A magyar nemzeti kultúrát felvállaló és művészetükkel azt bővítő zenekarok gúnyhatárokon túli fellépéseinek mindig sajátos hangulatuk van. Ahogyan közeledik december ötödike sötétsége és az adventi időszak világossága, különleges jelentőséggel bír, mikor összejövünk az anyaországon kívül rekedt magyar testvéreinkkel! Értelmünk tudja, hogy ÖSSZETARTOZUNK, ám lelkünkben is táplálnunk kell az érzést!
Elmondhatatlanul jó volt együtt lenni felvidéki testvéreinkkel, a gúnyhatártól mindössze 15 km-re lévő Palást kultúrházában. A koncert kezdetére a nézőtér zsúfolásig megtelt, sokan elhozták otthon őrzött magyar zászlóikat. A település polgármesterasszonya megtisztelte jelenlétével az előadást. A koncert alatt a közönség reakciói a legszebb emlékeimet idézték, annyira forró volt a hangulat; sokszor egyemberként szökkentünk talpra, minden verssor, minden akkord, minden tánclépés új életre kelt a lelkekben! 15 kilométerre a határtól, az ősi magyar zenekincsből sarjadt dallamok más fényben ragyogtak! Az, hogy „Jó lesz magyarnak lenni!”, tágabb értelmet nyert és a december 5-e után született „Jöjj velem!” sem volt ugyanaz odahaza, mint idehaza…
Úgy éreztem, hogy az emelkedett adventi hangulat, a csodálatos közönség, az Örökséget is remekül inspirálta! Jó volt közelről látni azt a felszabadultságot, ahogyan muzsikáltak. Remek volt koncert a technikai háttere, a tágas színpadon bőségesen volt tér mozgáshoz, tánchoz. A levegő pedig gyakran felforrósodott. Igen jó volt a repertoár, nagyszerűen ötvözte a zenekar a régebbi dalokat az új, saját szerzeményekkel. Bár a Barba Negrában adott hangverseny után írt beszámolójában Kriszta már említette a Záróvers részeként Horváth Karcsi basszusgitár-szólóját, mégis meglepődtem, fantasztikus volt, mind a gitárjáték, mind az összhang a feszes ritmusokkal csatlakozó Nagy Lacival.
Mint egy pillanat, úgy repült el a bő két óra, az előadás végén közösen elénekelt Himnusz koronázta meg az estét. Köszönjük a koncertet szervezőknek, az otthont adóknak, a zenekarnak és a közönségnek – felvidéki magyar testvéreinknek – ezt a csodálatos hangversenyt! A látottak alapján úgy érzem, hogy nagy dolgok tanúi lehetünk szűk három hét múlva, a Millenáris Teátrumban, aki teheti, legyen ott!
Öröm volt ott lenni. Ilyen élményben még nem volt részem. Köszönöm a csodálatos előadást!
Köszönet mindenért, csodálatos! Jó lett volna ott lenni!:)
Volt egy kis káosz a videók körül, de talán sikerült rendet tennem ;-)…
Attila, meg is kellett azt szervezni, sokan köszönhetik ezt Neked! 🙂 Még sok ilyet, egyszer talán én is eljutok!!!
Megkell,hogy köszönjem a beszámolót.Ez valóban egy csodálatos este volt!Aképek,videók fantasztikusak.Minden elismerésem.Örömkönnyek csillogtak a szemekben,felemelő érzés volt.A zenekar felszabadultan,remek hangulatot teremtett.Köszönjük!!!
Köszi a beszámólót, a képeket, de legfőképp a videókat! 🙂
Igazán nincs mit! Én is köszönettel tartozom a Tóth családnak, hogy velük tarthattam Kápolnásnyékről!
Amúgy nemcsak átélni, hanem beszámolni is nagyon jó egy ilyen koncertről :-)! Egészen használható mozgóképeket csináltam, csak nem volt türelmem megvárni, amíg feltöltődnek, annyira siettem világgá kürtölni a tegnapi este okán érzett örömömet! A feltöltés folyamatban, csak csigalassúsággal megy.
Köszönjük a képeket,és a beszámolót! Ha,Isten is úgy akarja,találkozunk huszonegyedikén.
Köszönöm, szép meglepetés volt ez nekem az Advent kezdetére!!!!