Ma, azaz június 19-én ünnepeljük annak évfordulóját, hogy Magyarországot 1945. óta folyamatosan megszállva tartó, az 1956-os Forradalmunkat vérbe fojtó Vörös Hadsereg utolsó katonája is elkotródott innen.
Örvendetes évforduló ez, még akkor is, ha húsz év után sem lehet felhőtlen az örömünk! Hiszen nemcsak a kiürített és máig sok helyen azóta is kihasználatlanul, üresen álló kaszárnyák maradtak itt, hanem azok a kommunista elvtársak, akiknek hatalmát kizárólag szovjet fegyveres megszállás tartotta fenn. Ügyesen csinálták, a katonai hatalmat pénz- és információs hatalomra cserélték, köpönyeget fordítottak és sikerült még jobban tönkretenniük Magyarországot, mint jogelődjeiknek. Ruszki segítség nélkül is…
Azért legbelül most is éppen annyira örülök, hogy már nincsenek itt, mint amennyire boldog voltam ma húsz esztendeje. A nyolcvanas években a legderűlátóbbak sem gondolták, hogy sor kerül távozásukra még a mi életünk idején. Kár, hogy magyarul beszélő elvtársaikat nem vitték magukkal…
Ajánlom figyelmetekben Pilhál György témába vágó publicisztikáját, amely innen érhető el.