Első főnököm csavaros eszű székely ember volt. Nemcsak szavakban, hanem tetteiben is szerette hazáját. Állandóan napirenden volt közöttünk egy kérdés: mi lesz a magyar néppel, mi lesz velünk, hiszen a népességfogyás már akkor megállíthatatlannak tűnt.
Pályakezdőként két dolgot láttam: főnököm a lehető legnagyobb mértékben támogatta fiatal beosztottjait, legyenek azok orvosok, ápolónők, bármilyen egyéb munkakörben dolgozók, hogy három gyermeknek adjanak életet. Tette ezt úgy, hogy nem avatkozott a magánéletükbe, de teljesen nyugodtak lehettek afelől, hogy emberi, szakmai pályafutásuk nem fogja megsínyleni a gyermekvállalást. Ő csak egy kis vidéki kórházat vezetett, így próbált tenni a maga helyén. Nem is eredménytelenül!
A másik meghatározó benyomás a csecsemőosztályon ért: volt olyan időszak, amikor húsz ágyból tizenötön cigánygyerek feküdt. Félreértés ne essék: a cigány szót nem pejoratív értelemben használom, amit írok ténykérdés. Az arány nem azt jelezte, hogy kezd az ország elcigányosodni, hanem abban a népességben a kórházba kerülés könnyebb, a hazaadás pedig nehezebb volt, a már akkor is elképesztő mélyszegénység, tudatlanság, analfabetizmus miatt.
Amikor elkezdtem területen (körzetben) dolgozni, bevezették a fejpénzt, vagyis a praxis finanszírozása, az oda bejelentkezett betegek számától függ. Itt is azt tapasztaljuk, hogy évről-évre kevesebb gyermek születik, mint ahány tizennyolcnál idősebb kiöregszik. Az én körzetem – lévén város szélén található – növekvő terület, mivel sok az új épület, sőt telek-parcellázás. A lakótelepeket ellátó kollégáim a betegek létszámában még jobban érzik a népességfogyást, a panelok népessége is elöregedőben van!
A kedvezőtlen demográfiai folyamatokat tehát első körben a házi gyermekorvosok érzékelik, de a probléma tovább gyűrűzik az oktatásügybe, később a munkaerőpiacra. A pénzügyminisztériumi államtitkár – Katona Tamás – elképesztő cinizmussal arról beszél, hogy nincs szükség egymillió új munkahelyre, hiszen a demográfiai folyamatok miatt sokan öregszenek ki és kevesen lépnek be a munkaerőpiacra. Ebben lehet, hogy igaza van, ám belenyugvás lenne a megoldás? A magyarkérdés végső megoldása?
Számítások szerint egy éven belül Csonka-Magyarország népessége tízmillió alá csökken!!! Közben olyan hírek borzolják a társadalom normálisabb felének az idegeit, hogy az Oktatási Minisztérium az óvodai nevelésből kitiltja a nemi hovatartozást erősítő játékokat! (Nyilván a májusban felálló Bokros-kormánynak sem az lesz az első dolga, hogy ebbe beleszóljon…). A népességfogyáshoz vezető társadalmi, gazdasági okokat nagyon hosszan lehetne sorolni.
Megmozdult a gondolkodó értelmiség is: Népesedési Kerekasztallal, kitűnő kezdeményezésekkel próbálnak erejükhöz mérten tenni valamit. Nehogy már azoknak legyen igazuk, akik szerint nyolc, de még hatmillió magyar is sok ezen a földön!
Nem a szinglik mentik meg Magyarországot – interjú Kopp Mária professzorral
Végleg rászámolnak a magyar társadalomra?
… akit kicsit is érdekel a magyar jövő, olvassa el a fenti írásokat!
Sajnos a 2010-es valóságban rengeteg az elvált férfi és nő! Az elvált szülők gyermeke aki már maga is elvált, stb. ezért egyértelműen a jelenlévő apa hiánya tehető felelőssé. Ahhoz, hogy 10-15 év múlva „a férfi férfi”, „a nő pedig nő” lehessen, hogy legyen MINTA, haladéktalanul lehetővé kell, hogy az elvált szülők 0-18 éves gyermekei mindkét szülőjüknél élhessenek, lakhassanak, fele-fele időben !!! ÚJ RENDEZÉST A VÁLÁSRA ! A gondolkodó értelmiség ezért támogatja a válás utáni váltott nevelést. Legyen fele-fele időben megosztott szülői felügyeletet, hogy a szerepek helyreálljanak !