Óriási várakozással, de – némi közlekedési bonyodalom miatt – alig valamivel a hangverseny kezdete előtt estünk be a koncert színhelyére, így már csak a leghátsó sorokba jutott hely.
A terem méltó volt a Kormoránhoz, jó az akusztikája. A színpadkép nem volt túlcifrázva, a dob mögött nemzeti színeink adták a hátteret. Számítottunk arra, hogy megújult koncertprogramot hallhatunk. Ahogyan az Kormorán hangversenyeken megszokott, a bevezető ének hangfelvételről szólt, ezúttal a legújabb albumról, a Fényes nap című nyitotta meg a műsort.
Az elhangzott dalok (sorrendben):
Ez a föld az enyém
Csillagok, csillagok
Látó vagyok
Európa közepén
Fehér fény
Ki szívét osztja szét
Aludj el mellettem
A forrás felé
Egy érintés után
Családi kincsek
Lesz még harminc év
Az lesz nekem a jel
Kalotaszegi hajnali zsoltár
Isten ujja megérintett
Három határ
Magyarországon születtem
Három harang
Reménység temploma
Om mani padme hum
Menni kell
Záróvers
Kell még egy szó
Sok szempontból különleges koncert volt. Furcsa a Kormorán énekeseinek előadásában hallani három olyan dalt, amelyet az új albumon meghívottak adnak elő: a Családi kincsekben az erdélyi és délvidéki énekesek annyira magasra tették a mércét; az Ez a föld az enyém is egyértelműen Kalapács hangjára íródott. (A Záróverset is megszoktuk Mr.Basary előadásában, így néhány koncert után már ez sem lesz annyira idegen.)
Arra számítottam, hogy március idusához közeledve lesz pár Forradalomra emlékező dal, koncertváró hangulatban ezért is a Harangok dalát hallgattam sokat – nem mintha a Három harang csalódást okozott volna!
Tudom, hogy teljesen szubjektív vélemény, de nagyon örülök, hogy a Himnuszok rossz időkben lassan Családi kincsekre cserélődnek… Az utóbbi évek – számomra – legjobb Kormorán albuma, a Tüzek előtt, tüzek után, így jelentőségének és színvonalának megfelelően jelent meg az új koncertprogramban.
Hiányérzeteim is vannak. Ezúttal is kimaradt a Világok világa Magyarország, amely akár nemzeti Himnuszunk is lehetne, (ha az Erkel-Kölcsey szerzőpáros nem írt volna még ennél is jobbat); továbbá nem hallottuk a Húzd a harangot sem. Számomra legfájóbb a Mi Atyánk elmaradása, mert a közös imák az előadások végén a Megváltót hozták közénk, imádkozni pedig nem lehet eleget, ott ahol ennyi jó magyar egybegyűlik, a közös ima is meghallgatásra talál, én hiszek ebben.
Kicsit furcsa volt még az is, hogy még a Záróvers második felére sem szökkent talpra a közönség és a Kell még egy szót is ülve hallgatta…
Tíz óra után pár perccel már itthon voltunk Fehérváron. Mindössze Vkrisszel, a Kobak Rendezői Gárda néhány tagjával találkoztunk; azt meg különösen sajnálom, hogy veled Nyervi nem tudtam személyesen is megismerkedni. De ami késik, az nem múlik.
Gyertek vissza, délután lesznek fenn képek is a koncertről – de tessék most engem nagyon sajnálni 😉 – a gályáról (vagyis ügyeletben) írom a beszámolómat. Utóbbi okafogyottá vált azóta, de a képekre sajnos egy kicsit még várnotok kell 🙁 Már ez is okafogyottá vált.. íme a képek:
Nekem is kimaradt a mosonmagyaróvári koncert. Pedig annyira készültem rá 🙁
Erről eszembe is jut: képeket nem csinált senki?
Nekem (megint) kimaradt a Kormorán koncert! 🙁
Tavaly ott voltam Mosonmagyaróváron…az jó volt!
🙂 Harangok dala! 🙂 Pedig mennyire márc.15!
Viszont! Ha már Harangok dala, tegnap este hallhattam Keresztes Ildikót énekelni élőben.
Debrecenben Ghymes koncert volt Ildikó vendégszereplésével….
Köszönjük Fecó a beszámolót! Március 15-e Mosonmagyaróváron szép hagyomány a KoBaK-nak és a Kormoránnak!
„Előre hát mind,aki költő,
A néppel tűzön-vizen át!”
Mosonmagyaróvár 2010.Március 15
Nagyon jól sikerült koncerten vehettünk részt.Méltó befejezése a napnak,és a KORMORÁN ÉRZÉS. A zenekar,a sok ismerős,barát.Ha csak azt nézem,hogy Jánossomorjáról öt autó indult a helyszínre.Kis túlzással,még a csilláron is lógtak.
Köszönet mindenkinek,aki hozzájárult ehhez a csodához.
Azért nem is bírnám ki,ha nem írnám le.Elmaradt a „Harangok dala”.Nem a „Három harang”,az volt. Nem baj,lesz jövőre is ünnep,majd akkor talán….
pár fotóm nekem is van. hát, nem túl jók…
http://picasaweb.google.hu/113733838803775788747/KormoranTavasziSzelKoncert20100305#
Szerencsére Kriszta koncertfotó jók lettek, megtekinthetők a Kormoránblogon, vagy közvetlenül innen!
Fogalmam sem volt róla, hogy ott vagy Kriszta; pedig ha a telefonomat nem felejtettem volna otthon, talán még közvetítettem volna… 😀 !
Az is igaz, hogy az előadás végén megállás nélkül mentünk az autóig…
No, akkor itt a magyarázat!!! Mármint arra, hogy miért nem láttalak Benneteket, hiába kerestelek!!! Az én kálváriámat már leírtam, úgy látszik, ez a nap közlekedésileg nem volt kegyes egyikünkhöz sem… Az én egyelőre még fél beszámolómban „személyes momentumok” alatt pedig, amelyek alakulhattak volna jobban is, épp azt is értettem nagy százalékban, hogy nem sikerült Veletek találkoznom. Pedig koncert után hosszasan keringtem az előtérben, kémleltem a ruhatárat, amerre egyesek látni vélek. Hívni is próbáltalak, de a telefonod persze kikapcsolt állapotban volt… :-(((
Én azért tudtam egy keveset fotózni, ráadásul elölről, de még mindig csak a 16 megás kártyára, így nekem is ha lesz 5-6 képem, ami értékelhető. (Amint megírom a koncertbeszámolót az én szemszögemből, természetesen közzéteszem őket). Úgy gondoltam a hangfal mellett senkit nem zavarok, így ha tehettem, fényképezés ürügyén kicsit ugrándoztam is, a Magyarországon születtem-et és az Om mani padme hum-ot büntetésből sem tudnám talán ülve hallgatni…
Őszintén szólva nem tudom, Peti… szerintem már korábban is szokásban volt, nem? Egyébként jól emlékszem arra a koncertre, hétköznap volt és nekem még másnap suli volt. Ezen kívül be is szedtem valami kellemes megfázást, finom torokkaparással. No de az élményért megérte:) Igaz, nem az volt életem legjobb kormorán koncertje, a szigorúan ülős bulik nem jönnek be annyira, azóta is inkább állva hallgatom a koncerteket. No nem mintha sokra jutnék el, pláne nem Kormoránra. Majd talán nyáron.
A mi Pilvaxunkban látható fényképek kb. tíz százalékát teszik ki az összesnek, képzelhetitek, milyen lehet a maradék :-(! Én a koncert vége felé mentem előre fotózni, de kb. a hatodik sor magasságából készített fényképek is távol esnek a gép hatókörén ilyen fényviszonyok között. A színpad előtt meg nem akartam mászkálni, elvégre pár jobban sikerült kép nem ér annyit, hogy az ott ülő nézőket zavarjam ezzel.
Ülve, állva hallgatás. Van egy emlékem, kb. négy vagy öt évvel ezelőtt, éppen Március 15-e előtt mentünk át Geigivel Révkomáromba, Kormorán koncertre. Úgy rémlik, hogy a Világok világa Magyarország alatt akkor történt először, hogy felállt a publikum. Lehet, hogy nem itt volt először, de nekem ez rémlik – (igazam van Geigi?). Azóta mindig minden koncerten felállt a közönség, az meg nem kérdés, hogy a koncert befejező dalait, általában az Om mani padme humtól állva hallgatjuk, igaz ki bír ezalatt ülve maradni?!?
Köszi a képeket! 🙂
igaz nekem is van egypár, de még ki sem válogattam, úgy elkeserített hogy milyen rondák lettek 🙁
én konkrétan most értem haza 🙂
ahogy mondod, nekem is furcsa volt, hogy a közönség végig ült. Kivéve engem, mert én bizony nem tudok koncerten ülve maradni (én voltan a bal oldali fal mellett a nagy fekete folt 😀 )
mi nagyon jól éreztük magunkat, azóta is dudorászunk 🙂
Természetesen sajnálunk, ám a fotók végett jövök vissza 😀 az enyémek az eddigi legborzalmasabbak, amiket életemben készítettem :/
Köszönjük Péter a beszámolót!
Ha ez segít,mostantól az ügyeleted végéig sajnálni foglak.
Azért,ha lesz időd,kicsit sajnálj Te is! Begyulladt torokra két napig szívtam a port (fürdőszoba szerelésből kifolyólag),most már nyelni tudok,csak még a rekedtség van meg.Na majd 15-én az is elmúlik Mosonmagyaróváron.Valahogy úgy vagyok,mint Te,nagyon jó bulik,de valami mindíg kicsit hiányzik.”Telhetetlenek” vagyunk? Mióta újra meghallgattam a Magyar rapszódia lemezt,alig várom a „Kőrörsi Ágnest” az „új”felállástól is.Félreértés ne essék,tetszik Margit Józsival is.Szerintem ez így jó! Míg keressük egymást a bulikon,és hangulttól függően más,és más lesz a kedvenc,addíg nincs baj.