Beszámoló a Székely Nemzeti Tanács Parlamentben tartott ünnepi üléséről
„November 18-án, csütörtökön fontos és emlékezetes napra ébredtünk. A Székelyudvarhelyi Művelődési Ház elől indult az autóbuszunk, amely a székely küldötteket és meghívottakat vitte Budapestre a „minden magyarok” fővárosába.
Öt óra után elindultunk és néhány Udvarhelyszéki faluban megállva, felvettük a vidéki küldötteket. Végül is 270-en voltunk, mint széki küldöttek, összességében 370-en mentünk Székelyföldről.
Az útról nem szeretnék sokat írni, hosszú volt, de nem olyan hosszú, mint az éjszaka hazafelé. Elérkeztünk a volt határhoz, mutattuk a személyinket és pár perc után mentünk is tovább. Az én szívem mindig nagyokat dobban az első pár magyarországi kilométeren, de ez elmúlik, mert eszembe jut, hogy mekkora baj is van ebben az országban is.
A 4-es főúton haladva végre elérkeztünk a vendéglátóink által foglalt szállodához. Néhány szóba ismertették a szálloda programját, rövid regisztráció következett, majd elfoglaltuk szobáinkat. Én egy székelyudvarhelyi vitéz barátommal kaptam szobát.
A szoba szép volt, terasszal, bár a kilátás óriási forgalomra nyílt, villamosok, nagy bevásárló központ jobbra, balra üzletek hegyén-hátán. Azon a helyen éppen nagy beruházás folyik.
Mivel az este szabad volt, nem volt kötelező program egészen másnap déli 12 óráig, ezért elmentünk a Bujdosó Székely vendéglőbe, ahol is Udvarhelyről származó székely testvérünk zenél. Egyébként számunkra elképesztő látvány volt, hogy a szállodai emeletről lefelé jövet hol kínaiba botlottunk, hol négerbe, a szálloda aulájáról nem is beszélve…
Amikor a Kossuth Lajos térre értünk és megláttuk az Országház épületét a valóságban az volt egy csodálatos élmény, és megpillantottuk a hatalmas székely zászlót kitűzve, mindenki tapsolt a buszon. Gyönyörű látvány volt, bárcsak ott maradna örökké. A parkolóban üdvözöltük a rég nem látott székely testvéreinket. Az országház előtt sok fényképet készítettünk. Majd szólt a széki elnökünk, hogy egymás mellett menjünk be az országházba. Szép sorban haladtunk, a bejáratnál átvilágítottak, megnézték a belépő kártyánkat és bementünk. Csodaszép látvány fogadott.
Az Országház lépcsőin a Székely Székek küldöttei egymás mellé sorba rendezetten álltak, majd a Szentegyházi Filharmónia koncertezett és elénekeltük a Székely Himnuszt és a Magyar Himnuszt.
Majd tovább folytatódott a program, a Szent Koronánál megerősítettük fogadalmunkat. ezután bementünk az Országház Felsőházi termébe ahol a gyűlésünket tartottuk. A tervezett idő szerint kezdődött a gyűlés. Majdnem egy órát hallgattuk egy unitárius, egy református és egy csíksomlyói barát áldását és Gazda Zoltán színművészt.
Izsák Balázs nyitotta meg a küldöttgyűlést, aki köszönetet mondott Kövér Lászlónak, hogy itt lehet a gyűlés, majd Kövér László következett, aki az mondta, hogy magyar Országház, a Nemzetháza is egyben és haza jöttünk, mert itthon vagyunk. Az ünnepi gyűlésen meghívottak voltak: Christoph Pan, Csóri Sándor, Szervátiusz Tibor és még sokan mások. Köszöntötték a küldött gyűlést a Székely Székek elnökei is.
Három határozatból az elsőt és a harmadikat egyhangúan elfogadta a gyűlés, a másodiknál hárman tartozódtak. Az első határozat kimondja a folytonosságot az 1918. november 19-én, Budapesten és a 2003. október 26-án, Sepsiszentgyörgyön létrehozott Székely Nemzeti Tanács között. A második határozatban felkérik a Magyar Köztársaság Kormányát, és az intézményeit, hogy minden eszközzel támogassák Székelyföld autonómia törekvéseit. A magyar állam külképviseletei révén támogassák Székelyföld, a székely autonómia-törekvés megjelenítését, hívja meg a Székely Nemzeti Tanácsot a Magyar Állandó Értekezletbe. A harmadik határozatban a tanács fontosnak tartotta, hogy a 2011 első felében esedékes magyar EU-elnökség idején és azt követően az unió támogassa, hogy a Székelyföld történelmi európai régióként kapjon képviseletet a régiók bizottságában. Kitértek arra is, hogy az unió fordítson kiemelt figyelmet a veszélyeztetett népek védelmére, és dolgozza ki védelmük európai szintű szabályait. Emellett a Magyarországot bemutató, népszerűsítő rendezvényeken Székelyföld is kapjon teret a bemutatkozásra. Elvárásként fogalmazták meg, hogy történjen határozott előrelépés azoknak az európai szabályozásoknak a kidolgozására, amelyek az őshonos nemzeti közösségek védelmét szolgálják.
Vendéglátóink állófogadással kedveskedtek nekünk. A fogadás után azonnal indultunk haza és megbeszéltük az eltelt napot. Volt rá időnk.
Az Országházban megtartott Székely Nemzeti Tanács Ünnepi ülése számomra kifejezhetetlen érzés, megfogalmazhatatlan, mert vannak olyan dolgok az életben, amelyeket nem lehet szavakkal kifejezni és ez a nap egy ilyen volt.
Meg kell itt jegyezzem, hogy a Magyar Polgári Párt sokat segített a Székely Nemzeti Tanács előrehaladásában, bárcsak más párt is követné a példáját, előbb lehetnénk minden téren székely-ügyben is. És valljuk be, ez a nap nem valósulhatott volna meg az MPP és Szász Jenő nélkül. Mert ez a nap sorsdöntő lehet, talán valaminek a kezdete lehet.
Tehát ez a két nap felejthetetlen lesz, amíg élünk és köszönöm, hogy a Székely Nemzeti Tanács küldötte lehettem ezen az Ünnepi gyűlésen.
Isten áldása legyen a Székelységen és a Magyar Nemzeten!”
Waum Péter Máriusz
Székelyudvarhelyi Székely Tanács, alelnök
(forrás: Hunhir)
„Azért jelent meg A mi Pilvaxunkban a Székely Nemzeti Tanácsnak a Nemzet Házában tartott gyűléséről szóló tudósítás, mert ez a történés a szívemben felgyújtotta az öröm és megelégedettség tüzeit. Öröm nézni és hallani a szentegyházi gyermekek tisztán csengő énekét azokon a lépcsőkön, ahol nemrég még a Wass Alberttől magyar állampolgárságának megerősítését megtagadó Kuncze és párttársai fröcsögtek a gyűlölettől, hallani esküjüket a Nemzeti Múzeumból visszatért Szent Korona előtt! Nem tudom, hogy azok a székely atyafik akik ott lehettek milyen érzésekkel a szívükben tértek haza, de ha örömöt és boldogságot vittek magukkal, ne akarjuk őket és egymást folytonos szkepszissel és önostorozással megfosztani ettől!
Egy belső hang sokszor a fülembe idézi Nyerges Attila idevágó gondolatát: Építsünk hidat! Úgy érzem a híd építése megkezdődött, folytatódott, lehet csak az alapjait raktuk le, lehet egy pillért helyeztünk csak be, lehet, hogy a mindig létezett, ám láthatatlanná vált híd egyik darabjára esett egy csillag fénye … örülök …”
Epilógus: vannak olyanok, akik ezt szkepszissel szemlélik és véleményüknek hangot is adtak. Ez teljesen helyénvaló lenne, ha a vélemény nem csapna át személyeskedésbe, másik honlapon, más kontextusban, más témában elhangzott hozzászólásom idézésben. A mi Pilvaxuk nem politikai vitafórum, ám semmi akadálya, hogy érvek érvekkel, vélemények véleményekkel ütközzenek, de nem lehet színtere személyeskedő megnyilvánulásoknak. Aki itt kocsmai hangulatot próbál teremteni, az nyugodtan menjen máshová, OLVASÓKÉNT sem tartok igényt a jelenlétére.