Ki emlékszik már arra mikor kezdődött a sötét éj? Mindegy is talán… Reméljük véget ér. Évtizedek, évszázadok óta gazemberek uralkodtak nemzetünk felett, elvették javainkat, mint a keselyűk szétszaggattak bennünket. Hazudtak reggel, délben és este, minden hullámhosszon. Pitiáner tolvajok, aljas csirkefogók lopták el mindenünket, hazánk után házainkat árvereznék.
Keserűség, reménytelenség szőtt hálót lelkünk köré. Megtagadtuk testvéreinket – Isten bocsássa meg nekünk! Mérgezett mindennapok, fásultság, gyengeség, örömtelenség, megfosztottság … csodálom, hogy túléltük.
Eljött 2010. április 11-e amikor megtehettük, hogy lelkiismeretünk szerint, két egymást metsző vonalat húztunk a megfelelő körbe. Nagyon sokan mondtunk ítéletet így az elmúlt évekről, évtizedekről. Talán elkergettük kifosztóinkat a hatalomból.
Az eredmény örömteli, ám csak csatát nyertünk, a háború nem ért véget!!! Április 25-én még 57 körzet nyitott, még 57 mandátum sorsa dől el! Kétharmadról beszélnek, de a tét sokkal nagyobb. Minél kevesebb képviselőt tud Rákosi és Kádár utódpártja a Parlamentbe juttatni, annál nagyobb az esély arra, hogy egymást szétmarcangolva, végképp odakerüljenek ahová valók: a történelem szemétdombjára! Még így is itt marad gennyes médiájuk, érintetlen hálózatuk; vagyonuk off-shore cégekben, pénzügyi erejük korlátlan, bármikor visszatérhetnek.
Azt se felejtsük el, hogy nyolc ilyen év után, még mindig majd’ egymillió magyar választópolgár őket tartja alkalmasnak az ország vezetésére! Egy percig se dőljünk hátra, ne higgyük el, hogy már legyőztük őket! A következő, alapvetően fontos és döntő lépés az, hogy abban az 57 választókerületben újra menjen el mindenki, és vigyen magával legalább még egy embert! Bár a kétharmad is tág lehetőségeket nyújt: visszaadni a határon túliaknak az őket megillető magyar állampolgárságot, helyére tenni a szennymédiát, eltörölni a politikusbűnözést elősegítő mentelmi jogot, a lényeg nem csak ez. A lényeg az, hogy örökre megszabaduljunk Rákosi és Kádár utódaitól!
Vezesse Isten lépteteket, hogy beteljesedjék Pio atya jövendölése:
„Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!”
Hála Istennek vége… mármint a kampánynak. Jó volt ebből az alkalomból csokrot kötni a Kormorán dalaiból…
Pilvax asztalai mellől gratulálunk Hegedűs Tamásnak és Vágó Sebestyénnek, hogy képviselővé váltak! Előbbi Nagymedve, utóbbi Walter, később Sebi néven részese volt a Kormorán Baráti Kör életének.
Aki örül az eredménynek, annak számára az ünneplés órái véget értek, kezdődnek a dolgos hétköznapok. Aki pedig bánkódik az eredmény miatt, ne tegye! Rosszabb, kártékonyabb hatalom mint az elmúlt nyolc évé aligha állhat fel. Ha az ország új vezetői nem jó irányba kormányozzák majd az ország szekerét, bánkódjanak akkor! Egyelőre érdemes elfogadni a többség akaratát és hozzáadni erejüket az ország talpra állításához.
Nem tudom, hogy Pio atya fenti jövendölésének megvalósulása 2010. áprilisában kezdődik-e, de reménykedem ebben!