Milyen „Örökség”-et szeretnél?

Pár nagyon pocsék hónap volt, úgy tűnik, mintha nehéz évek súlyát cipelnénk magunkon. Rossz volt, csalódást hozó, kiábrándító és illúzióromboló. Nagyon sokan hittünk valamiben, amiről még ma is azt gondolom, hogy érdemes volt hinni benne. Azután amikor úgy éreztük, hogy recsegve-ropogva a fejünkre dől az a ház, amelyikben oly’ sok kellemes, meghitt időt töltöttünk, kigyulladt egy reménysugár, jött egy levél, megtudtuk, hogy azok, akikről azt gondoltuk, hogy fogták egymás kezét, ám messzire sodródtak az elmúlt időszak viharai során, mégsem szakadtak el, így megszületett az ÖRÖKSÉG, sokunk öröksége!

Április 9-én színpadra lépnek, számoljuk a hátralévő napokat és telis-teli vagyunk várakozással! Nehéz mondatokba önteni, hogy igazából mire számítunk, mit várunk, inkább érzések, érzelmek tartanak fogva bennünket… Kormorán koncertre számítsunk, Koltay Gergely és Szűts István nélkül? Régi Kormorán zenét hallunk majd? Folytatását mindannak, amely széttört? Vagy valami gyökeresen új, más következik? Kérdéseinkre a színpadról kapunk választ. Én azonban ezeket másodlagosnak tartom!

Számomra legnagyobb izgalmat az jelenti majd, hogy mennyire lesz képes a zenekar és közönsége EGYÜTT visszahozni azt a lelkiséget, amelynek elvesztését annyira sokan fájlaljuk? Nem lehet a gyökerektől elszakadni, tíz év zenei termése annyira bőséges, hogy koncertek tucatjaira lehet belőlük válogatni. Másodlagos a repertoár is, igaz nagyon nem mindegy, hogy mely dalok fognak felcsendülni, hiszen azok döntően meghatározzák a koncert hangulatát. Tudjuk, hogy zenészeink mire képesek, hiszen nem régen még „A Világ Legjobb Zenekara” titulussal illették őket, oly’ sok alkalommal. De most béklyóikat vesztve, felszabadultan zenélhetnek, nem fog senki szólni azért, ha a Miszter elvéti a szórendet, ha a Csillagszemű lányok dobnak egy extra piruettet :-), tudjuk, ez benne van az élő előadásban, ezektől improvizatív, emlékezetes egy-egy hangverseny. Vajon lesznek-e Himnuszok a végén?

Új idők kezdődnek, mélyek a gyökerek, erős a fatörzs; áprilisban minden fa virágba borul, mindig ugyanúgy, mint egy, vagy tíz éve, mégis mindig kicsit másképpen! Mi, akik a nézőtéren leszünk, rácsodálkozunk majd erre az újra virágba borult fára, történjék bármi, ott leszünk a muzsikusok mellett és megfogjuk egymás kezét! Mindennek egy oka van: mi nem csak beszélünk róla, versbe szedjük, hanem érezzük is azt, amelyért egyedül érdemes ezen a világon lennünk és ez nem más, mint a SZERETET! Mert szeretjük a nyolc zenészt, hálásak vagyunk az elmúlt tíz évért, akarjuk, hogy felépüljön a Reménység temploma! Nem kőből, nem homokszemcsékből, hanem szeretetből. Ettől már semmi sem foszthat meg bennünket, veletek vagyunk ÖRÖKSÉG!