Néhány óra múlva „A mi Pilvaxunk” befejezi működését, a honlapot bezárom. Régóta érlelődő döntést hoztam meg Karácsony első napján, – aki akarja, ne higgye el – teljesen függetlenül a Kobaknet mai karbantartás miatti bezárásától! A nyílt levél megjelenése után pár óráig egyszer szünetelt a honlap, szerencsésebb lett volna már akkor bezárni.
Olvasóim joggal tehetik fel a kérdést: miért hoztam meg ezt a döntést? Ez egy nagyon hosszú folyamat volt. Az első kudarc rögtön az elején ért: sok embert, aki rendszeres vendége volt a régi Pilvax fórumfejezetnek, meghívtam, térjenek vissza. Többségükben válaszra sem méltattak.
Ahogyan a Kormorán Baráti Kör a zenekar hintette magvakból sarjadt ki, „A mi Pilvaxunk”-at a Kobaknet hívta életre. Bár nem mondtuk ki soha, régóta éreztük sokan, hogy valami megtört, valami már nem úgy működik, mint régen. Hiába volt olyan zenekari tag, aki januárban szinte a műtőasztalról felkelve, fajdalommal és ájulással küzdve csinált végig egy hangversenyt, valami lógott a levegőben. Megszületett a nyílt levél, amelynek csak annyi haszna és értelme volt, hogy sokunkat visszariasztott a további koncertlátogatásoktól, így lett számomra az utolsó koncertélmény a mi Kormoránunkkal a pestszentimrei katlan. A nyílt levélre – némi vajúdás után – megszületett a Válasz is. Nem érdemes már ezen tovább rágódni, hiszen kit így, kit úgy érintett… megkapta a magáét a bulvárinternet és a rajongói blog is, azért közben kiderült, hogy a király is meztelen. Ezután már hiába tuszkoltam be a hanglemezt – jó legyen mégis zenealbum – a lejátszóba, már nem… már nem mozgatták meg úgy a dalok a lelkemet, mint egykor… „Jó éjszakát”- így köszöntek el az illúziók. Erről ennyit.
„A mi Pilvaxunk” ennek ellenére járta a maga útját. Amíg voltak hangversenyek, hírt adtunk azokról, ha valaki jelen volt, néha beszámolt róluk. A Kormorán zenekar soha ki nem mondott támogatását, minden szomorújáték ellenére folytattuk. Közben tágítottuk a horizontot, hírt adtunk más, szívünkhöz közelálló zenekarok fellépéseiről, hanglemezeiről. Volt alkalom beszélgetni sportról, utazásokról, filmekről, fényképezésről, könyvekről, évfordulókról … igaz utóbb felsoroltakról sokkal kevesebbet, mint eredetileg szerettem volna. Tagadhatatlan, hogy szakrális, egyházi dolgokkal is foglalkoztam, mert úgy gondoltam, ha a Kormorán szinte valamennyi hangversenyét a Mi Atyánk eléneklésével fejezi be, akkor egy áttételesen belőlük sarjadt honlap ezt megengedheti magának és egy hitét gyakorló, hívő embernek talán kötelessége is, hogy megossza az Örömhírt másokkal.
Ahogyan júliusban nem zártam be végül a honlapot, most mi indokolja – kérdezhetitek joggal. Ismeritek azt a helyzetet, amikor a pohár csurig van és csak egy csepp kell, hogy kicsorduljon… Négy héten keresztül, az Ádventi készülődés során próbáltam A mi Pilvaxunkban karácsonyi hangulatot teremteni, legalább hasonlót, mint ami a betlehemi Királyok, vagy a Játék Karácsonykor című zenealbumokból árad. Segítségül hívtuk a Kormorán muzsikáját, fényképeket, Wass Albert írásokat … eljön a várva várt pillanat, amikor a Megváltó megszületik, fenyőt díszítünk és fényeket gyújtunk… nemcsak mi hívők, hanem szinte mindenki más is, még azok is, akik számára a Karácsony már régen „X-mas” – szé vált. Beteljesedik az ádventi készülődés, akkor benéz ide valaki és elmagyarázza nekünk, hogy a mi örömünk, a mi ünnepnapunk nem más, mint „ünneppé avanzsált” hétköznap. Megértem, ha valakinek feszül a hólyagja, megkönnyebbül ha leengedi. De az azért nem mindegy, hogy a sarokba, vagy az ünnepi asztalon álló tálakba pisál bele… Feltettem ekkor a kérdést: érdemes ezért napokat a monitor elé ülni, megpróbálni valami értéket létrehozni, közvetíteni? Hát nem! Elég volt!
Azzal is tisztában vagyok, hogy a fürdővízzel a gyereket is kiöntjük. Mert amikor az Ismerős Arcok táborról beszámoltam, annak az írásnak a linkje a tábor honlapjára is felkerült és erre a mai napig nagyon büszke vagyok! Bennem maradt egy csomó minden, örömmel írnék új lemezekről, koncertekről, a Kormorán Memory Bandről, a TransylMániáról, a Szkítiáról, könyvekről, filmekről. Ma a tegnap esti Holdviola koncertről akartam írni eredetileg…
Miért tagadnám, hogy megfogant bennem egy új honlap megalkotásának a gondolata, amely szakítva a kormorános és kobakos múlt kötelékeivel, kötelmeivel tovább viszi – ha voltak – A mi Pilvaxunk értékeit. Ha január 2-ig az az oldal nem születik meg, ne keressétek. Ahogy A mi Pilvaxunk bezárásával kapcsolatos döntésem végleges és megváltoztathatatlan, úgy ez még teljesen nyitott kérdés.
Köszönöm minden vendégünknek, hogy megtisztelte látogatásával honlapomat. Köszönöm @ngie rengeteg munkáját, mert amikor én kedvetlenné váltam, vagy időhiányban szenvedtem, mindig felvette az elejtett fonalat, és írásaival gazdagított bennünket.
Isten veletek!