Ezzel a dallal kezdte debreceni koncertjét Koncz Zsuzsa november 24-én este 19 óra után pár perccel a Kölcsey Központban.
Először tavaly novemberben fedeztem fel, hogy Debrecen elég nagy város ahhoz, hogy itt is legyen…olyan igazi Koncz Zsuzsa koncert!
Lelkesen besétáltam a jegypénztárba, ahol közölték velem – 1,5 hónappal a rendezvény előtt -, hogy már minden jegy elkelt!
Végül mégis eljutottam életem első Koncz Zsuzsa koncertjére!
Távolról ugyan, de hallhattam- és láthattam „élőben” a színpadon állni, azt az énekesnőt, akit gyerekkoromban oly sokszor de csak rádióból, vagy olyan nagy fekete korongon énekelni…
(2009-es képek:)
Akkor megfogadtam: legközelebb közelebbről akarok ilyen koncerten ülni!
Ez a terv 1 éven belül/”legközelebb” teljesült is, 2010-ben az 5. sorból figyelhettem a színpad eseményeit.
Előzetes egyeztetések eredményeként az első 2 dal alatt ennél még közelebb is jutottam, a színpad szélénél állhattam. Volt olyan pillanat, amikor nekem szólt az a dal…a szívünkre ható!
S én hallgattam rá, hittem hogy jó! – Mint ahogy a több ezer koncertlátogató a teremben, akik ismét elkapkodták a jegyeket hónapokkal a koncert előtt.
Hogy mi a varázs titka? Telt házas rendezvény…a jegyeket hónapokkal a koncert előtt elkapkodja a többezres közönség…akik szinte elvarázsolva, tátott szájjal csodálják a hangversenyt…
Amiből évente 1 van Debrecenben. Ilyenkor nem számít az sem, hogy az előtérben kapható lemez milyen árban van, többen beszerzik az éppen kapható, a gyűjteményükből hiányzó példányokat. Legtöbbjük reménykedik, hogy a koncert után dedikáltatni is tudja….
Igen, tudja. Csak sajnos egy kicsit különleges: a koncert után összeszedik a dedikálandó holmikat, azokat beviszik a művésznőhöz az öltözőbe, és ha kész, akkor kiosztásra kerülnek….
Tavaly a H1N1/influenza járványra hivatkozva történt így,…de hogy az idén is…számomra egy picit furcsa.
Szerintem ennyi személyes kontaktus kell a közönséggel, rajongókkal. Az a pár perc, amikor a leesett állú, megszólalni sem merő, vagy épp kedvesen mosolygó Koncz Zsuzsa kedvelő személyesen veszi át az aláírt dolgot egy mosoly kíséretében…
De térjünk vissza a koncertre. Tavaly is és idén is két felvonásos előadást hallhattunk.
Az első 1 órát régi Koncz Zsuzsa slágerek nyitották, majd a legújabb lemezről következett néhány dal, de hogy ne legyen nagyon kizökkentő, visszakanyarodtak a közismert dalokhoz.
A 20 perces szünet után átöltözve, szoknyában -szinte megfiatalodva- folytatta az estét az énekesnő. Felcsendült többek közt a Mama c. dal., és a Sárga rózsa is színpadra került – mind énekelve, mind pedig attól a kb 10-12 éves fiúcskától, aki pici korától nagy rajongó, és minden Koncz Zsuzsa koncertre egy szál sárga rózsával érkezik…
A második felvonás kb 40 percét a két „ráadás dal” egészítette egy órássá. Ekkor csendült fel a Ha én rózsa volnék c. dal két gitár kíséretével.
(Az egyiken a gitáros, másikon a billentyűs srác kísérte az éneket. ) Majd az újabb tapsvihar, kivonulás, és visszajövetel következett a második ráadásdallal. /ami nem tudom mi volt/
A közönség többször is lehetőséget kapott bekapcsolódni a koncertbe, vokálozhattunk egy-egy dalhoz, vagy épp csak a refrént énekeltük közösen…
Interaktív koncert volt. Rajtunk kívül gitár, basszusgitár, dob billentyű – négy srác segítette az énekesnőt.
(bár néha azt vettem észre magamon, hogy a fiúkat/hangszereket figyelem, engem is kissé elvarázsolt és magával ragadott a koncert. A terem akusztikája megfelelő volt, a fény és hangtechnika szuper volt…egy-két dalban feltűnt 1-1 apró „furcsaság”, de szeretnék én 64 évesen így énekelni..! Azt a dedikációs megoldást sajnálom. )
Összességében egy remek este volt. Koncz Zsuzsa tényleg egy legenda, aki képes emberek ezreit elvarázsolni…(annyira, hogy az apró hibákat talán el is feledteti)…Jövőre is menni szeretnék..-és hogy mi az újabb fogadalom/megvalósítandó terv vagy csak kósza gondolat? Jövőre beszámolok róla! …