„A ma vállunkra nehezedő csődtömeg egyenes következménye annak, hogy vérbe fojtották forradalmunkat, és visszakényszerítenek bennünket abba az ázsiai zsákutcába, amelyből most újra megpróbálunk kiutat találni.
Valójában akkor, 1956-ban vette el tőlünk – mai fiataloktól – a jövőnket a Magyar Szocialista Munkáspárt. Ezért a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkező húsz vagy ki tudja hány évünk is ott fekszik.”
Június 16-án lesz huszonegy esztendeje, hogy a fent idézetteket Orbán Viktor kimondta. Pontosan átlátta, vagy ráérzett arra, hogy milyen lesz a közeljövőnk. Azt persze nem tudhatta, hogy a húsz esztendőből tizenkettőben a negyven évnyi kommunista diktatúra KISZ-es örökösei fogják a hatalmat gyakorolni. A vállunkra nehezedő csődtömeg azóta még nagyobb lett, már nem ázsiai zsákutcában, hanem labirintusban járunk. Tovább keressük a kiutat.
Iszonyatos volt az utolsó nyolc esztendő… rövid, vagy hosszú idő ez? Az újszülöttből kisiskolás, kiscsoportos óvodásból a felső tagozat kapuján kopogtató diák, az érettségizőből friss diplomás szakember válik ennyi idő alatt. Magyarországon a születéskor várható átlagos élettartamot figyelembe véve, ennyi idő az élet egynyolcada. Hajlott korú magyar emberek, akik már éltek a trianoni gyalázat idején, életük egytizedét töltötték az utóbbi nyolc év bűzös, ragadós mocsarában.
2002-őt írtunk, amikor a D-209-es alakított kormányt. Egészen nyilvánvaló, hogy elcsalt választások után. Az egyetlen pártot, amelyik kőkeményen képviselte a Házban a magyar érdekeket, vagyis Csurka István vezette Magyar Igazság és Élet Pártját kigolyózták, az SZDSZ-t pedig bevitték a parlamentbe. Ennek ellenére – aki akkor a két forduló között ott volt a Kossuth téren, jól tudja – valami megmozdult. Polgári köröket alapítottunk országszerte, jártunk ilyen-olyan nagygyűlésekre, miközben a politikai hatalom soha nem látott rombolásba kezdett. A gazdasági rombolás is nehezen tűrhető terhet rakott mindannyiunk vállára, de amit a lelkekben romboltak, az a jóvátehetetlen!!!
Medgyessy koccint Erdély elvesztésére; Gyurcsány megtagadja a kettős állampolgárságot idegen uralom alatt szenvedő honfitársainktól. December ötödike volt a magyarság lelki Trianonja, a seb, amely akkor keletkezett lelkünkben máig éget, a szégyen és a gyalázat elviselhetetlen!!! A verést, amelyet Forradalmunk ötvenedik évfordulóján kaptunk, nem lehet elfelejteni! Közben a gennyes hétköznapok: a szétvert oktatás; az egészségügy teljes lepusztítása, amely megmenthető emberi életek tízezreinek elvesztésével mérhető csak; a bankvilág tobzódása, amely élvezettel elvégzett kilakoltatásokban csúcsosodik ki, és ennek következtében a húgyszagú pesti aluljárókban hemzsegő és évente pár százan egyszerűen kihűlő hajléktalanok látványa; az elvesztett háborúk óta nem tapasztalt mélyszegénység; a megállíthatatlan népességfogyás; a soha nem látott bűnözési hullám, Olaszliszka, Veszprém; az élet minden területét átszövő korrupció – mind egy-egy gennyes pattanás az elmúlt nyolc év hatásaként.
Érdekes dolog a demokrácia. A parlamenti választások lehetőséget adnak arra, hogy az állampolgárok forradalom és vér nélkül megszabaduljanak zsarnokaiktól. Igen, ebben is korlátozottak a lehetőségeink, mégis magukban hordozzák az újrakezdést. Az én számomra ezen a politikai palettán nincs olyan kínálat, amelyet maradéktalanul elfogadnék, éppen ezért a számomra legkisebb rosszra és elsősorban arra fogok szavazni, hogy tűnjenek el már végre a kommunisták milliárdos örökösei a hatalomból!
Alig több, mint két hét van hátra, ám nehogy azt gondoljátok, hogy bármi eldőlt! Ne higgyétek el a közvéleménykutatók grafikonjait! El kell menni és lelkiismeretetek szerint be kell húzni azt a két egymást metsző vonalat a szavazólap megfelelő karikájába! Mindenki vigyen magával legalább még egy embert!!!