Újra utazó sebességgel szárnyal a Kormorán
A Koltay Gergely vezette, Magyar Örökség-díjas Kormorán zenekar 2011 márciusában koncertturnéra indul a Magyar kettős című albummal. Augusztus 19-én és 20-án Koltayék pedig bemutatják a Honfoglalás rockopera-változatát, parádés szereposztással.
A Kormorán koncertsorozatát márciusban – Mosonmagyaróváron és Győrben – azokkal a határon túli magyar előadókkal, köztük (a Társulatból is ismert) Vadkerti Imrével, valamint Fehér Nórával kezdi meg, akik a télen megjelent Magyar Kettős című zenealbum szólóénekesei. „Ez a Kormorán egyik legkülönlegesebb zenealbuma. Ugyanis a felvételen nemcsak az együttes muzsikusai zenélnek, soraikban a székely Gáspár Álmossal, hanem van valamilyen sajátos szimbolikus jelentése annak, hogy meghívást kaptak énekesek a Felvidékről, a Vajdaságból, Kárpátaljáról és Erdélyből. Mégpedig Vadkerti Imre és Fehér Nóra mellett Pál Eszter, Ferencz József és Simon Adorján” – hangsúlyozza Koltay Gergő zenekarvezető, megjegyezve, hogy a határokon átívelő magyarság tudata hatja át a vad hangzásokkal és lírai betétekkel teli albumot.
A turnén az albumot is jegyző dobossal játszik az etno rock együttes: a V’Moto-Rock zenészével, Herpai Sándorral. Külön érdekesség, hogy a legendás dobos a Barbaro zenekarban már hosszú évekig együtt muzsikált a Kormorán basszusgitárosával, Zsoldos Tamással. Az összeszokott ritmusszekció mellett a gitárt Antoni Arnold – Rúzsa Magdi korábbi zenésztársa – szólaltatja meg majd a koncerteken.
Júniusban és decemberben – a turné részeként – Koltay Gergő csapata Budapesten is fellép, mégpedig, a tervek szerint, a méltán rangos New Orleans Music Clubban, ahol rádió- és tévéfelvétel is készül a koncertekről.
Koltay Gergely és Szűts István az eddigi zenésztársakról sem feledkeznek meg: Mr. Basary-nak és Géczi Erikának is albumokat terveznek. Az énekesnőnek, várhatóan tavasszal, egy ezoterikus hangulatú lemezt készít a Kormorán-műhely.
Nyáron következik a megaprodukció: augusztus 19-én és 20-án ugyanis Koltayék bemutatják a Honfoglalás rockopera-változatát, Komáromban, a Duna mentén, 80 lovassal, táncosokkal, kaszkadőrökkel, köztük Kassai Lajossal és Lezsák Leventével. Árpádot Pintér Tibor, Álmost Makrai Pál jeleníti meg, a többi vezér szerepében pedig Hujber Ferenc, Buch Tibor, Mészáros Árpád Zsolt, Sipos Imre, Benkő Péter és Hábencius György lesz látható-hallható. A női szereplőket Papadimitriu Athina, Janza Kata, Varga Zsuzsi és Trokán Anna formálja meg. Egy besenyő lány különös énekében a kormorános – szintén remek lovas – Tóth Reni hangja csendülhet fel, valamint hallhatjuk még az előadásban Vadkerti Imrét is.
A Kormorán-műhely 2011 végén pedig Pintér Tibor szólólemezének a megvalósításában is részt vállal.
Nem kell éhen halnunk! Van másik étterem!
Olvassátok el Erika, Reni, Basary, Miki és Laci hozzánk írott levelét!
http://kormoranblog.freeblog.hu/archives/2011/02/05/Egy_ujabb_level_avagy_Lesz_ujra_szep/
Voltak idők Kriszta, amikor vajúdtak a hegyek és még szebb, még nagyobb hegyeket szültek, ezt próbáltam megfogalmazni a Liszt-emlékév kapcsán…; majd jöttek idők, amikor vajúdtak a hegyek és egeret szültek… ám ha ez igaz, akkor még az is előfordulhat, hogy vajúdnak az egerek és hegyeket szülnek! Ha nem foglalkozunk a hegyek genezisével, gyönyörködhetünk bennük, akkor is ha egerek szülték azokat a hegyeket!
Koranyári délután volt, amikor autóba ültünk, hogy elmenjünk egy helyre, ahol inni szerettük volna egy ember szavait. Nagy közösség voltunk, amelynek jól esett egykor valakinek, annak tiszta vizében megmártóznia, ám odajött és nem volt olyan állapotban, hogy… régi történet, ráadásul nem történt semmi jóvátehetetlen, elvégre a lónak is négy lába van, mégis botlik, de … számomra akkor értek véget az illúziók, rájöttem arra, hogy a végtermék és a mögötte álló emberi minőség nem feltétlenül fedik egymást.
Visszatérve képzeletbeli éttermünkhöz, elmondanám Neked Kriszta, hogy ennek a játéknak csak két változója van: a konyha és a vendégnek feltálalt étel. Mert a vendég pontosan tudja, hogy abban az étteremben, ahol bioélelmiszert ígérnek számára, ott hazudnak. Mert ha erre világra csak egyetlen egy csepp mérgezett eső hullik, akkor tudjuk, hogy az mindent átitat és semmi sem marad tiszta, érintetlen. Így vagy elfogadod az eléd tálalt bélszínnek látszó szójapürét, vagy éhen halsz.
Nem biztos, hogy az utóbbi a rosszabb választás…
Értem, amit írsz, Csizi, de ahol ráadásul erre helyezik a hangsúlyt, a szellemiségre, ott igenis számít az emberi minőség.
A példáddal élve, ha bemész egy étterembe, ahol mondjuk kizárólag biotermékekből készült ételeket ígérnek, akkor igenis zavar, ha megtudod, hogy vegyszeres a paradicsom, amiből a mártás készült…
Volt egy tervem… mára egy egészen más írással szerettem volna megjelenni A mi Pilvaxunk asztalai mellett, de reggel elektronikus levelet kaptam, amelyben egy hivatkozás vitt a fent olvasható, a Magyar Demokratában megjelent íráshoz, amelyet haladéktalanul nyilvánosságra hoztam.
Ennek kapcsán engedjetek meg pár gondolatot. Őszintén remélem, hogy lezárult egy hosszú, fölösleges és zaklatott időszak. Ha nem lett volna Kormorán Baráti Kör, valószínűleg tökéletesen érdeklen lett volna számomra mindaz a tragikomédia, amely a nyári nyílt levél megjelenése óta történt. De a KoBaK és az ott kialakult személyes és emberi kapcsolatok – szívesen írnám, hogy barátságok, de „jó estét illúziók”… – miatt sem hagyhatott hidegen a szomorújáték. Másrészt mégiscsak egy olyan honlapot szerkesztek, amelynek gyökerei a KoBaK-ig nyúlnak, az „ügy” hullámai elérték A mi Pilvaxunk márványasztalait is – sajnos.
Érdekes emberi reakciókkal találkoztam, megnyilatkoztak olyanok, akik bíztak a jövőben, a folytatásban és olyanok is, akik mindent megtagadtak. Így együtt, ők – mi – voltunk a hangos többség. De nem beszéltünk azokról, akik csendben maradtak, azokról, akik már évek óta elmaradtak mellőlünk, akik eltűntek a fórumokon folyó beszélgetéseinkről, összejöveteleinkről. Ők – a csendes többség – azok, akiknek tökéletesen igazuk volt! Ők azok, akikről már régen lehullott a szemellenző, akik rájöttek arra, hogy van élet a KoBak-on és a Kormoránon kívül is, ott hagytak minket kicsinyes civódásainkkal együtt…
A nyílt levél óta történtek számomra is megmutatták, hogy mennyire nagyot hibáztam akkor, amikor mélyen beleástam magam ebbe a történetbe, amikor a KoBaK-kal keltem, feküdtem… mert ha nincs év végi koncert, akkor keresek helyette másikat, ha nincs tábor, találok másikat…. Arra is rájöttem, hogy nagyszerű mindaz, amit a Kormorán harmincöt év alatt megalkotott – beleértve ebbe a Magyar Kettős című albumot is – de Liszt Ferenc életműve önmagában többet ér, mint az egész eddigi magyar rocktörténet tokkal, vonóval!
Még egy dologra rájöttem az elmúlt hónapok során. Sokaknak elmondtam már személyesen, hogy NEM ÉRDEKEL az albumok és hangversenyek mögött álló emberi minőség, a folyosói és öltözői pletykák, a jólértesültek megnyilvánulásai… mert ha beülök egy étterembe, akkor egy dolog számít: ízletes, bőséges-e az elém tálalt étel és ebből a szempontból tök mindegy, hogy a séf veri, vagy csókolja a konyhalányt… mi több, nem vitatom jogát, hogy öreget, fiatalt, netán kifutófiút vegyen maga mellé…
Száz szónak is egy a vége, A mi Pilvaxunk, ahogyan eddig is tette, rendszeresen megjelenteti a Kormorán zenekar jövendő fellépésének helyét és idejét, örömmel fogadunk beszámolókat koncertekről, fellépésekről, arra törekszünk, hogy helyükön kezeljük a dolgokat!
Most pedig elhelyezem azt az írást a címlapon, amelyre eredetileg gondoltam.
Na igen, elég nagy volt a csend a zenekar kapcsán.
Végre vannak hírek, és tudjuk, hova menjünk (koncertre, vagy újabb albumo(ka)t beszerezni? )