Karácsonyi Holdviola előadás

A Holdviola zenekarra a világhálón találtam rá, megtetszett első „Madárka” című zenealbumuk, amely egészen különleges kísérlet az autentikus magyar népdalok megszólaltatására. Ennek folytatása a Karácsony előtt megjelent „Vándorfecske” című második korongjuk, mivel az is közel került szívünkhöz, úgy éreztük eljött az idő, hogy egyszer élőben is meghallgassuk a zenekart.

Honlapjukon így mutatkoznak be:

„A Holdviola zenekar 2006 tavaszán alakult Miskolcon.

Tagok: Barta Zsófi ( ének, vokál ), Farkas Péter ( dob, bill.hangszerek, vokál ), Gál Lajos ( gitárok ). Zenéjükben modern zenei formában, kicsit továbbgondolva elevenednek meg a gyönyörű magyar népdalok. Stílusuk: elektro – folk, de dalaikban fellehetőek rock, pop vagy alternatív zenei elemek is. Letisztult dalaikat az teszi érdekessé, hogy bár nélkülöznek mindenféle autentikus zenei megoldást, a népdalok mégis megőrzik természetes hangulatukat. Előadásaik nem egyszerű popzenei koncertek, hanem a zene, a tánc, a színház, és a film ötvözete. Az előadásokon VJ keveri élőben a háttér-animációt, és a néptáncosok speciális koreográfiája, valamint színpadi díszletek és egyéb vizuális élmények gazdagítják a műsort.”

Nagyon érdekes produkciót láttunk. Szívesen írnám azt, hogy koncertet, de annál bizonyos szempontból több, más szempontból kevesebb volt. Ugyanis az előadás nélkülözött mindenféle autentikus zenei megoldást – kivéve azokat a perceket, amikor Szabó Enikő és Nikola Parov muzsikált együtt a zenekarral. Nem tudom, hogy a „fél-playback” megfelelő kifejezése-e a hallottakra, de nyilvánvaló, hogy a színpadon előre rögzített alapeffektekre játszott a zenekar: dob, gitár, basszusgitár. Mindezeket magasba emelte Barta Zsófi varázslatos éneke, csodálatos színpadi megjelenése, ruhái, sugárzó egyénisége.

A bő másfél órás előadás során elhangzottak az aranylemezt kapott első album legismertebb dalai mellett, az új korongon hallható énekek is. A hangminőség kiváló volt. Miért volt a produkció több mint egy koncert? Elsősorban a látványelemek miatt. A fénytechnika nem volt öncélú, ám jól illeszkedett a zenéhez, kiemelte a színpadon szinte végig jelenlévő Szinavölgyi Néptáncműhely táncosainak mozgását. A háttérvetítés is diszkrét, ugyanakkor a színpadképhez jól illeszkedő volt. Mindezek az elemek – muzsika, tánc, fények játéka, vetített háttér – egy olyan ötvözetet képeztek, amely ragyogó előadással ajándékozta meg a közönséget.

A Millenáris Teátrum pedig tökéletesen alkalmas helyszín volt, remek akusztikával és hangtechnikával, kényelmes ülőhelyekkel. A meglehetősen borsos árú (6000 Ft) belépőjegyek ellenére közel teltház volt. Igaz ezért valamennyi jegytulajdonos megkapta ajándékként az új zenealbumot és ha elkészül a koncert felvétele, letöltheti azt majd a világhálóról.

Összességében elmondhatom, hogy nagyon jól éreztük magunkat a Holdviolával. Bennem két dolog hagyott némi hiányérzetet. Egyrészt hiányzott mindenféle improvizáció, meglepő megoldás, zenei laboratórium steril végterméke jelent meg a színpadon. Másrészt titkon reméltem, hogy egy karácsonyi koncerten hallunk majd valamit a karácsonnyal kapcsolatos nemzeti népdalkincsünkből.