Tegnap este újabb felemelő élményt nyújtott, hogy ott lehettünk a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának ünnepi hangversenyén. A koncerten az alábbi zenék csendültek fel:
Bartók: Táncszvit, BB 86
Borbély Mihály: Kettősverseny tárogatóra és cimbalomra – ősbemutató
Kodály: Fölszállott a páva – változatok egy magyar népdalra
Liszt: II. magyar rapszódia
Bartók, Kodály és Liszt műveiről aligha szükséges szólnom, Borbély Mihály alkotásáról a programfüzetben az alábbiakat olvashattuk:
„Borbély Mihály és Lukács Miklós a nép- és világzene, a dzsessz és a kortárs zene területén egyaránt otthonosan mozgó művészek. Borbély Mihály Kettősversenye zenei anyagában a magyar nép- és műzenei hatások mellett perzsa, arab, török, balkáni, valamint cigány hangzás- és ritmusvilág megjelenítésére törekszik. A táncos tételek ritmikai feszességét, olykor groove-os lüktetését bőgő és ütőhangszerek alkotta ritmusszekció segíti, amelynek jelenléte révén a magyar és kelet-európai dzsessz sajátos hangja szólal meg.” (Forrás és további részletek)
A koncertnek ez a része is lélegzetelállító volt! A szimfonikus zenekar vonósainak és fúvósainak egy része a színpadon maradt, időnként bekapcsolódtak a bőgő, dob, cimbalom és tárogató játékába! Csodálatos volt, ahogyan a tárogató és a cimbalom megszólaltak, a mai „világzene” nyelvén, ugyanakkor tökéletes „magyarsággal”. Ősbemutató révén, a közönség nagy része aligha tudhatta, hogy mire számíthat, ám első hallásra is fantasztikus sikert aratott a mű és előadói. (Ha tehetitek, hallgassátok meg a Hangtárban ezt a részt, kb. fél órával 19:35 után kezdődik.) Én egyébként is nagyon szeretem a tárogató és a cimbalom hangját, talán ezért is váltott ki belőlem a darab ennyire kellemes érzéseket.
A nekünk háttal álló karmester, akinek mimikáját nem, csak mozdulatait láttuk: hihetetlen, de egészen biztos vagyok abban, hogy pódiumra lépve, a pálcát kézbe véve, spirituális kapcsolat teremtődik azzal a Mesterrel, akinek darabja az ő dirigálásával felcsendül. Újra átéltem az élőzene nagyszerűségét. A szimfonikus zenekar látványa, a muzsikusok mozdulatai, a vonók együttes mozgása csodálatos élmény, miközben a dallamok játszanak lelkünkkel, hol elhalkulva, hol erősebben, hol kiabálva ébresztenek érzelmeket, hangulatokat, gondolatokat.
Bartóktól Lisztig, kortárs zenét is megszólaltatva, nagyívű utazást tehettünk a muzsika szárnyain. Ősi dallamvilágunk szólalt meg több korban élő szerzők feldolgozásaiban. Nagyszerű élmény volt!
A Magyar Rádió hangtárából ide kattintva, 19:35-től ti is részesei lehettek utólag, ennek a csodálatos és a magyar nemzeti kultúránk megünnepléséhez méltó estének.
„Átadták a Himnusz új zenei és képi változatát az iskoláknak” – olvasható egy tegnapi tudósításban. A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, Gyermekkórusa és Énekkara által alkotott, csodálatos képi megjelenítésű Himnuszt, Szózatot, Székely Himnuszt tartalmazó anyagot, mellyel tegnap megajándékozták a közoktatást, volt alkalmam már Karácsonykor végignézni. A legnagyobb elismerés illeti az alkotókat, gyönyörű muzsika aláfestéséül nemcsak szűkebb, hanem tágabb hazánk, Erdélyország, Székelyföld kincsei is megjelennek! Remélem mindenki számára elérhető válik ez gyönyörű, nemzeti hitvallásainkat továbbgondoló alkotás.
Nagyon örülök, hogy felhívtad a figyelmemet a közvetítésre, tegnap szinte folyamatosan hallgattam is. A délelőtti Concerto már megalapozta a hangulatomat, de a csúcspont örök kedvenc operám, a Kékszakállú maradt!
Újabb jó hír: csaknem az egész Bartók-maraton hallható lesz a Bartók Rádióban!
További részleteket az eseményről pl. itt olvashattok.
Kriszta, nem a Te szempontodból, de amúgy örömteli hír, hogy minden jegy elkelt, hiszen ez annak jele, hogy sokan szomjazzák a kultúrát! A Művészetek Palotájának Bartók Béla Hangversenyterme amúgy is nagyon tágas!
„… „A színháznak párbeszédre kell bírnia az embereket. Nagy szükség van arra, hogy kimozdítsuk őket a négy fal közül, felébresszük bennük a vágyat a közösségi pillanatok iránt. (…)” – nyilatkozta Jordán Tamás a Magyar Nemzetnek. Az elmúlt három hónapban háromszor voltunk a Művészetek Palotájában, (Hobo, adventi és Magyar Kultúra Napja alkalmából tartott előadások), – ide sorolnám még a Csík zenekar óévbúcsúztatóját is – hihetetlen feltöltődést nyújt egy-egy ilyen est.
Érintőlegesen még a Magyar Rádió Hangtáráról. Korlátlan ideig nem hallgathatók vissza a műsorok, de nagyon jó, hogy egy ideig a világ bármelyik szegletéből elérhetők a sugárzott anyagok!
Természetesen – most ellenőriztem, ha hirtelen elhatározásból mégis fel tudnék utazni, akkor is hiába – immár minden jegy elkelt.
Belehallgattam én is a koncertbe, valóban élmény lehetett, nekem amúgy Bartók nagy kedvencem, sajnos csak későn kapcsoltam, hogy e hét végén Bartók-maraton lesz a Müpában… pedig este ráadásul a Kékszakállú herceg várát adják elő, számomra minden operák legremekebbikét, nagyon bánom, hogy nem tájékozódtam előre. meg hát, minden hétvégén utazgatni sem lehet, és sajnos Budapest innen nem csak egy ugrás… 🙁