Szolgálati közlemény

Az Életnél nincs nagyobb rendező… tegnapelőtt rendkívül megörültem Vkrisz kezdeményezésének, legyen III. KoBaK tábor! Megkerestem, majd feltettem a Pilvaxba Hexi és Vitya összeállítását, ahogy újra és újra végignéztem azokat, csak egy kérdés dobolt a fejemben: „2009-ben vajon miért nem volt?” Majd elővettem a 2006-os képeket és sietve elrendeztem azokat is, igyekezve a Vitya és Hexi által kitaposott ösvényen haladni. Közben… kicsit újra ott lehettem a múltban, Sümegen…

Eltelt a délután és mennünk kellett Pestre. Ha estefelé megyünk, eljárunk vacsorázni, Budára, a Makk hetesbe, ahol mindig kapható rántott borjúláb. Az öreg budai kiskocsma ajtaján hatalmas lakat éktelenkedett, a kerthelyiségben a székek egymáson tornyosultak. Összefacsarodott a szívem, mert aki valaha élt a Németvölgyi, Böszörményi út környékén, az tudja mi is az a Makk hetes… Kiszálltam a kocsiból, találtam egy feliratot: „Szabadság miatt zárva, nyitás 29-én” – állítólag Fehérváron is hallották görögni a köveket a szívemről. A vendéglőtől légvonalban még ezer méter sincs a MOM Művelődési Ház, a Csörsz utca. Ott vitt el az utunk mellette, az épület falai állnak, nyílászárók nélkül, vakon pislognak az ablakok, mégis úgy tűnik, folyik az építkezés, a MOM visszavár… Még el sem hagytuk a Csörsz utcát, amikor a telefonom halk csilingeléssel jelezte, hogy elektronikus levelem érkezett. Csak itthon, a garázsban néztem rá, két link volt benne, „Nézd meg a Kobaknetet, vagy a vendégkönyvet”. Megnéztem és fordult egyet velem a világ…

Ma reggel folyamatosan kőröztem Kobaknet-Kormoránfolk-Kormoránblog és ugyanígy előröl. Egyre jobban elkeserített mindaz amit láttam, olvastam. Annyira elkeserített, hogy fogtam magam és eltemettem a Pilvaxot. Utána elkezdtem gondolkozni. Vannak félinformációink, amelyeket senki nem cáfolt és senki nem erősített meg: tagcserék lesznek kedvenc zenekaraim egyikében. Tulajdonképpen legjobban az bántott és fájt, hogy senki nem cáfolt és nem erősített meg semmit. Mert lehet a KoBaK-ról és a kobakosokról sok jót és sokkal kevesebb rosszat mondani, de ez a Fekete Sereg amelyik ott volt mindenhol, legalább ennyit megérdemelne! Ha megszületett egy döntés, arra aligha van befolyásunk, ne essünk szereptévesztésbe ! – de talán egy odavetett félmondatot megérdemeltünk volna…

Azután jöttek a telefonomra szöveges üzenetek, a számítógépemre elektronikus levelek és arra gondoltam… nem, nem öntöm ki a gyereket a fürdővízzel. Sajnálom a Pilvaxot, a beleölt munkámat és legjobban azokat, akik szívesen járnak ide. Persze szeretem a Kormorán varázslatos muzsikáját is! Azt sem tudom, hogy válság van-e a zenekarban, igazak-e a felröppent hírek és azok tagadása… de igazából semmi sem tart örökké… A Beatles, – amely egy új korszakot indított el a zene világában – sem maradt együtt, pedig ők csak négyen voltak. Külön-külön már nem alkottak akkorát, mint négyen együtt – de az élet ment tovább és a Yellow Submarine azóta is rója a Világ óceánjait és ez örökre így marad… talán így van jól!