Székesfehérvár és A mi Pilvaxunk Szent István Emlékéve – 2013.

21 éve lakom Székesfehérváron, ez a város, ahol a leghosszabb időt töltöttem életem során. Szívesen írnám azt, hogy „itt élek”, de a „lakom” pontosabb megfogalmazás. Pedig a valódi hazaszeretet a szűkebb pátria szereteténél kezdődik! Hogy jön mindehhez Szent István? „Államalapító királyunk halálának 975. évfordulója alkalmából, Szent István életműve előtt tisztelegve, a 2013-as esztendőt Székesfehérvár városa emlékévvé nyilvánította.” Az emlékév jó alkalom arra, hogy erősödjék a lokálpatriotizmus, hogy lakóhelyem helyett ez a tér „az én városom” legyen! Természetesen, ahogy 2011-ben Liszt Ferenc, 2012-ben Wass Albert életműve előtt tisztelegtünk A mi Pilvaxunkban, úgy Szent István életművének körüljárása is nemes feladat! Elsőként Székesfehérvár polgármesterének köszöntőjét, majd egy írást olvashattok „Szent István emlékezete Fehérváron” címmel.

„Amikor fehérvári lokálpatriotizmusról beszélünk, annak biztos meghatározója a Szent István-i örökség. Államalapító királyunkat akarata szerint Fehérváron helyezték örök nyugalomra. Így a város szívében álló sír felkiáltójelként emlékeztet és figyelmeztet annak az örökségnek a súlyára, melyet ő hagyott az utókorra.

Az utókor úgy lehet méltó a nagy elődökhöz, úgy erősítheti tovább az ezeréves államot, ha a felejtés helyett emlékezik, emelt fővel és tiszta szívvel. A megemlékezések és évfordulók sorában a 2013-as év kivételes lesz a székesfehérváriak számára. Államalapító királyunk halálának 975. évfordulója alkalmából, Szent István életműve előtt tisztelegve, a 2013-as esztendőt Székesfehérvár városa emlékévvé nyilvánította. Szeretnénk, ha mindenki részesülhetne az ünnepből, az együttlét felemelő érzéséből. Biztos vagyok benne, hogy az emlékév során sikerül olyan programokat kínálni az itt élőknek, melyek még inkább erősítik a Fehérvár tudatot, a városhoz való kötődést. Szent István hitt a közösségben rejlő erőben, a keresztény szellemiségben, a törvények nyújtotta biztonságban. Tudta, ha van összefogás, akkor a viszályok közepette is megmarad a nemzet és ez a nemzet erős államot teremt. De ha nincs közös cél, ha nincs egység, akkor nem lehet bizakodva tekinteni a jövőbe. A fehérváriak mindig is bizonyították, hogy képesek a közös célokért összefogni.

A történelem igazolta már, hogy csakis összefogással, közös erőfeszítésekkel válhatnak valóra az itt élő közösség álmai. Arra szeretném kérni Önöket, tegyük együtt sikeressé és emlékezetessé a 2013-as emlékévet! Őszintén kívánom, hogy így legyen, mint ahogyan azt is, hogy mindenki osztozzon az ünnep közösséget teremtő erejében!”

Dr.Cser-Palkovics András polgármester
Forrás

„Itt a Sárrét szegletében, rég leapadt tengerek zátonyain, ugyancsak rég múlt dicsőség helyén áll a mai Székesfehérvár. Ez a Fehérvár nem a régi, dicső város nem is folytatása a réginek, hanem inkább csak az elpusztult nagyság s dicsőség helyén emelkedő emlék, mely a régi város nevét viseli és őrzi. Máshol ugyanis, hol a régiségnek folytatása van: régi tornyok, bástyák s kapuk, ódon festői házak, sötét-keskeny sikátorok regélnek a régiekről, nagyságról s virágzásról s ott a múlt nem múlt el egészen, hanem fönnmaradt s emlékeiben a lelkünkre vetődő benyomásaiban még most is jelenvaló. Nálunk azonban ilyen jelenvaló múlt nincs. Nálunk csak tisztára elmúlt múlt van, s amit még jelenvalónak mondhatnánk, az a néhány ránk maradt kő a fölséges bazilikából, s Fehérvár bástyáiból…” – írta Prohászka Ottokár egy várostörténeti munka bevezetőjében.

Városunkban nem csupán e „néhány ránk maradt kő” idézi a történelmet, az államalapítást, első királyunk emlékét és jelentőségét. Szent István tevékenységének és egyéniségének felidézésére Székesfehérváron szinte folyamatosan sor került, így többek között az ezredvéghez közeledve a magyar társadalom figyelme is egyre inkább az államalapítás, az ezer évvel ezelőtt történt események felé irányult. Székesfehérvár esetében ez elsődlegesen az egyházi szervezetet kiépítő, új jogrendet megvalósító és törvényeket alkotó Szent István személyéhez kötődik.

A Géza fejedelem által megkezdett út kiteljesítője Szent István, s e két történelemformáló egyéniség szétválaszthatatlan tevékenysége révén, életművük eredményeként jött létre a Kárpát medencében a keresztény magyar királyság, és Alba civitas is.

Városunk jelentőségét a középkori magyar történelemben kezdetektől fogva meghatározta stratégiai szerepe, a honfoglalást követően fejedelmi szállásterület, majd a kezdetleges államszervezet egyik központja volt. Székesfehérvárnak az a különleges szerep jutott a magyar históriában, hogy az uralkodó további szerepkörökkel, funkciókkal ruházta fel, István uralkodásának első évtizedében szakrális székhellyé vált. István kultusza már szentté avatásakor – 1083-ban – megjelent. Székesfehérváron tisztelete a későbbiek során is különleges szereppel bírt a város életében.

Székesfehérvár egyike a legrégebbi magyar városoknak, a város alapítása megelőzte István uralkodását. A város nevének első magyar nyelvű (Feheruuaru) említése a tihanyi alapítólevélben, 1055-ben tűnt fel. A mocsarakkal körülvett szigetekre szabdalt terület, megfelelő természeti erősségként szolgált a kialakuló központnak.

A történelmi belváros legmagasabb pontján épült fel a vár, és ugyancsak itt épült fel Géza nagyfejedelem négykarélyos temploma, amely később temetkezési helyéül is szolgált. (A későbbiekben is itt állt a Szent Péter- Pál templom, amely IV. Béla koronázásának volt színhelye.) Szent István, mintegy családi hagyományként Fehérváron kezdte el magántemplomának építését. Ekkor már királyi székvárosként tartották számon a települést. Koronázását követően, 1018 körül – más adatok szerint valamivel korábban – kezdődött el az ország első bazilikájának építése. Imre herceg halálakor 1031-ben a templom még nem volt teljesen kész, felszentelésére Szent István halálakor, 1038-ban került sor.

A hatalmas három hajós bazilikát Hartvik püspök leírásából ismerjük: „… A király híres és bámulatos alkotmányú roppant szentegyházat kezdett építeni. Ennek karfalát külön választott vésemények, padozatát pedig márványlapok ékesítik. Szavaim valóságáról az tehet bizonyságot, aki látta annak temérdek sok palást-, egyházi készület- és egyéb ékességek nemeit, oltárai körül több tisztaaranyból készített és igen drága sorba vett kövekkel környezett tábláit, a Krisztus asztalán álló csudálatos művű oltársátorát és mindenféle kristály, onix-kő, arany és ezüst edényekkel teljes kincstárát…”

Istvánt követően középkori uralkodóinkat itt a Nagyboldogasszony bazilikában koronázták, ugyanakkor nem vált valamennyi királyunk temetkezési helyéül. Szent Istvánt követő királyaink közül Könyves Kálmán volt az első uralkodó akit, a bazilikába a szentek mellé temettek. Az Árpád ház kihalásáig további 8 uralkodó, a vegyesházi királyaink közül 7 uralkodó választotta végső nyughelyéül.

A bazilika állami feladatokat is ellátott; itt állt a királyi trón, itt őrizték a koronázási ékszereket, a kincstárat, majd később az ország levéltárát, itt volt a sókamara és a pénzverőkamara is. A királyi kincstárban őrizték többek között a királyi mértékegységek etalonjait. Az államigazgatásban betöltött szerepét jelzi az is, hogy az ország alkancellári tisztét számos alkalommal a székesfehérvári prépost töltötte be.

A koronázó templom építése után a város élete átalakult a Nagyboldogasszony bazilika mellett működő prépostság nemcsak kincstári, államigazgatási funkciókat töltött be, de mellette működött az ország első iskoláinak egyike, a szintén István által alapított fehérvári káptalani iskola is. A város szakrális székhely jellege mellett kulturális központja is volt e századoknak.

A királyi palota I. István korában épült, a hagyomány szerint 1007-ben itt született Imre herceg. Az államalapító I. Istvánnak tulajdonítható a törvénylátó napok bevezetése. A király jelenlétében tartott ítélkezést eredetileg Nagyboldogasszony napján – Szent István halálának napja is – tartották; később István szentté avatásának napjára, augusztus 20-ára helyezték át. A törvénynapok a későbbiek során az országgyűlésekké alakultak, amelyek ugyancsak városunkban zajlottak. 1527-ig 47 országgyűlést tartottak itt.

A hagyomány szerint Fehérvár Szent Istvántól nyerte első kiváltságlevelét. Az I. Istvántól származtatott privilégium, a „fehérvári jog” a városok többségének évszázadokon át, mintaként szolgált.

Alba Civitas történetében különös jelentősége volt, az 1083. évben István király és Imre herceg canonisatiójának. A szentté avatásokat számos legenda övezi, amelyekről Hartvik püspök számol be. A város szakrális székhely jellege a későbbiek során tovább erősödött. A vegyesházi uralkodók elődeiknél nagyobb jelentőséget tulajdonítottak a Nagyboldogasszony bazilikában történő koronázásoknak és temetkezéseknek. Erre az időre szilárdult meg a koronázási formula, amely szerint a fehérvári koronázó templomban, az ország uralkodóját az esztergomi érsek, a székesfehérvári prépost jelenlétében koronázta meg, Szent István koronájával. A vérségi alapon az Árpád-házhoz nem kötődő uralkodóknak igényük volt az országalapító szent királlyal történő misztikus kapcsolat felvételére, ezzel hatalmuk „legitimizálására”. Fehérvár szerepe a későbbi évszázadok során lehanyatlott, majd a másfél százados török uralom következett.

A város felszabadulását követően Szent István tisztelete ismét felelevenedett. Újjáéledő kultuszának következetes támogatója a fehérvári püspökség első püspöke Séllyei Nagy Ignác volt. A püspökség megszervezését követő évben, 1778-ban Mária Terézia a fehérvári püspöki székesegyháznak adományozta Szent István koponyaereklyéjét. A király tisztelete elsődlegesen az egyházi liturgiában és rendezvényekben élt tovább. István alakja fennmaradt a heraldikában is. A Székesfehérvári Káptalan 1777-ben nyert pecsétjén az ország felajánlás motívuma szerepel.

A XIX. század közepén kezdődött meg a bazilika romjainak feltárása, a törökkor után a koronázó templom egyes részei még álltak, újjáépítésére is tettek kísérletet, de sikertelenül. Szent István tisztelete, a koronázó városi rang a város politikai és kulturális életében a reformkor esztendeiben ismét kiteljesedett, Székesfehérvár polgárai az 1825. évi pozsonyi országgyűlésen ” A magyar királyok’, és királynék’ koronázásához ősi, és a’ magyar nemzet’ öt első százados történeteivel öszve szőtt igazának visszanyeréséért…” Fejér megye rendjeivel közösen fordult az uralkodóhoz. Kérésük azonban nem hozott kedvező eredményt, a koronázásokat ezt követően sem tartották Székesfehérvárott. Az uralkodó kultuszához hozzájárultak a bazilika feltárására irányuló gyakori ásatások is, amelyek a XIX. század közepén kezdődtek.

A két világháború között a Szent István kultuszban, Székesfehérvár kiemelt szerephez jutott. Az 1938-as ünnepi esztendő országos rendezvényeinek sorában méltó szerepet nyert városunk. Ez alkalommal ismét országgyűlésnek adott otthont Alba Regia. Ez volt a 48. székesfehérvári országgyűlés. A Városháza udvarán tartott országgyűlés iktatta törvénycikkbe Szent István emlékét: „ Az országgyűlés, hogy a nemzet hálájának és hódolatának ünnepélyes kifejezést adjon, két házát külön törvényrendelkezéssel Székesfehérvár szabad királyi városába a mai napra összehívta és ott, a nagy király alkotásait továbbépítő dicsőséges Árpádház királyi törvénynapjainak és országgyűléseinek történelmi színhelyén, az ország kormányzójának személyes jelenlétében megtartott együttes ülésén a következőképen rendelkezett:
1. §. Az országgyűlés Szent István király dicső emlékét a magyar nemzet örök hálájának és mélységes hódolatának bizonyságául törvénybe iktatja.
2. §. Az országgyűlés augusztus 20. napját Szent István emlékezetére nemzeti ünnepnek nyilvánítja.
3. §. Ez a törvény kihirdetése napján lép életbe.”
A történetírás is feltárta az uralkodó államalapító és egyházszervező szerepét, e munkák közül kiemelkedik az ekkor megjelent „Szent István emlékkönyv”.

A következő nagyobb évfordulóra 1988-ban került sor. Ekkor elevenedtek fel ismét a hagyományok, az év során emlékkiállítások, emlékülések, előadások és rendezvények jelezték az ünnepi évet.