Aki végigélte 2004 december ötödike minden kínját, határon innen és határon túl, elégtétellel szolgálhat számára a fent látható tudósítás. De ez még csak a munka kezdete. Mi magyarok, tizenötmillióan összetartozunk. Jelzésértékű, hogy Csaba testvér tette le ötszázezredikként az állampolgársági esküt. Az a Böjte Csaba, akinél többet kortárs aligha tett nemzetünkért. Az az ember, aki égi titkok tudója, aki székely egyszerűségével, magvas gondolataival és gyermekmentő tetteivel mind a tizenötmillió magyar példaképe.
Az út elején járunk. A híd pillérjeit leraktuk, ám az építkezés most kezdődik! „Építsünk hidat, tiszta szavakból határok fölé!” A politika megtette kötelességét, a többi rajtunk múlik. Azon, hogy élünk-e demokratikus alapjogunkkal és a szavazófülke magányában sem felejtjük el, hogy soha többé nem engedhetjük a 2004.december 5-én „nem”-re buzdító hazaáruló gazembereket a hatalom közelébe, még akkor sem, ha amúgy Kárpáthazában a hazaárulás következmények nélküli bűncselekmény.
Mi magyarok, széthúzunk. Régi betegség, turáni átok. Ott, a gúnyhatárokon túl, hatványozottan fontos az összefogás. Mert a tét a túlélés. Ezt nem lehet túlbecsülni.
Köszönjük Csaba testvérnek, hogy ismét a megfelelő helyen és a megfelelő pillanatban szolgálta Urunkat, Istenünket és Kárpáthazát. Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Ma este, amikor az alábbi dal felcsendül, zászlót bontunk. Az összetartozás zászlóját.
Köszönjük a gyönyörű verset és és a rámutató hivatkozást!
Összetartozunk