2010. márius 15. – hosszú hétvége!
Először arra gondoltam, hogy ingázok. Az ország különböző pontjain leszek rendezvényeken, koncerteken. Talán eljutok Kormorán koncertre is… (ettől végül egy „hajszál választott el”)
Közben a természetjáró szakosztályunk is ki akarta használni a 3 napos hétvégét egy külföldi túrával, ami az utolsó napokban le lett fújva. Ekkor már a koncertlátogató sorozatom is felborult, és ott tartottam, talán nem megyek sehova …
Bár láttam a Ghymes bulit sok helyen plakátolva, de amikor a belépőjegy árakat megpillantottam, letettem erről is. (Az októberi Kongresszusi Központban megrendezett Kormorán koncert belépőjegy árait láttam egy az egyben!)
…Aztán érkezett egy ímél, egy angyali üzenet (!? 😉 ) ekkor úgy tűnt, hétfőn este talán ott leszek az elég drága Ghymes koncerten…És valóban!
Végig néztem/hallgattam életem első Ghymes koncertjét!
Telefon közvetítettem Sárinak, összefutottam egy régi egyetemi ismerőssel – fotózás témában beszélgettünk egyet, közben a zenére is figyeltem.
A Főnix csarnokban telt ez az este….amely 2002-ben épült, első (nagy) rendezvénye az a tornász VB volt, amelyen Csollány Szilveszter aranyérmet szerzett….Azóta számtalan országos-, európai- és világverseny helyszíne az épület. Nem csak sport eseményeket, hanem koncerteket is gyakran rendeznek itt…
A négy szintes, 10 000 fő befogadó képességű csarnok most félig volt nyitott a közönség számára. A hangzás remek volt, bárhol is álltam, szinte mindenhol ugyanúgy hallottam a koncertet. Egyedül a látvány volt más (- leginkább távoli…természetesen körbejártam a csarnokot, hosszú lett volna ezt a bő két órát végigülni 😉 )
Furcsa volt, hogy a koncert alatt nem engedtek fotósokat a színpad közelébe! Az első 10 percben lehetett kattintgatni, utána már csak távolról, a közönséget nem zavarva. (Erre a biztonsági őrök ügyeltek, akik rengetegen voltak, és mindenhol..)
Ülős buli volt, de az arénateret úgy töltötték meg székekkel, hogy hagytak helyet a táncoló, ritmust maximálisan felvevő felszabadult koncertlátogatóknak. 🙂
A koncert közepén és végén Keresztes Ildikó csatlakozott fantasztikus hangjával a zenekarhoz, az utolsó dalokhoz a debreceni Bányai Júlia Általános Iskola Lautitia gyermekkara állt színpadra, a koncert végén, március tizenötödike tiszteletére pedig Trill Zsolt szavalta el a Himnuszt.
Kellemes este volt! Örülök-, és köszönöm, hogy ott lehettem! 🙂
Akinek van lehetősége ilyen koncertre menni, csak ajánlani tudom! 😉
Ami a Ghymest illeti, én kedvelem, bár tény, hogy nem tudom olyan töménységben hallgatni a lemezeiket, mint mondjuk a Kormoránt. A szövegekkel sincs problémám, de ugye, én már számtalanszor hangoztattam, hogy kifejezetten szeretem, ha tere van az egyéni értelmezésnek, és nem szájbarágni akar egy zeneszám…
Az említett gyerekalbum annak idején számunkra is meghatározó volt: Bennünk van a kutyavér a címe, ha jól emlékszem.
Köszönöm szépen, Péter!
Az bizony jó lenne ezen a lassan megint hajnali órán,
mert (sajnos) Stefflt iszom éppen.
(Az biztos, hogy nem én hoztam a házhoz,
nem lehettem olyan állapotban.)
Életemben először voltam Ghymes koncerten, szinte teljesen felkészületlenül mentem oda. Direkt! Kíváncsi voltam, milyen hatással lesznek rám, hogy fog tetszeni nekem, milyen lesz az „első benyomás”.
Emiatt nem tudok viszonyítani, hasonlítani…
Számomra az volt (furcsa, vagy inkább) meglepő, hogy a dalok 6-7 perces időterjedelmű.
Nem ez a megszokott. Eleinte hosszúnak, soknak tűnt, de később már észre sem vettem ezt.
Két-három dalnál találtam soknak a dal végi refrént…úgy…léptettem volna a következő dalra, ha nálam lett volna a távirányító. 🙂
Keresztes Ildikó hangja fantasztikus. Feldobta a koncertet.
Szerkezetileg úgy volt a koncert felépítve, hogy ő „csak” a középső részben állt színpadra és a végén. Így az elején a férfi énekesek mellett hallható három vokalista lány után kellemes volt a váltás…
Érdekes ahogy egy-egy ilyen koncert során iskolákat, iskolásokat mozdítanak meg, énekkarok állnak színpadra. Biztosan nagy lehetőség, élmény számukra…
Sándor bátyán egyszer mi is voltunk Ghymesen, méghozzá a Zeneakadémián, ahol – emlékeim szerint – egy fantasztikus gyermekműsort adtak elő, talán Kutyavér címmel. A zenei anyagát sikerült korongon is beszereznünk, ha rajtam múlna, kötelező tananyag lenne az alsó tagozatban. A Gergelyjárásról szóló, itt a Pilvaxban is meghallgatható dalt akkor hallottam először, ám azóta is nagy kedvencem.
Ami a további munkájukat illeti, bár kevés albumot hallottam, azokat sem sokszor, számomra is túl progresszív, a szövegek jórésze meg enyhén szólva ködös nekem. (Persze aki a Kormorán emlőin nevelkedik… 😉 )
Talán Angi majd ír pár sort, hogy milyen volt az est, mint zenei élmény.
Végül borzasztóan restellem, hogy a meleghozó névnapok ünnepléséből éppen Téged hagytalak ki, de azért utólag fogadd jókívánságainkat, Isten éltessen minden Sándorral együtt. Ha ezen a hajnali órán elfogadod, máris csapolok egy jó korsó hűvös Paulanert az egészségedre!!!
Egyszer én is voltam Ghymes koncerten,
bár az is lehet, hogy kétszer.
(Először és utoljára.)
Pedig jó zenészek a Szarka fivérek.
Csak egyszer valahogy rossz irányba mentek el.
(Szét is vált a zenekar egy hagyományőrzőre –
meg mondjam így – egy progresszívre.)
Kíváncsi voltam és éppen karnyújtásnyira volt a koncert.
Aztán „megtudtam” és meghallottam a két szakszofont
és a két billentyűt.
Speciális hangzás.
Mit is lehet így játszani?
Asztat.
Jasszat.
Szia! kösszi h közvetítettél 🙂 és tényleg jó lehetett a szám alapján 🙂