…teszem fel a kérdést magamnak. Egyszerű a válasz: nyeltem egy nagyot és muszáj volt beülnöm a darálóba… mert vannak dolgok, amelyekhez csak ezen az oldalon keresztül visz az út…
Első benyomások? Háááát… körülbelül mint egy gyorsétterem. Ócska táp, ócska csomagolásban, stanecliből megzabált szendvics; vagy mint egy szupermarket talmi csillogása, ahol öt perc alatt rosszul leszek! Persze, jöttek ismerősök, bejelölések, de emberi szó ezekkel szinte semmi! Ha ez a jövő – pontosabban a jelen – akkor ússzunk az árral, engedjük, hogy a Nagy Testvér vigyázó szemét rajtunk tartsa, regisztráláskor érdeklődjön politikai nézeteink felől – (mintha nem tudná.)
Arra is jó volt belülről szétnézni, hogy lássam miért fogytak el a látogatók A mi íjásztáborunk című honlapról, hiszen a fosbukkon megalakult csoport ott érzi jól magát, így, mint egy üveggömbben látom A mi Pilvaxunk szomorú jövőjét is… Ennyi, se több, se kevesebb.
Talán az egyetlen eddigi hasznom, hogy ráleltem egy műsorrészletre – amelyre senki nem hívta fel a figyelmemet, aki biztos hogy tudta, hogy megjelent, hogy lesz ez a műsor és hogy fenn van a filmmegosztó portálon -, hogy itt jelezhessem, megmutathassam… legalább ezt megtaláltam. Inkább magam vigasztalására közzéteszem.
…már semmit! Leléptem :-)!
Jut eszembe! A „felhő alapú” önéletrajzról és hasonlókról holnap délelőtt (01.19-én pénteken) lesz szó a Kossuth Napközben című műsorán, ma az előzetest hallottam csak.
Ha jobban belegondolunk: egy személyzetis (jó legyen humán erőforrás-menedzser 🙂 ) az alapján dönt pl. egy ember alkalmazásáról, amit tapasztal, vagy amit a neten mutat magából?!? Azt hiszem Orwell jól látta…
Felhő alapú önéletrajz? Na ez jó!
Mi az, hogy felhő? Megint egy megtévesztő kifejezés a Globális Világhatalom részéről. A felhő egy merevlemez egy szerverben, aminek a rendszergazdáját nem ismered. És te a legbizalmasabb adataidat egy másik ember gépén tárolod… NOOORMÁÁÁLIS? (az egyes szám második személy itt nem rád vonatkozik, Csizi, hanem általános alanyként értendő – bár gondolom, neked ezt nem kell magyarázni).
Mottó 1.:
Agyamban kopasz cenzor ül,
Minden szavamra ezer fül,
Valaki helyettem gondolkodik,
Valaki helyettem távozik,
Nem nyerhetek, nem veszthetek,
Ha nem leszek, hát nem leszek,
SZABADÍTS MEG A GONOSZTÓL!
(Európa Kiadó)
Mottó 2.:
„A Facebook nem más, mint az ördög játszótere, ahol az egód a mászóka. Kaland helyett élmény, társalgás helyett megosztás, tettek és érzelmek helyett szórakozás, szavakból álló beszéd helyett kommunikáció, érintés helyett kapcsolat, név helyett kód, tények helyett adatok.”
Szinte teljesen egyetértek Rudipapával, különösen annak fényében, hogy volt „szerencsém” belülről is szétnézni a FB-on. Első körben tragikus, hogy egy szakmai pályázat eléréséhez (!) már csak a FB-on keresztül vezet az út, ezért veszítettem el éveken át tartó ellenállásomat, ezért regisztráltam. Korábban rengeteg negatívumot hallottam, pl. állásinterjúk előtt megnézik a jelölt FB profilját (ha nem találják a FB-on az is lehet negatívum!); egyik barátunk gyermekének, aki ritkán látogatta oldalát, feltörték, telenyomták pornográf képekkel. Mi van akkor, ha valamelyik tanára ekkor nézett rá? Mások meg dicsérték, hogy mennyi elfelejtett ismerős, régi iskolatárs bukkant fel.
Ahogyan az Európa Kiadó megénekelte, én már nem nyerhetek, nem veszthetek! Szarok rá, ha valaki tudja, hogy tisztelem Wass Albertet, Prónay Pált, Horthy Miklóst, Papp Lászlót, hogy szeretem az IA, a KMB és az Örökség muzsikáját; kedvenc csapataim a Vidi és a Juve…
A másik. Most éppen 41 ismerősöm van, pedig az ismerősök ismerősei jelölhetnek csak be. Jól körvonalazódik, hogy néhány barátomon, ismerősömön kívül az általam kedvelt zenekarokat szeretők és íjásztársaim jelöltek ismerősként, közöttük olyan is van, akivel soha egy szót nem váltottam! Ha a durván negyven ismerősöm mindegyikének van 40 ismerőse és eltekintünk az átfedésektől, az 1600 ember, az átfedések miatt a valóságban ennek inkább a fele, harmada. A telefonomban van 200 kontakt, ezek többsége vagy szakmai (kollégák, gyógyszertárak, stb.), vagy szolgáltató (iparos, üzlet), a maradék barát, vagy ismerős. Tudjátok mi a legröhejesebb? A FB beírta a telefonom címlistájába a kontaktokat! Na, erre varrjatok gombot!!!
Amit a FB-on látok, nem más mint túlnyomóan felületes, felszínes csevegés, jópofizás, olyan ami korábban honlapfórumok „kávéházában” folyt – na lett is nagy baj belőle ;-)! Ez a fajta világhálós kommunikáció talán azért is tevődött át a FB-ra, mert roppant könnyen elérhető, megvalósítható, látszólag moderálatlan, látszólag szabad! Ugyanakkor teljesen parttalan, pont ezért 1-2 nap alatt tökéletesen megunható. Ugyanakkor információs hatalom!
Saját regisztrálásommal egy időben fiamat is felengedtem, ugyanis ő volt az osztályban (hetedikes) az egyetlen (!!!), aki nem regisztrálhatott. (Katolikus gimnáziumba jár). Kiderült: az osztálynak van FB csoportja, ott kommunikálnak! Ez az ami szerintem baromi nagy gáz! Nem akarom a saját gyermekkoromat előhozni, de kikívánkozik, mi felhívtuk egymást telefonon, tavasztól télig együtt lógtunk, fociztunk, bringáztunk, moziba jártunk, vagy órákig tartó világmegváltó beszélgetéseket folytattunk. Ezek SZEMÉLYES kommunikációk voltak! Még a telefonban is sokat elárul a beszélgetőpartner hangsúlya, mondatfűzése, bár a metakommunikáció már nem látható. Ha az emberi kapcsolatok színhelyévé a FB (és hasonmásai) válnak, akkor borzasztó nagy baj van!
A jövő? Az imént hallottam a rádióban, hogy vége a papíron írt önéletrajzoknak, jön helyettük a „felhő-önéletrajz”, ahol a jelölt a világhálón filmmel, és egyéb kommunikációs eszközökkel ajánlja magát. Barátaim, a FB csak a kezdet…
Egyházunkkal kapcsolatban Rudi tűzoltós hasonlata elgondolkoztató. Az is skandalum volt, amikor a televízió először közvetített szentmisét… Talán nem ördögtől való, ha ők is használják a netet és azon belül közösségi oldalakat. Biztosan átgondolták a lépést pro és kontra. Ha egy írással feljebb megnézitek Böjte Csaba sorait, azokat a Google+-on találtam, lévén feliratkoztam Csaba testvér követőjeként. (A G+ egyébként a FB-nál összehasonlíthatatlanul magasabb nívójú).
Egyszuszra ennyit. Ja és a konzekvenciák? A telefonomról („okos”) leirtom a FB alkalmazást. Az oldalt este max. 10 percre, szelektáltan nézem (vannak akik 5-6 órát elszúrnak [nem kicsit, nagyon!] vele. Na, egyelőre itt a pont.
És ha szabad folytatnom:
Az egészben az a legperverzebb, hogy egyházi, vagy az Egyházzal kapcsolatban lévő szervezetek is felmennek a Facebookra. Amikor tavaly év vége felé itt Kaposváron tartott egy előadást Osztie atya, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnöke, akkor majdnem a hajamat téptem, amikor az előadás utáni „fehér asztalos” beszélgetésen bejelentette, hogy a KÉSZ tervezi a Facebook-os megjelenését, mert a fiatalokat már csak így tudja elérni.
Oké, mondhatjuk, hogy ezzel a fiatalokat akarja megmenteni. Indokolhatjuk azzal, hogy a tűzoltó is bemegy az égő házba, hogy kihozza a bent rekedteket, de szerintem van egy bizonyos pont, ami után nem szabad kockázatot vállalni, mert ha a tűzoltó meghal a tűzben, akkor ki fog oltani?
Persze, mondhatjuk, hogy Jézus is mindenhová elmegy utánad. Csakhogy ezzel nem sodor másokat veszélybe! És ha maradunk a tűzoltós hasonlatnál, ha a tűzoltó bemegy a házba, ezzel még ő sem készteti az embereket arra, hogy tömegesen utána menjenek. De ha az Egyház, maga a Pápa (!!!) vagy pl. a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, (de akár egy hagyományőrző íjász egyesület) a Facebookra megy, azzal a híveit arra ösztönzi, hogy kövessék. Hová? A lelki rabszolgaságba, a pusztulásba, a Pokolba.
Én ebből a szempontból szimpatizálok egyes afrikai, koreai kínai diktátorokkal, akik korlátozzák az internet hozzáférést. Én a Facebookot tiltanám be, ha lázadás tör ki emiatt, akkor is. Egyértelműen káros.
Vesszen a Facebook! Éljenek a közvetlen igazi emberi kapcsolatok! Az e-mail, sőt a hagyományos levelezés tökéletesen elég a kapcsolattartásra (ráadásul a hagyományos levelezés munkahelyeket teremt, mert sok postás kell).
Nehogy elfogadd, ha maradinak, haladásellenesnek, vagy bármi másnak bélyegeznek meg emiatt! Nem az vagy, hanem túlélő és életmentő, ha másokat is ráveszel, hogy ne facebookozzon.
Szerény véleményem szerint:
A Facebook a legnagyobb csapda: nem más, mint a Globális Világhatalom “lakónyilvántartása”. Aki oda regisztrál, az automatikusan kiszolgáltatja magát nekik. Többé nem bújhat el előlük, minden lépéséről tudnak. Akkor és azt tesznek vele, amit akarnak. Felhasználják az adatait valamilyen aljassághoz, vagy őt magát manipulálják. Ha nem úgy viselkedik, ahogy elvárják, megbüntethetik. Ha mással nem, akkor azzal, hogy a sok adatot, amit az a barom közöl magáról a perverz kis szokásait, a kiskutyája vagy a gyermeke fényképét, az őrült buli fotóit, stb. adott időpontban nyilvánosságra hozzák, hogy megszégyenítsék, vagy hogy pl. ne kaphasson meg egy állást, stb. Ezerféle módon bánthatják úgy, hogy nem is sejti, hogy azok a “pechek” nem véletlenek.
Minden adatod, amit felteszel oda – végül is az egész személyiséged – az ő tulajdonuk lesz. Mert ugye, nem hiszed azt komolyan, hogy a nyamvadt kis jelszavad megvédi a felhasználói fiókodat a rendszer üzemeltetői elől?
Mostanában jöttem rá, hogy a Bibliában, amikor arról van szó a Jelenések Könyvében, hogy a Sátán jelét sütik rá az emberekre, és aki nem viseli, az nem adhat el, nem vehet, kvázi számkivetetté válik, akkor nem valami látható tetoválásról, vagy hasonlóról, de még csak nem is beültethető chipről van szó, hanem a Facebook tagságról. Gondol meg: lassan a Facebook nélkül már mozdulni sem lehet. Bizonyos kedvezményeket csak ott tud érvényesíteni egy vásárló, bizonyos szavazásokat már csak azon keresztül lehet megtenni. Szinte kényszerítik az embereket a belépésre. Ez csak a Gonosz műve lehet.
Óvakodjatok a Facebook-tól!
Ui: természetesen minden úgy nevezett „közösségi portál ezt a célt szolgálja, hiszen van, aki nem a Facebookra kattan, hanem a Twitterre, IWIW-re. A Gonosz mindig többféle variációval rendelkezik a kísértésbe ejtés érdekében.
Csizi, az ilyen hírek mindig fokozott lelkesedést váltanak ki belőlem 😀 Ha valamelyik este el tudsz szakadni pár órára a családtól, beülhetünk oda eszmecserét folytatni. A régi elérhetőségeim élnek 😉
Geigi mindig minden régi barát felbukkanása örömöt jelent, aki hallgat, oka van rá :-)! Azt nem tudom, hogy merre jársz, de ha itthon vagy, tudok egy jó kis (viszonylag) új egységet, ahol habzó cseh sört mérnek ;-)! Mit mérnek??? CSAPOLNAK!!!
Utoljára a FB-ról. Pár nap után sem lettem lelkesebb tőle. Tiszta Amerika! Tipikus ” How are you?” szemlélet, ahol a válaszra legkevésbé a kérdést feltevő kíváncsi. Tulajdonképpen szomorú, hogy ennyire behálózta magát a világhálót, hogy gyakorlatilag kikerülhetetlen. Talán a legnagyobb veszélye az, hogy látszólag emberi kapcsolatokat épít, miközben valójában sokkal inkább bomlaszt. Egy söröző asztala mellől sokkal könnyebb megváltani a világot :-D!
További használata részemről a pálinkaiváshoz hasonló: csak mértékkel!
Őszintén szólva meg is lepődtem mikor bejelöltél, a Te felbukkanásodra számítottam legkevésbé a fácsén. Gondoltam is hogy írok, de aztán belefeledkeztem az állásinterjúra való felkészülésre (remélem volt értelme).
Most pedig jöhet a szokásos meaculpa amiért csak elvétve nyilvánulok meg itt 🙂 Olvasok ám rendszeresen, csak kevés dologhoz tudok érdemben hozzászólni. Mikor októberben hazajöttem Finnországból, eszembe jutott hogy írhatnék egy beszámolót, de aztán nem jutottam el a cselekvésig. Legutóbb talán a balkáni körutam élményeit osztottam meg ily módon, annak is lassan másfél éve… megy az idő.