Már negyvennyolc óra sincs hátra, felgördül a függöny, megtelik a manézs és kezdeti veszi az év végi Kormorán nagykoncert első felvonása. Ismerjük az előzményeket: félünk az új, szokatlan helyszíntől, a két fellépéstől az ismeretlen, vagy alig ismert vendégektől, talán féltjük is kedvenceinket attól, hogy vékony jégen táncolnak. Előzetes aggodalmaink persze érthetők, de reménykedünk abban, hogy az előadás eloszlatja majd félelmeinket. Mondom, már negyvennyolc óránk sincs és … felgördül a függöny!
Addig is szeretnék megemlékezni a korábbi évek év végi koncertjeiről. Számomra minden a MOM Kupolatermében kezdődött 2003-ban. Felejthetetlen volt, „az első randevú” varázsa … összefolynak az évek, de emlékszem egy másik évvégi MOM nagytermében tartott hangversenyre, ahogy a csillagszemű kék lányok angyalnak öltözve léptek színpadra és felcsendült az Ave Maria csodálatos dallama.
Az első Körcsarnok 2005. december 30-án volt. Előtte rengeteg plakátot helyeztünk el Székesfehérvár különböző forgalmas helyein, iskoláiban. Nagy kobakos élet volt, ennek eredményeként egy nagy panoráma buszt megtöltő emberrel közösen keltünk útra. Volt egy kis izgalom, aznap délelőtt mérhetetlen mennyiségű hó esett, délben még reménytelennek tűnt az utazás. De velünk volt Istenünk, délutánra elállt, a főutak járhatók lettek és a busznyi ember igen jó hangulatban érkezett erre a felejthetetlen estére.
2006. december 23-án már csak személyautóval, magunk mentünk, ugyanígy 2007-ben is. A 30 éves jubileumi koncert minden Kormorán koncertek egyik legjobbja volt. 2008-ban már más idők jártak, számozott helyek, tilos volt a színpad elé állni, fényképezni, a kobakos rendezői gárda már csak „hostess” feladatokat látott el, a bejáratnál őrző-védő kétajtós szekrények ügyeltek a rendre. Más idők kezdődtek, Himnuszok szóltak rossz időkben… Kár.
Összeállítottam egy diavetítést, amelyből hiányoznak a 2008-as fotók, elvégre tilos volt fényképezni (meg zászlót lengetni…), örülnék ha valaki küldene pár fotót, hogy teljes legyen a sorozat.
Na de félre a kesergést, várjuk, hogy jöjjön Mennyből az Angyal – új idők kezdeteként!
A cirkusz koncertre jelent meg a tavalyi nagy sikerű Farkasok éneke koncert DVD-je. Mindenkinek ajánlom a figyelmébe mert – Szabó Miki jóvoltából – egy profi hang és képanyaggal van dolgunk. A DVD nézése közben véletlenül se kerülje el senkinek a figyelmét a zászlóerdő ( különösen a Világok világa Magyarország dalban ) ami a téma felvezetésében állitottak ellenére NEM VOLT tiltva. Csakúgy mint a fotózás. Csupán a zászlórudak és a vaku mellőzése volt a kérés a tökéletesebb képanyag érdekében. A „Hostessek” is nagyon komoly munkát végeztek csakúgy mint a korábbi években és a cirkuszban is. Persze ezt egy laikus néző nem látja. De nem is kell.
A hétvégi cirkusz gála azt hiszem sokunk számára egy életre szóló élményt jelentett. Csizi beszámolójához igazán nincs már mit hozzáfűzni. Annyit talán, hogy Koltay Kurszán egy Chopin etüdöt mutatott be. A bohóc és a drótkötél akrobata a világhirű Henry Ayala volt, mig a mosolygós zsonglőr a hires cirkuszdinasztia legifjabb sarja Kristóf Krisztián volt, akinek a neve Budapesttől – Monte Carlo-ig ismerősen cseng.
Akinek lenne kedve még megtekinteni a szuperprodukciókat, az megteheti, január 3-ig a Fővárosi nagycirkuszban.
Úgy vagyok,mint Péter!
Még nem üllepedett le bennem az élmény.Egyszerüen CSODÁLATOS volt! Így a készülődés közben,másról sem esik szó a párom,és köztem,mint arról…és emlékszel,mikor…?
Kicsit tartottam az újtól,de belátom felesleges volt.Nagyon gyorsan eltelt az a nem kevés idő.Köszönet érte mindenkinek!
Drága Barátaim, túl vagyunk a varázslatos előadáson, amelynek bizonyára sokáig a hatása alatt állunk majd. Igyekszem a karácsonyi készülődés okozta időzavar ellenére részletesen beszámolni, elsősorban mindazon felvidéki, erdélyi és a többi gúnyhatáron kívül szorult testvérünkre gondolva, akik nem lehettek velünk; természetesen azokra is, akik ott lehettek volna közöttünk, de akadályoztatva voltak a részvételben.
Majd’ egy órával az előadás kezdete előtt megérkeztünk, az előcsarnok már dugig volt emberekkel. Alig volt ismerős arc közöttük, de a kobakos Rendezői Gárda a cirkusz jegyszedőivel közösen tette a dolgát.
Az előadás igazi cirkuszi módon kezdődött: megjelent a bohóc, aki pantomim művészként a semmin dobolva jutott el dobszólóig… ezután igazi cirkuszi bevonulás vette kezdetét, az est valamennyi szereplője bejött a manézsra. Kisvártatva felcsendült a nyitó dal: a Forrás felé. Koltay Gergő köszöntő szavaiban elmondta, hogy különleges estében lesz részünk, a Szeretet Gálájának nevezte az előadást.
Nagyon jól felépített műsor volt, érezni lehetett Koltay Gábor profi rendezői munkáját. Mi a második sorban ültünk, pont a zenekar énekeseivel egy vonalban, így magát a zenekart sokkal rosszabbul láttuk, mint a színpaddal szemben ülők. (Ez az oka, hogy a fényképeimen nem a zenekarról készítettek dominálnak.) Látható volt, hogy a Kormorán több csokorba kötötte dalait, miután egyet-egyet átadott belőle a közönségnek, a köztes időt töltötték ki az artisták és más előadóművészek. Az első csokor dalai voltak:
Forrás felé; Csillagok csillagok, Farkasok éneke, Ki szívét osztja szét, Húzd a harangot.
Ezt követően következett két kötéltáncos, ők kb. 10 m magasságban biztosítás nélkül, lélegzetelállító mutatványt adtak elő.
Következett Gallusz Nikolett előadásában a Quo Vadis Domine, majd a Polyák-Homonnai házaspár adta elő a Hét év után-t. Következett a zenekar a Maradunk-kal, majd két dalt hallottunk A Napba Öltözött Leányból Miller Zoltán és Bodnár Vivien előadásában. Gergő szavakban is felidézte a csíksomlyói előadást.
Zsonglőrködéssel folytatódott a műsor, majd meghallgattuk az új albumról a Menni kell című dalt. Két ritkán hallott részlet következett a Julianus barát és az Elektra mindörökké című filmek zenéjéből, a meghívott előadók tolmácsolásában.
Vicces bohócmutatvánnyal folytatódott a műsor, sikerült a közönséget nagyon megnevettetni.
Koltay Kurszán zseniális előadásában egy komolyzenei zongoradarabot hallgattunk – a címét sajnos nem tudom. A Megfeszített című darabból következett egy dal – Kell egy tiszta vizű forrás – a Homonnai házaspár előadásában, majd Erika Csillagvándorral, Reni a Jöhet még bármi-vel. Juhász Gyula Karácsony című versét hallgattuk (refrénje: „ilyenkor decemberben”).
A karácsonyi csokor és az egész előadás számomra akkor ért csúcspontra, amikor gyalogszerrel és teveháton megérkeztek a „pásztorok”, Kisjézus és Mária és meghallgathattuk József Attila Három Királyok című versét, amelyben Deák Bill Gyula is énekelt egy versszakot. Pillanatok alatt megelevenedett előttünk mindaz, ami a Karácsonyt a születés, a fény és a remény napjaivá teszi. Lélegzetelállító, felemelő pillanatok voltak!
Nem tudom visszaadni azt az érzést, amely elfogott, amikor Csurka László elszavalta Márai Sándor Mennyből az Angyal című versét… Következett a Mi Atyánk, majd a Kell még egy szó, Égnek a gyertyák.
Igazi cirkuszos fináléval záródott a műsor: bevonultak a szereplők, Gergő egyenként mutatta be őket. A néptáncos fiatalokkal kezdte, akik szinte végig a manézsban voltak, táncoltak, vagy körben ülve olykor felemelt kézzel, olykor tapsolva járultak hozzá a látványhoz. Visszatapsolás után együtt énekeltük Himnuszainkat, mint mindig.
Tudósításszerűen ennyit tudok mondani a tegnapi estéről, (amely egyáltalán nem ülepedett még le bennem.) Nagyszerű előadás volt, ahogyan azt Gergő is többször elmondta: egyszeri és megismételhetetlen. A Kormorán kedvelői betekinthettek egy másik világba: a cirkuszéba, ahol – ahogy Gergő mondta – nem lehet hibázni. Azt hiszem a Kormorán tábora is bővült, fantasztikus volt a közönség, mindenki vörösre tapsolta a tenyerét. Ha csak a műsor kormorános részét nézzük: közel harminc dal csendült föl, közöttük ritkán, vagy soha nem hallottak is. A meghívott énekesek is jól illeszkedtek a műsorba, mi több, bennem nagyon mélyről hívták elő A Napba Öltözött Leány előadásakor kialakult, semmihez sem hasonlítható érzést.
Mi a Kormorán? Csodálatos zenészekből álló csapat, amely töretlenül, rendíthetetlenül jár a maga útján, hogy megmaradhassunk embernek, magyarnak. Minden találkozásunkkor felébreszti a hitet, a reményt és a szeretetet… ebben a szörnyűséges világban erre már nagyon kevesen képesek. Köszönjük a tegnapi estét és a harminchárom esztendőt Nektek!
Nézzétek el az esetleges pongyola fogalmazást, ha nem pontosan írtam a dalok címeit – végig felírtam a Pilvax olvasóira gondolva. A fotók sem lettek túl jók, kétharmadukat eleve kidobtam, mert csak pacnik látszottak.
Ezzel a beszámolóval fogadjátok karácsonyi jókívánságaimat, békét, boldogságot, szeretetet – nem csak decemberben. Akik már fogjuk egymás kezét, soha ne engedjük el, gyertek, tágítsuk a kört – hogy megmaradhassunk embernek, magyar embernek. Áldott Karácsonyt!
A tegnapi este igazi ajándék volt a Világ legjobb Zenekarától.
Az én képeim nem ilyen jók mint Székelyé de ha Csizi segít akkor láthatjátok.
Legszívesebben elmentem volna ma is.:)
Bár úgy már nem egyszeri az élnény.
Köszi a képeket, Székely. Biztos fantasztikus este volt.
doktorcsp jó szórakozást estére. Azért fényképezőgépet vigyél, hogy jusson pár morzsa az itthon maradottaknak is 🙂
Már a képeken is átsüt: varázslatos este lehetett! Már alig férek a bőrömbe, úgy várom, hogy mi is elindulhassunk és láthassuk a csodát!
Két kérdés:
1./ Lehet fotózni, vagy titokban csináltad?
2./ Vihetünk lobogót – legalább zászlórúd nélkül?
Fúúú, de tolnám most a kismutatót 🙂 !
Néhány fénykép a tegnapi gáláról azoknak, akik nem tudtak jelen lenni, és azoknak , akik ott voltak, de szívesen átélik még egyszer a tegnapi varázslatos hangulatot.
http://picasaweb.google.hu/szgy47/MennybolAzAngyalKormoranKaracsonyiGala#
Jó szórakozást mindenkinek, aki ott lesz!
Gondolatban én is, bár az nem az igazi. Valaki remélem részletesen beszámol majd róla
….”és jött a Kormorán!
Így volt!
Első élmény az 1985-ben megjelent Betlehemi királyok. Aztán kikerült a látókörünkből a Kormorán.Jóval később,a gödöllői koncert a TV-ben,aztán Balatonfüreden a Lovak álma koncert.
Lényegében innentől nem volt megállás.Jött 2006,a Demokrata december 7-i.címlapján a ZENEKAR.Párom vonatra szállt,irány a Körcsarnok jegyért,és 23-án egy csodálatos est a Kormoránnal,és az egyre több baráttal,ismerőssel.Reméljük,ez még sokáig így lesz!