És milyen fantasztikus volt!
Nem is tudom, mit írhatnék, ami újdonság lenne, hiszen, csupa jót tudok én is írni.
Az, hogy én hogyan éltem meg, az nem kérdés:-)
Az elején ugyan nagyon türelmetlen voltam, hiszen már kb. 17 órakor a helyszínen voltunk, ugyanis számításunk szerint a zenekar már a délelőtt folyamán meg kellett érkezzen. Ennek ellenére, bármerre is kerestük, busz sehol nem volt. Így volt ez még este 7 után is, holott a program 20:00 órától írta a kezdést. Persze, ekkor már kb. másfél órás csúszásnál tartottak, úgyhogy ilyen szempontból nyugodtan ráértek, csak hát mi már nagyon türelmetlenek voltunk. Ami viszont már akkor bíztató volt, az a közönség folyamatos gyarapodása. Egész délután volt nyüzsgés ugyan, de ekkor már szépen gyűltek az emberek.
Aztán egyszer én is beálltam a többiekkel a közönség közé, nézzem meg mi is az aSzékelylend, aztán egyszer látom Nagy Lacit a színpad mögött, ott pakolászott valamit. Egészen megnyugodtam, oldalt sétálva láttam a többieket is. Aztán megpillantottam Renit is egyik sátornál, és mikor jött felénk, akkor üdvözöltem is rögtön, ő meg jelezte, hogy hozott valamit nekem. (Mivel nyervivel befogtuk postásnak, így elhozott egy dvd-t:-) ). Ideadta, aztán beszélgettünk, amíg a Székelylend végzett, megnyugtatott, hogy minden jól megy a zenekar körül, meg kiderült, hogy megszálltak valahol a faluban ,és azért nem jöttek rögtön a helyszínre. Aztán kb. fél tíz körül mentek hangolni. 10 körül kezdődött végül a koncert, akkor már szép számú közönséggel, az idő szép volt, tiszta az ég, kellemes levegő, úgyhogy az akadályt nem jelentett.
A Reménység temploma alatt csak úgy ragyogott a színpad, és, bár tudtam, hogy azzal kezdenek, így élőben sokkal jobban átjött, mint videókon nézve (De ez mindig így van).Egyébként meg, minden szuper volt. Minden dalnak meg volt a hangulata, nekem most leginkább az Isten ujja megérintett, és a Magyar rapszódia ragadta meg a figyelmemet (az külön tetszett, mikor az „egy templomban térdel”-re mindhárom énekes egyszerre térdre csattant, ez eddig új volt nekem), nemcsak a mondanivalójuk miatt, talán azért, mert azalatt jobban figyeltem. Amúgy meg is fogadtam, hogy többé nem fényképezek, legalábbis keveset, mert nagyon lefoglal, hogy sikerüljön néhány elfogadhatóbb képet készítenem, aztán maradok le az érdekes dolgokról:D) (Meg végül úgysem lesz jó fotó sem:) )
Meg amúgy is, Basary is intette, hogy dobjam el azt a gépet, és tapsoljak inkább. 🙂
Egyébként meg jó volt, hogy nem volt az általam nagyon nem kedvelt „kerítés” a színpad előtt, mert így egész közel mehettünk, és így sokszor kaptunk barátságos mosolyokat, meg ilyen olyan bohóckodást.
Tomi ezúttal nagyon felszabadult volt, mondta is egyik barátom,hogy őt bírta a legjobban, jókat mulattunk rajta:).
A közönség jó hangos is volt, a Kell mégy szót együtt, illetve felváltva énekeltük a zenekarral, de jól ment a hej rege haj, meg a sima hejj-hejj-ek is:)
Technikai problémák nem igazán voltak,bár a hangosításról nem sokat tudok írni, hiszen talán a hangfalak előrébb is voltak nálam, de nem hallottam mástól sem, hogy gond lett volna, egyszer meg Erika mikrofonja hallgatott el, de Ödi és Reni már rögtön rohantak is az övéikkel, úgyhogy nem történt nagy kihagyás. Ami talán hiányzott, az egy lépcső a színpad oldaláról, mert a bal sarkánál volt egy, elől, de azon nehézkes volt közlekedni nekik, amit nehezített az is, hogy a kisgyerekek felültek oda.
Mást nem is tudom mit írjak, hiszen mindannyian tudjuk, hogy az élményt és az ott tapasztaltakat nehéz leírni, azt át kell élni. Nem is próbálkoztam vele, hisz ilyenkor bánom, hogy nem vagyok író. Vagy legalább kevés tehetségem lenne, hogy szavakba önthessem az ilyen csodálatos élményeket. Egy biztos, kétség nem fér hozzá, hogy mindegy hol van Örökség koncert, annak megvan a közönségre gyakorolt leírhatatlan hatása. Itt is, Erdélyben, az ember megáll a színpad előtt, és egyszerűen érzi, hogy az alatt az idő alatt valami nagyon kellemes, és felemelő történik vele. Ehhez természetesen hozzájárul a dalszöveg meg a stílus, a hangzás, de talán a legfontosabb a Róluk/Belőlük áradó őszinteség, tisztaság, szeretet, figyelem, a mosolyok, pillantások, apró mutogatások, amelyektől érzed, hogy ott, akkor, a világ összes pénzéért, meg „mittudomén” milyen kincséért nem lennél máshol. Hogy ott elfelejted minden bajodat, és érzed, hogy talán életed egyik legszebb ajándékát kapod, ami nem mérhető pénzben, semmilyen tárgyi értékben, csak te tudod, hogy mennyit ér neked, te érzed, hogy mennyire ér el a szívedig, a lelked belsejéig.
És…ilyenkor bánom leginkább, hogy hová születtem, mert borzasztóan sajnálom, hogy nincs lehetőségem több koncertre eljutni:-(
Mindennek lényege, az Örökség tökéletes koncertet adott az erdélyiek számára is!
Kedves Ágica! Az Örökség zenekar nyilván tudatosan választotta ki, hogy ki szerkessze a honlapját. Ha ő méltónak találta írásodat arra, hogy megjelenjék a zenekar honlapján, akkor az bizony van annyira jól megírt, hogy odavaló :-)!
Hát…köszi, de ez a beszámoló nem annyira jól megírt, hogy odategyék. Mindegy, én eredetileg nektek szántam, és ezét nem írtam olyan szépen, de ha átvették, hát örülök:) Hadd olvassák mások is a zenekar sikereit 🙂
Gratulálok Ágica, írásodat átvette az Örökség honlap :-)!
Köszönet a leírásárt. Valóban nem lehet szavakba foglalni, azt az érzést amit Ők nyújtanak, és amilyen volt a koncert. Talán a legmegfelelőbb szó rá a „megható”, legalábbis számomra. Érdemes volt hosszú kilométereket megtenni és meghallgatni Őket. Látni a felszabadultságot rajtuk. Jó volt látni ahogy Reni és Erika egymás mellett énekel. Én így őket sose láttam.
Megható volt.
Köszönet mindenkinek aki megszervezte, hogy ott legyenek.
Sose bánd Ágica,
hogy hová születtél !
Én sem bánom ezt a Bjudapestet,
pedig már talán IV. Béla óta kozmopolita.
Nem egyszer ‘ visszavágyok ‘ Udvarhelyre –
miközben én itt születtem.
Szeretem is ezt a várost,
tud szép is lenni.
Csak az emberekkel sok a baj.
Jó volt olvasni soraidat az ÖRÖKSÉG koncertről.
Azt nem is gondoltam volna, hogy ilyen ‘egzotikus’ helyszínen kell föllépniük,
nem bent Farkaslakán.
(Igaz, nem egyszer ez a helyzet a Csonka-országban is.)
Köszönjük a képeket is, az egyiket közülük kiválasztottam cikked illusztrációjának!
Itt megtalálod a képeket is.
Nagyon szívesen írtam, hisz meg kell osztanunk egymás között, mit tudunk:)
Igen, ez falunapok keretén belül volt, amelynek a helyszíne a Kalonda-tető volt (Farkaslaka és Korond közötti szénégető hely, ahol rendszeresen megszervezik a Szenes napokat).
A Székelylend, hát nem mondható előzenekarnak, hiszen inkább beszélnek,mint muzsikálnak, ők is a rendezvénysorozat része voltak, úgy mint a bűvész, a nóta zenekar, vagy a táncosok:)
A fotózással kapcsolatban meg én is gondoltam erre, hiszen már most jó volt nézegetni azokat:)
Kedves Ágica!
Végtelenül hálás vagyok Neked, mind A mi Pilvaxunk olvasói, mind a magam nevében, hogy tudósítottál az Örökség első erdélyországi fellépéséről, méghozzá nem is akármilyen magas színvonalon!
Néhány kérdést engedj meg, jó :-)? A Székelylend előzenekar volt? Egyáltalán milyen alkalomból került sor Farkaslakán a koncertre? (Arra gondolok, hogy pl. falunap, vagy valamilyen más rendezvény keretében zajlott, vagy egyszerűen meghívták a zenekart egy kicsit muzsikálni?)
Amit a fotózásról írsz igaz, sokszor tényleg elvonja az ember figyelmét a koncertről, de én arra gondolok, milyen jó évek múlva elővenni, nézegetni; mióta vannak világhálós oldalak, másokkal is megoszthatom a keretbe zárt pillanatokat, akik nem lehettek akkor jelen.
Még egyszer millió köszönet és várjuk a fényképeket, meg a filmet a videomegosztón.
Azt pedig ne sajnáld, hogy oda születtél, ezért kevés koncertre jutsz el, valószínűleg így egészen másképp éled át, mint mi, akik – hála Istennek és az Örökség zenekarnak – egyre gyakrabban hallhatjuk, láthatjuk őket a színpadon!
Nemsokára lesznek valami fotók is, meg egy kis ízelítő a youtube-on:)