Virágvasárnapja van. Keleten és Délen Pálmavasárnapnak nevezik, mert a liturgia arra a bevonulásra emlékezik, amikor a Jézust szeretők és követők pálmaágakat lengetve fogadták a Jeruzsálembe „bevonuló” Mesterüket.
Ma nincs prédikáció. A pap is elnémul, hogy a hívekkel együtt hallgassa a mi Urunk szenvedés-történetét. Ebben az évben a Máté evangéliumában leírt történéseket hallgatjuk.
70 éve olvasom, hallgatom a Passiót. Mindég más ragadja meg értelmemet, szívemet. És ez így van mindegyikünknél. Most pénteken történt itt a bazilikában. Valaki nagyon összetörten, szárnyaszegetten lépett be az Isten házába. Gondolta, néhány percben elmondja az Úrnak, hogy már nem bírja a keresztjét hordani. Elesett, nem is egyszer. És ahogy belép. a bazilikába, épp a keresztutat imádkozták a hívek. Jobban odafigyel az énekre: „A keresztnek szörnyű terhe harmadszor is földre ver le. Ested adjon szent kegyelmet, hogy a bűnből talpra keljek”. Őt épp ez ragadta meg: Jézus újból felkel, kitart mindhalálig, a kereszthalálig.
Annyi jelzőt írtak már az ember, a „homo” elé: Homo sapiens,, homo ludens, homo ridens, Aki egyszer is végig járta a keresztutat Jézussal, tudja, hogy a legigazibb jelző a homo patiens.: a szenvedő ember, aki szenvedéseinek terhe alatt elbotlik, elesik, leroskad és még a keresztje is rázuhan.
A Passio mindig mindenkihez szól, és minden évben üzen, figyelmeztet,
Jőjj Szentlélek Úristen. Segíts észrevenni, hogy az idei Passionak melyik mondatával, melyik stációjával üzensz nekem.
Barlay Ö. Szabolcs
