint a színpadon végzi munkáját.
Innen indulva fantasztikus koncertfotókat láthatunk kedvenceinkről.
Sándor bátyám azért arról se feledkezzünk meg, hogy ez a kép nem jöhetett volna létre a gyönyörű, csodálatos, álomszép Csillagszemű Kék Leány nélkül, aki úgy mozog és él együtt a varázslatos muzsikával, hogy a képpé merevedett pillanatban is érezzük – ahogy írtad – a mozgást. Fotóművészet, zene és tánc találkozását éljük át, és akkor még nem is esett szó köztünk arról az énekhangról, amely hallatán bepillantunk abba a világba, ahol a szél, pihenni tér …
Ez egy olyan fotó,
egy olyan állókép –
ami mozog.
Reni táncol.
Itt és most.
Fantasztikus.
Csak gratulálni lehet
Sárospataki úrnak/úrasszonynak (?).