Sólyomszárnyak – Kormorán hangverseny Budapest 2009.10.16.

A tegnap esti hangverseny ismét nagyszerű élményt nyújtott. Az mno.hu alábbi beharangozója után azt gondoltam, hogy különleges anyagokból összeállított koncertet fogunk hallani – ezen a téren csalódnom kellett, hiszen azt ígérték, hogy három évtized anyagából hallunk majd dalokat. Ehhez képest a 2009-es koncertek dalai szólaltak meg, számomra nagy örömöt okozott, hogy ismét hallhattuk a Világok világa Magyarországot, sajnálom, hogy a végén nem jutott idő a Mi Atyánkra. Ennyivel azonban a csalódások sora véget ért.

Korábban soha nem jártam a Budapest Kongresszusi Központban. A világhálós jegyrendeléskor úgy tűnt, hogy kevés az elővételben eladott jegy, valóban az erkélyt nem nyitották meg, a zsöllye is talán kétharmad részt telt meg. Becslésem szerint ez a nézőszám a MOM-ban teltházas koncertet jelentett volna. Bár előrébb is jutott hely, mi a tizenötödik sor közepéről tekintettük meg az előadást.

Hat éve járunk rendszeresen Kormorán koncertekre. Évi tíz koncerttel számolva, nagyjából az ötvenedik előadást láttuk. Számomra két dolog jelentett különösen nagy élményt tegnap este. Egyrészt a terem remek akusztikája: ilyen körülmények között még soha nem hallottam korábban a Kormoránt muzsikálni! Nem véletlenül mondta Koltay Gergely, hogy nagy megtiszteltetés számukra azon a színpadon állni, ahol például az Állami Hangversenyzenekar ad koncerteket. Valóban, csodálatos volt a hangminőség, a különböző hangszerekre összpontosítva remekül lehetett érzékelni, hogy milyen zenészi teljesítmények összeadódásából alakul ki a kormorános hangzás. Különösen igaz ez az énekesekre: Géczi Erika, Mr.Basary és Tóth Renáta énekhangja ilyen minőségben, ilyen akusztika mellett élvezhető igazán. Korábban mindig igyekeztem a színpad közelébe helyezkedni, a tizenötödik sorból viszont az egész zenekar mozgása, koreográfiája áttekinthető volt.

Számomra tegnap az is bebizonyosodott, hogy a Kormorán muzsikájának élvezetéhez kivetítő, lézershow, füst és egyéb színpadi effektek nem feltétlenül szükségesek, ezek inkább elvonják a figyelmet a dalok mondanivalójáról, minthogy közelebb hoznák azokat.

Érdekes volt a közönség is. Bár nagy örömünkre találkoztunk néhány kobakossal, a nézők zöme a 30-60 éves korosztályból került ki. Zászlókat egyáltalán nem láttam, azonban az Isten ujja megérintett alatt előkerültek nemzeti lobogóink, zászlórúd nélkül is kiszínezték a termet! A Világok világa Magyarország kezdetén kicsit döcögősen állt fel a publikum, de végül mindenki úgy hallgatta végig ezt a himnuszt. Bocsánat, hogy mindig visszakanyarodok az akusztikához: még a taps – nem egyszer vastaps – is egészen másként szólt, mint máshol.

Mindent összevetve: óriási élményt jelentett ennyire kitűnő körülmények között hallgatni Kormorán koncertet. Az előzetes várakozásaimhoz képest ennek összeállítása csalódást okozott, úgy érzem, hogy ez a program mostanra kissé elszürkült, nagyon sok fontos dal hiányzik belőle. Harminchárom év forrásából bőven lehet meríteni, hiányzott az a játékosság, amely korábban például a Pataki Mária, vagy a Jöjjön el a te országod megszólalásakor volt látható. Az új album dalai bizonyára gyökeresen megváltoztatják majd a jelenlegi összeállítást – türelmetlenül és izgatottan várom, hogy mit hoz a jövő!

Visszakanyarodva a koncert körülményeihez: a legszebb bort is meg lehet inni műanyag pohárból, pecsétes, koszos abrosz fölött – de a bor szépsége akkor teljesedik ki igazán, ha megadjuk a módját fogyasztásának. Tegnap este a Kormorán Sólyomszárnyai hála a varázslatos muzsikának, zenészeknek és a hozzájuk méltó körülményeknek, teljes fényükben pompáztak!