Világszerte terjedő mozgalom a Critical Mass, hazánk nagyobb városait és a fővárost, Budapestet is elérte. Április 30-án volt hatalmas felvonulás, az „utolsó”, mivel a mozgalom elérte célját. Legalábbis sokan reméljük. Megpróbálom saját szavaimmal összefoglalni, miről is van szó. Egyre több ember fordul el az autós városi közlekedéstől a környezetszennyezés, a dugók, a zaj, a parkolási nehézségek miatt. Kézenfekvő alternatíva a kerékpár, sok szempontból ideális eszköz, de mindenképpen fontos kiegészítő. Nincs környezetszennyezés, javul a levegő minősége, mindig ugyanannyi a menetidő (én ezt szeretem a legjobban), sportos és nem utolsó sorban olcsó. Biztonsággal megoldott parkolás még nem teljes körű, de gyakorlatilag minimális a helyigénye mind az utakon, mind a parkoló területeken. Néhányan úgy gondolták, vissza kellene vezetni a kerékpárokat a városokban ahonnan a preferált autós közlekedés elűzte. Vissza kell szerezni a bringások jogait. Mivel azonban a kerékpározás egy szűk, underground ízű szubkultúrára korlátozódott a nagyvárosokban (futárok, magányos őrültek stb…) a kerékpározás biztonsága is nagyon leromlott, mivel a (veszélyes)gépkocsikkal közlekedők nem voltak hozzászokva a váratlanul feltűnő bicajosokhoz. A mozgalom pont arra alapult: ha egyre több kerékpáros lesz, egyszer elérnek egy kritikus tömeget, amikor már az összes gépjárművezető hozzászokik, nő a biztonság és ennek kapcsán még többen kapcsolódnak be. Egy öngerjesztő folyamatról van szó. A teória Budapesten is beigazolódni látszik: úgy tűnik, a jelentősen megnövekedett városi kerékpározás miatt javult a baleseti statisztika. A budapesti modell annyiban különbözik a többi európai modelltől, hogy itt az emberek alulról kezdték szervezni, nem megfelelő infrastrukturális körülmények között, míg másutt a vezetők ismerték fel a városi kerékpározás társadalmi hasznosságát és az infrastruktúrát megteremtve és sok más trükkel tették vonzóvá dolgot. Mindenesetre a mai napon jelentették be egy budapesti közbringa program tervezésének elindítását, feltehetőleg a sikeres nyugati minták alapján.
Még több saját felvételt a budapesti eseményről ide kattintva találtok
Tökéletesen igazad van, elvégre a „kritikus tömeg” szavak hallatán egyáltalán nem biztos, hogy az emberek a „Critical Mass”-ra asszociálnának.
Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de ha már szóba jött… jól tudjuk, hogy a labdarúgás (football) Angliában született. Hosszú évtizedeken keresztül, az újságírók az angol kifejezéseket használták, (corner, offside, touch, stb.), azután megkeresték a magyar megfelelőit (szöglet, les, bedobás, stb.), szerencsére ezek a találó és az angol szavak lényegét visszaadó elnevezések rövid idő alatt meghonosodtak. Sokáig az eredmény közlésére a „null” kifejezést használták, ha jól emlékszem Kodály Zoltán tiltakozott ellene, hogy magyarul a „nulla” a helyes szó, figyelmeztetése meghallgatásra talált a sportriporterek és újságírók között.
Azt viszont végképp nem tudom, hogyan lett a „football”-ból „soccer”, talán így különböztetik meg az amerikai football-tól, ami egy egészen más műfaj a sportban.
Elnézést ezért a kis kitérőért, de kikívánkozott belőlem, egyetértek Géza által írottakkal.
Mivel a mozgalom nemzetközi, ezéret elfoghatónak tartom az eredeti angol kifejezés használatát. A 10000 főnél nagyobb részvételt pedig bármelyik politikai párt megirigyelhette volna, különös tekintettel a másnapi szánalmas megnyilvánulásokra.
Nagyon köszönjük ezt a képekkel is gazdagon illusztrált beszámolót! Bevallom, hallottam korábban a „Kritikus tömeg”-ről – elvégre miért ne neveznénk anyanyelvünkön? – ám az összefogás lényegével igazából soha nem voltam tisztában.
Évekkel ezelőtt Geigi már mesélt valamelyik honlapon az akkori szegedi eseményről… persze az Alföldön nem kell felfelé tekerni… :-).
Számomra az egészből az a legfontosabb, hogy a bringások látványos összefogása jól mutatja, egyre többen tisztában vannak azzal, hogy mennyire nem mindegy az, hogy egy élhető világot, vagy egy szemétdombot hagyunk itt gyermekeinknek, unokáinknak és – remélem – az ő leszármazottaiknak!
„Évmilliók jönnek az ember után
Rohadt érzés-
De én szeretem”
(Európa Kiadó)
Igazán remek hangulatú esemény volt, képekben nehéz visszaadni. A Vérmezőn történt gyülekezés után a hosszú kerékpáros menet a lezárt útvonalon az Alagúton keresztül a Lánchídon át Pestre hajtott, a Belváros után tett egy oda-vissza fordulót az Erzsébet-hídon, majd az Astoriánál elkanyarodva az Andrássy úton megérkezett a Városligetbe. Itt került sor az utolsók beérkezése után a kultikus mozzanatra, a bringaemelésre. Külön ki kell emelni a szervezők remek munkáját, az önkéntes segítők tettrekészségét és a rendőrök együttműködő készségét. A technika iránt rajongók láthattak mozgó ipari hulladéktól kezdve milliós gépcsodákat és műszaki kuriozitásokat. Mindenki barátságos és jókedvű volt, bár szerintem a kerékpárosoknál alapfelszereltség a jól szocializáltság. Akit a téma jobban érdekel, annak ajánlom a criticalmass.hu -t.