Jó magyarnak lenni! – Ismerős Arcok tábor Csepregen

*
Mikor mi megérkeztünk és katapultáltuk magunkat az autóból, majd rohantunk a színpadhoz, odafenn azonnal ismerős arcokat láttunk, – mi több hallottunk 🙂 – Kriszta (m.v.), Andy és Charles, valamint a a Katapult zenekar többi tagja, a Záróverset játszotta!!! Következett a Kalász, majd a Zöld Csillag, bennem feltolultak az emlékek, Sümeg, Bugacpuszta – de inkább nem folytatom… A Katapult produkciója igen míves munka volt, gondolom nem kevés próba során vált ilyenné!

Gyors átszerelés és máris színpadon állt a tavalyi táborban megismert Ismeretlen Ismerősök zenekar, elsősorban IA feldolgozásokkal, és más dalokkal. Közben egyre több ismerőssel, baráttal futottunk össze, csak azért nem említek mindenkit név szerint, mert nemsokára lapzárta… sokan voltunk és elegen! Elszálltak a pillanatok és már folyt az Örökség zenészeinek beállása, hogy röviddel fél tíz után megkezdődjék koncertjük.

Sok szó esett már A mi Pilvaxunk asztalainál az Örökség hangversenyeiről. Az a jó ebben a történetben, hogy mindig kicsit másról szól, még ha a főszereplők változatlanok is! Már a felkonferáláskor megtudtuk, hogy első felkérése a zenekarnak az Ismerős Arcok táborától érkezett! Tudjuk, hogy az Arcok közönségének mércéje igen magasra tétetett, ám az Örökség hatalmas sikert aratott körükben is! Sokan voltunk a színpad előtt, akik az első pillanattól kezdve követjük az Örökség útját. Csepregen hallani a jól ismeret dalokat… leírhatatlanul jó érzés volt! Bő másfél órán keresztül tartott a koncert, a korábban már többször felsorolt repertoárból merített a zenekar ezúttal is. Milyen volt a koncert? Magával ragadó! Gyönyörű volt a lányok ruhája, Reni hajviselete és a Miszter új kendője is elnyerte tetszésünket – már ha szabad ilyenekkel itt foglalkoznom ;-)… Ha egyetlen szóban kellene összefoglalnom a látottakat, ismét azt írnám: felszabadultság! Erika különös gondolatokat fogalmazott meg a hangverseny végén az Örökség közönségével kapcsolatban, elmondta, hogy talán a mi szeretetünk az, amely egyben tartotta az öt muzsikust, akik kérhetetlenül viszik tovább örökségüket. Ezek ott, a csepregi éjszakában, különösen fontos mondatok voltak, köszönjük Erika!

Íme néhány fénykép, az első nap három fellépőjéről (a diák fekete keretére kattintva az oldal elhagyása nélkül indul a vetítés):

*

A tábor második napján mi az esti órákban érkeztünk az Ottó Kempingbe, amíg az Ismerős Arcok beállása zajlott, nagyon fontos beszélgetéseket folytattunk egymással, régi barátok, ismerősök – mondhatom azt, hogy örökösök?

Mire a bő kétórás Ismerős Arcok hangverseny megkezdődött, már mindannyian a hatalmas rendezvénysátorban voltunk. Ismerős Arcok? Mennyi szó esett már róluk is A mi Pilvaxunk asztalainál, vajon tudok újat írni? Ha azt mondom, hogy minden idők egyik legnagyszerűbb, felülmúlhatatlan koncertje volt a tegnapi, nem állítok valótlant! Jól ismerjük az Arcok dalait – igaz idén is megleptek bennünket egy újjal, sőt, együtt tanultuk a zenekarral 🙂 -, azt nem lehet leírni, milyen érzés volt látni a zsúfolásig telt hatalmas sátrat, a közönséget, ahogyan együtt élt a zenével, a zenekarral… végig izzott a levegő, az újrázásnál – Játsszuk el! – éreztem, hogy ez a csúcspont, lelkünkben eggyé váltunk a szó legszorosabb értelmében, megérintettük egymást egy pillanatra: MI EGY VÉRBŐL VALÓK VAGYUNK! Azok a művészek, akik képesek erre ráébreszteni bennünket, sokkal, de sokkal többek, mint egyszerű muzsikusok! Köszönjük Ismerős Arcok ezt az estét, amíg élünk, nem felejtjük el!

*
Köszönet illeti a Térkép 2005 Kulturális Közhasznú Alapítványt a tábor megszervezéséért és a rendezvénysorozat zökkenőmentes lebonyolításáért. Magam külön köszönöm Neubandinak A mi Pilvaxunk olvasóinak küldött anyagokat, plakátokat és beharangozót!

Miért választottam címül, hogy „Jó magyarnak lenni”? Mert valóban jó! Ami Csepregen történt sokkal több, mint koncertsorozat, nemzeti rocktábor! Aki elzarándokolt ide, egészen biztos, hogy más emberként indult haza. Sok minden tudatosodott bennünk, hazáról, szeretetről és leginkább hazaszeretetről! Ez az, ami miatt újra és újra ott leszünk az Örökség és Ismerős Arcok koncerteken és ha az Úr is úgy akarja, jövőre is eljövünk Csepregre, mert erőt kapunk ahhoz, hogy újabb háromszázhatvan napon keresztül magyarként éljük mindennapjainkat!

Búcsúzóul néhány kép a tábori pillanatokról – viszlát jövőre, veletek, újra, ugyanitt és persze addig is a koncerteken!