De régen is volt az a hűvös novemberi este, amikor utoljára hallhattunk élő előadásban Kormorán zenét… Mégis, minden rosszban van valami jó: meglehetősen kiéhezett állapotban indultunk útra hitvesemmel, Mártival. Ahogyan egyre többször halljuk a Kormorán Memory Band hangversenyeit, úgy erősödik a vonzalmunk, hogy újra és újra hallgathassuk őket – mert már a Napnál is világosabb: semmi sem veszett el!
Persze a dalok… amelyek régóta önálló életet élnek… hogyne jelentenének vonzerőt! Még valami. Hobo, a tegnapi Sziluett adásában nagyon világosan kifejtette, hogy mi az ami a legtöbbet változott pályafutásának kezdete óta: eltűntek, semmivé váltak a kis klubok, az összejövetelek, helyettük az élet a virtuális térbe tolódott; a „lélek mérnökei” és a médiahatalom döntik el, mi a „trendi” és kiből lesz „sztár”…
Ott a Fonóban, mintha egy szigeten lennénk, visszatér és újjáéled az elveszettnek hitt régi érzés. Aki átélt egy ilyen estét, az tudja mire gondolok! Végül az az emberközeliség, amit egy ilyen koncert nyújt, ma, a csinált sztárok világában, már elképzelhetetlen. Csak zene van, régi Kormorán zene, olyan hiteles és nagyszerű muzsikusok tolmácsolásában, akik ott voltak a dalok bölcsői körül. Aki ma nem jött el, nem tudja mit veszített, de jöjjön el legközelebb, idejében szólunk, ha KMB koncert lesz!
A fényképekről azt is láthatjátok, hogy ért bennünket egy nem is akármilyen meglepetés! Hiszen az estet Kalapács és az Akusztika kezdte, a KMB zenészeinek egy részével kiegészülve. @ngie már korábban elhelyezte a holnap megjelenő Akusztikum Hungarikum című hanglemez címlapját A mi Pilvaxunk falára, én nem tudtam és nem is számítottam arra, hogy ma este Kalapács Józsefet és az Akusztikát is élőben hallhatjuk! (A korong itt van az íróasztalomon, meghallgatom párszor és nemsokára mesélek róla.) Nagyszerű élmény volt a bő negyvenöt perces Kalapács blokk!
A KMB számára pedig az adott a mai estének különös jelentőséget, hogy meghívót kaptak az Egyesült Államokba, ahol Március 15-e alkalmával fognak muzsikálni, így elővettek és felelevenítettek jó néhány, az ünnephez kapcsolódó alkotást. Ezek mellett persze elhangzottak az elmaradhatatlan Kormorán dalok is.Felejthetetlen este volt, köszönet érte mindenkinek! A dalok (van közöttük egy-kettő, amelynek nem vagyok biztos, hogy helyes a címe):
Köszönöm én is a „majdnem-közvetítéssel” együtt! 🙂
Köszönjük a(z élmény)beszámolót! 🙂
A srácoknak pedig jó utat márciusra!
Várjuk őket haza egy fotós-videós-élménybeszámolós következő klubbulira!