Vad-, Hal- Pálinka- és Borfesztivál keretében, május 1-én 20 órára, Ismerős Arcok hangversenyt hirdettek Agárdon. Számunkra utoljára még tavaly Várpalotán adatott meg, hogy élőben hallgathattuk őket. Mivel napunk nagy részét egy fizikailag kimerítő íjászversenyen töltöttük, Bendi nélkül vettük az irányt Agárd felé. Jól esett, hogy a színpadot befogadó hatalmas sátorhoz viszonylag közel kaptunk parkolóhelyet, a Fesztivál forgatagából semmit sem érezve, azonnal a színpad felé vettük az irányt.
A sátorban ekkor még kevesen voltak, végignéztük a beállást. Ezt követően volt egy kisebb fennakadás, mivel a helyi műsorközlő – nagyjából fél kilenckor – bejelentette, hogy a koncert előtt lesz tűzijáték, majd javított, hogy a koncert után lesz, majd újra javított, hogy mégis a koncert előtt lesz – a sünök utasítására. Ezért megvárták, hogy teljesen besötétedjen, lezajlott a tűzijáték és megkezdődött a hangverseny. A színpad előtt tömött sorokban állt a közönség, erős a gyanúm, hogy a nézők többségét a zenekar és nem a fesztivál hozta el Agárdra!
A fényképeimre ezúttal sem lehetek büszke, de Szaki ismét a tőle megszokott színvonalon alkotott. Pár felvétel az én nézőpontomból:
Az első dal után Attila örömtől sugárzó arccal jelentette be, hogy a tűzijáték tulajdonképpen Tánczoséknak szólt: az égboltot színező fényjáték idején jött világra a kis Tánczos Keve Botond! A hírt a zenekar és a közönség hatalmas ovációval fogadta, később Attila a színpadról hívta fel Steve-t és gratulált neki. Ezt a hangversenyt Keve Botond érkezése tette örökre emlékezetessé :-).
Várpalota óta alaposan átalakult a program, egymást követték a régebbi és újabb albumok dalai, áramlott az energia a színpad és a közönség között. Igazi örömzenét hallottunk, Attila nagyon veretes és igaz gondolatokat osztott meg velünk a dalok közötti átvezető szövegeiben. Éhezünk december 5-e fájdalmának enyhítésére, rendet kell rakni a fejekben, amelynek egyik útja, hogy ilyen koncertekre járjunk, hogy hallgassuk a dalokat és beszéljünk róluk, gyűljünk össze Csepregen, az immár harmadik alkalommal megrendezendő Ismerős Arcok Táborban, ezen a nyáron is!
Ezen a ponton tennék egy apró kis kitérőt. A választások előtt az Ismerős Arcok zenekart egy méltatlan és rendkívül aljas támadás érte ez egyik magát nemzetinek hazudó portálon, pusztán azért, mert a zenekar fellépett egy olyan kampányrendezvényen, amely a honlap szerkesztői számára nem volt szimpatikus. Akkor elmondanám, hogy a mögöttünk hagyott rettenetes éveket az tette elviselhetővé, hogy például az Ismerős Arcok korongjain, hangversenyein, koncertfilmjein megjelent a REMÉNY. Arról nem beszélve, hogy szerte az országban míves előadásokon hozták közénk Wass Albertet és a magyar irodalom többi nagyját. Zenészek, zenekarok, költők, írók, színészek, a szellem emberei, Lámpás Emberek tízezrei égették azokat a mécseseket, amelyek nélkül nem éltük volna túl!!! Kit érdekel, hogy hol lép fel a Kormorán, az Arcok, a Szkítia, a TransylMania amikor a FÉNYT hozzák magukkal! Aljas gazemberek, akik „jobbról” támadják őket, azokat a zenészeket, akiket nem hallani a rádiókban, alig látni televíziókban, akiknek sorsuk az agyonhallgatás, holott olyan bárdok ők, mint volt a magai idejében Tinódi-Lantos Sebestyén, Zrínyi Miklós, Janus Pannonius, Kazinczy, Kölcsey, Petőfi, Arany, Ady, Radnóti, József Attila, Illyés vagy éppen Wass Albert!
Visszatérve Agárdra: közel két órán át élvezhettük a koncertet. A tó felől friss tavaszi szellő lengte be a sátort és a mikor felcsendültek a Játsszuk el! első akkordjai, egy nagyon régi érzés támadt fel bennem: a fuvallattal szerényen, csendesen, ám jól érezhetően eljött közénk a SZABADSÁG. Régen éreztem ekkora boldogságot…
Május 28-án Székesfehérváron újra eljönnek közénk az Arcok 🙂 !
[doktorcsp]
Most találtam meg Nyerges Attila írását, a zenekart ért aljas támadással kapcsolatban. Az Ismerős Arcokat gyalázó írás szerzője és publikálója nem érdemelnek annyit sem, hogy tovább foglalkozzunk velük, nem ezért teszem közzé Attila írását.
Az késztet erre, hogy soraiban egyértelműen helyére teszi a pártpolitika alárendeltségét a nemzeti egységgel szemben, amely nélkül soha nem juthatunk előbbre. Kérlek, hogy nagyon figyelmesen olvassátok sorait!
„Hadd legyünk 15 millió magyar zenekara!
2010. április 13.
Több mint tíz éve állunk színpadon, és gondolkodunk következetesen ugyanúgy bizonyos dolgokról. Ez alatt a tíz év alatt pártok szűntek meg és újak születtek. Soha nem ezeknek a pártoknak a jelszavait hangoztattuk, sokkal inkább ők voltak, akik átvéve gondolatokat, használva idézeteket, kezdtek hasonló munkába, mint mi. A pártok azonban jönnek-mennek. (Kisgazdák, MIÉP, SZDSZ…) Az emberek meg maradnak. Kiábrándultan, csalódottan.
Nem akarok „fideszországban” élni, és nem akarok „jobbikországban”, „mszpországban” sem.Az én hazám Magyarország, és a honfitársaim Magyar emberek. Határon innen és túl. Nem teszek különbséget!
Ezt mondtam el a Fidesz-rendezvényen, és ezt mondtam el számtalan Jobbik-rendezvényen is.
(Két héttel a választások előtt éppen a zalaegerszegi Jobbik mondta vissza az általunk elfogadott fellépést.) És ezt mondtam volna el az MSZP-rendezvényen is, ha hívnak. Már akkor hitet tettünk ezen gondolatok mellett, amikor a Jobbik még a pályán sem volt.
Most meg felelősségre vontok minket, hogy hogy tehettük ezt? Engem nem érdekel, hogy választások vannak, ahogyan nem érdekel az sem, hogy hétvége van, vagy hogy szabadságon vagyok, vagy hogy rossz napom van. Minden egyes napon úgy kelek fel, hogy kötelességem van a Hazám irányában. Nekem nincs választásom! Figyelnek a Nagyapáim, figyelnek, akik hisznek bennem, és figyel a Jóisten.
Akik ismernek engem tudják, hogy nem szokásom elmenni olyan dolgok mellett, melyeket elfogadhatatlannak érzek. De nem azért megyek a Pannon Rádiót védeni, vagy hidat foglalni, vagy okt. 23-án tüntetni, mert valamelyik párt azt mondta, hanem mert bántja az igazságérzetem, és ezt diktálja a lelkiismeretem.
A lelkiismeretem, amely most is patyolattiszta. Ne tanítsatok engem harcolni, csak segítsetek győzni! Ha pedig nem tudtok, legalább ne akadályozzatok!
Meggyőződésem, hogy több száz, több ezer ember gondolkodik már egyformán a közös nemzetről az Ismerős Arcok dalainak hatására. Ez az, ami számít. Ez, meg a kötelességtudat.
Aki pedig egyik napról a másikra árulónak nevez engem és a Zenekart, az tartson önvizsgálatot, és gondolkodjon el a hűség és az árulás fogalmáról!
Végezetül még annyit: az én szívemben nincs harag. Csak mérhetetlen keserűség és csalódás.
Gazdagabb lettem egy tapasztalattal, de szegényebb egy illúzióval.
Magyarország mindörökké! Vigyázzatok Magatokra!”
Nyerges Attila
http://www.ismerosarcok.hu
Egy közelgő rendezvény plakátja, amely a kellő időben címlapra kerül majd: