Drága Bendikém!
Immár harmadik alkalommal írok Neked augusztus végén, hiszen minden esztendő szeptemberének első napján új fordulatot vesz életed. A holnap kezdődő tanév végén már általános- és középiskolai tanulmányaid első felét magad mögött hagyod. Olyan ez, mint egy szép épület alkotása, most az alapok készülnek, azok szilárdságán múlik, hogy milyenné válik: kunyhó, vagy fényes palota lesz-e belőle!
Mint egy pillanat, úgy repült el a nyár: kedvedre játszhattál, gyönyörű nyaralásunkon végre három héten keresztül a nap minden percét együtt tölthettük. Adjon neked erőt ez és a ciszter-, lovas-, és íjásztáborban átélt ezernyi kalandod. „De nehéz az iskolatáska…” – írtam még 2009-ben; most sem könnyebb, de tegnap elmentünk tankönyveidért, nem tűnik annyira vészesnek…
Alapozás, írtam az előbb. Tizenkettedik osztály végén elballagsz iskoládból, érettségi vizsgán megmérettetik tudásod. Mégsem ez a lényeg! Hanem az, hogy olyan általános műveltséget szerezz, amely végigkísér életeden, amely mindig a segítségedre lesz, ha válaszút elé érkezel és döntened kell abban, hogy merre indulj el. Ez a bizonyos általános műveltség nem egy tantárgy ismeretén múlik, hanem valamennyién! Ehhez éppen úgy tudni kell a számok törvényeit, mint a magyar- és világirodalmat, azt az eseményfolyamot, melyet történelem néven foglalunk össze. Nekem édesanyám azt tanította: „ahány nyelv, annyi ember”. Milyen igaza volt! Szenvedni fogsz a latinnal, de ne felejtsd el, az előbb említett általános műveltség alapja, később, ha olasz, francia, spanyol nyelvet választasz a német mellé, akkor sokkal könnyebben fogod azt megtanulni, ha jók latinból az alapjaid!
Örülj neki, hogy a Ciszterci Szent István Gimnáziumban, érezheted az Úr közelségét! Egy héttel ezelőtt Kercen jártunk, az egykori ciszterci apátság romjainál, hallottuk, hogy az akkor élt szerzetesek mennyit dolgoztak és imádkoztak. Neked elsősorban az a dolgod, hogy lelkedbe égjen a hittan, vezessen életeden át, amit a hittanórákon tanítanak Neked! Minden esélyed megvan arra, hogy életre szóló barátságokat köss, az osztályban, a suliban, vagy a cserkészcsapatban!
Van még egy kérdés, amely mellett nem mehetek el, ez pedig a testmozgás. Nincs ebben hiba, hiszen újra vár a heti két kung-fu edzés, a lovaglás és az iskolai testnevelés. Ha hétközben szorgalmasan tanulsz, jól beosztod idődet, akkor mehetünk a hétvégeken nyílvesszőket röptetni :-)!
Légy tudatában annak, hogy sok veszély leselkedik Rád! Ott van a világhálón, a televízióban, az utcán… nem mondom, hogy soha ne „kockulj”, ne nézz tévét, de érezz rá az arányokra! Amikor csak teheted, hasalj le a földre, játssz, játssz és játssz – ha már minden feladat készen van!
Két éve ezt írtam Neked:
„Mit kívánhatnék Neked az előtted álló hónapokhoz? Azt, hogy tekints úgy az iskolára, mint egy ablakra, amelyen ha átnézel az egész világ feltárulhat előtted, megismered a számok rejtelmeit, gyönyörű magyar nyelvünk használatát, verseket, olvasmányokat; énekeltek, rajzoltok, táncoltok; vár az uszoda és a koripálya … minden egyes nappal gazdagabb leszel, ha nem engeded magadban kihunyni a kíváncsiság lángját! Tudom hogy nehéz leckét írni, tudom hogy nehéz mindig odafigyelni, tudom, hogy sokszor jobban szeretnél játszani, a hátad közepére kívánod az egészet sokszor, de gondolj arra, hogy ahhoz hogy megelégedett, boldog ember váljék Belőled – ahhoz bizony dolgozni kell, már most is! Gondolj arra, hogy vajon Álmos vagy Pisti mennyit gyakoroltak ahhoz, hogy kezükben a hegedű, vagy a zongora úgy szólaljon meg, ahogy hangversenyről hangversenyre halljuk; hogy Erika amellett, hogy világbajnokká vált, megtanult énekelni és gitározni; gondolj arra is, hogy szüleid, nagyszüleid mennyit görnyedtek könyvek fölött, hogy azt csinálhassák, amit szeretnek.
Minden este imádkozunk Magyarország feltámadásáért. Gondolj arra Kicsi Fiam, hogy nélküled, nélkületek – mai gyerekek, iskolások nélkül – aligha sikerülhet. Minden tudás, minden ismeret amely a sajátoddá válik, egyben ezt a sokat szenvedett országot is gyarapítani fogja. Gondolj azokra a felvidéki diákokra, akiknek a tankönyveiben nem szerepelhet Pozsony neve; gondolj azokra a kicsinyke csángó barátaidra, akik nap mint nap harcolnak az iskoláikért és ha nem megy, akkor vasárnap gyűlnek össze, hogy magyar maradhasson a szó… vagy gondolj Csaba testvér árváira, akik szülők nélkül harcolnak egy emberibb életért!”
Egy éve pedig azt mondtam Neked:
„Ma egy hete, Székelyföld közepén, Énlaka felé zötykölődtünk a szinte járhatatlan utakon, amikor megláttuk a székely férfit, aki a tűző déli napon, teljesen egyedül, rendet vágott kaszájával a kövérre hízott fűben. Egyforma mozdulatokkal kaszált, időnként megállt és megfente a pengét. Ősi rítust láttunk, évszázadok, talán évezred óta így csinálják ezt a székelyek, mert tudják, hogy először vetni kell, majd várni aratásig. Aratni, kaszálni pedig muszáj, mert hosszú és zord a tél, az asszony, a gyermek és a jószág pedig enni kér. Ha úgy érzed, hogy nem megy, ha úgy érzed fogytán az erőd, a türelmed és a kitartásod, akkor gondolj erre a székely emberre! Tűzött a nap, a közelben még a madár sem járt, talán minden porcikája fájt, szomjas és éhes is lehetett, de tette a dolgát. Mert volt vetés és lesz aratás, de nincs kifogás! Áll a fű és rendet kell vágni benne, így szól az íratlan törvény!
Neked nem kaszát, hanem könyvet, füzetet, vonalzót és tollat adott kezedbe az Úr. Használd ki a lehetőséget, szívd magadba a tudást, mert nemcsak saját életedet alapozod meg vele, hanem egész nemzetünk több lesz azzal, amit a holnap padokba ülő nemzedék elsajátít! Jó tanulást kívánok Bendikém, Neked és minden magyar diáknak!”
Érdemes megfontolni minden fiatalnak, sőt, akár még nekünk is…
2012. szeptembere… Csaba testvér gondolatai, melyeket a negyedik levélfélém helyett is megfogalmazott, figyeljetek csak!
„Kedves Fiatalok!
A tanévnek nem szabad nekimenni nyugodt beletörődéssel: legyen meg aminek lennie kell, essünk túl ezen is gondolatokkal..
Az új tanévhez, az élethez kell egy egy jó adag belső tűz, virtus: „Csak azért is én megmutatom!”
Tudjátok a tanév, egy hatalmas verseny! A kérdés: képes vagy legyőzni önmagad újból és újból a leckék, a tanulás hatalmas viadalában? Ha tápos vagy akkor biztos, hogy feladod, és kapsz ezer okot amiért nem éri meg tanulni, készülni, eredményesen vizsgázni. De ha jóféle magyar emberből vagy akkor nem adod fel, hanem a jó harcot jó végre viszed, és eredményesen leteszed azokat a fránya vizsgáidat!
Szinte mindegy, hogy mit kérnek a tanárok, a lényeg, hogy te légy a győztes!! Ha ma az iskolában rászoksz a kudarc keserű izére, akkor egy életen keresztül az fog téged hosszan kísérni, nyomodban lihegni nyálasan, mert te őt, gyáván magadhoz fogadtad, otthont adtál az életedben neki. De ha ma kemény munkával győzöl az iskola padban, holnap az életben is győztes leszel!! Ha a tanulásból, munkából fakadó sikert magadhoz édesgeted kemény kitartó küzdelemmel, akkor az mind hűséges oroszlán mindig veled marad. Tudnod kell, hogy ehhez, soha egyetlen egy csatát sem szabad feladni, elveszteni!! Nem arra születtél, hogy lábtörlő légy!
Kezdődik a tanév, szeretettel bátorítlak! Nézz magadba, téged Isten teremtett, nem vagy selejt, képes vagy győzni, hát akkor gyertek szedjük szét azt az iskolát!!
Szeretettel, Csaba t.
Csíkszereda, 2o12 szeptember 1o”