Valahogy így … ha hazaszeretetről éneklünk, beszélünk.
Hazaszeretet. Ízlelgessük a szót, igaz könnyű patetikussá válni. Hogy ne lehetne szeretni a Kárpátok ölelő karjai között elterülő paradicsomot? Pedig … mennyien gyűlölik, magyarul beszélő idegenszívűek. Legyen ez az ő bajuk.
Hogy mit lehet szeretni a magyar hazában, vég nélkül sorolható. A szőlőtő üvegbe zárt aranyát, gyönyörű magyar nyelvünket, tájainkat, a Balaton simogató vizét, az Alföld titokzatos rónáit, zajos városokat, csendes falvakat és az ott élő embereket, vagyis a magyar nemzetet. Nincs nehéz dolgunk, ha szeretni akarjuk.
Nehezebb a válasz, ha a kérdést úgy fogalmazzuk meg: hogyan szeressük a hont? Nem nehéz példákat kiragadni a múltból. Leugorhatunk a bástyáról, mint Dugonics Titusz, szembeszállhatunk a világgal, mint Dobó kapitány, válhatunk hősökké a történelem sodrában, de ez csak keveseknek adatik. Nekünk úgy kell a hazánkat szeretni, ahogyan azt pár éve 8-10 ember elgondolta: közös nevezőre hozta őket a Kormorán varázslatos muzsikája, ezen a fundamentumon megalapították a Baráti Kört. Somorjától Szegedig, Székelyudvarhelytől Ősbudaváraljáig, Rajkától Budapestig, Záhonytól Pécsig, Kaposvártól Bonyhádig – és még hosszan sorolhatnám – beszélünk vagy levelezünk egymással, megyünk koncertekre, klubba és ha kell, segítünk a Harmóniák Koronázatlan Királyának (Császárának!) zenealbumot készíteni 🙂 . Olykor megfogjuk egymás kezét a legnehezebb pillanatokban. Emberi szeretet és alkotás mozaikkockáiból épül a hazaszeretet!
Vessünk egy pillantást a magyar gazdákra! A gyümölcsöt, terményt, húst önköltségi ár alatt veszik át tőlük. Mégis elvetették a búzát, törökbúzát, pityókát, zöldséget, megmetszették a szőlőt és a gyümölcsöst, mert a vérükben van, mert szeretik a magyar földet! Talán még a reményt sem vesztették el, mint mi annyian mások!
Vajon a jövőben, – ha vasárnap minden a reményeim szerint alakul -, hogyan tovább? Dugonics Tituszként kellene mélybe vetnünk magunkat? Nem hinném. Egészen apró pici hazaszeretetre van szükség. Az otthonban, a családban helyt állni. Megtanulni az iskolában a tananyagot és a katedra elől úgy tanítani, hogy az a diákok épülésére váljék. A rendelőben azt a gyógyszert írni – ha kell – amely hatásos, a beteg felé fordulni teljes szívvel, lélekkel. Ha Koltay Gábor elkészített egy filmet, az ne a dobozban porosodjék! Ha Koltay Gergő és a Kormorán hallható lesz az országos médiákban, mélyülni fog hazaszeretetünk. Ha nem látjuk két napig a szomszédot, nyomjuk meg csengőjét, figyeljünk, vigyázzunk a többi magyarra! Mi magyarok kössünk egymással szövetséget, építsük fel, építsük újjá kisebb-nagyobb közösségeinket!
Úgy kell a Hazát a szeretni, hogy magyarságunk mindenek felett álljon!! Ne pártokra szakadva, ádáz vitákra forgácsolva erőinket éljünk. Egy cél lebegjen előttünk: állítsuk talpra Magyarországot, hazánkat, gyógyítsuk be lelki sebeinket! Akiket az Országházba küldünk segítsenek minket ebben! Elvégezzük a munkát, ha hagyják!!!
Ehhez kell az a két egymást metsző vonal, amelyet a megfelelő karikába húzunk vasárnap. Hogy a Világok világa Magyarország a miénk maradjon!
Nagyon megható sorok, megható ének, és minden szó igaz.:)