Egy délután Budapesten

Van az úgy, hogy az ember vonatra száll… ha már nem bírja tovább és taszítja egy érzés, vagy ellenkezőleg, vonzza valami…

Pálinka Promenád, találkozás két rég nem látott barátommal, az új Ismerős Arcok album megvásárlása és régi Kormorán zene hallgatása élő előadásban – együtt elég vonzerőt jelentettek ahhoz, hogy nagyjából tíz év után újra vonatra szálljak. A Pilvaxban a gondolat nincs gúzsba kötve, így elmesélem, amit átéltem.

Első utam a Mind-Zene zeneáruházba vezetett, hiszen olvastam és itt a Pilvaxban is megírtam, hogy budapesti délutánomat megelőző napon jelent meg az IA új korongja, amelyet ugyanekkor dedikáltak a Mind-Zenében a zenekari tagok. Ennek tudatában is nagyon meglepett – mi több mellbe vágott – hogy az üzletből minden eltűnt, ami Kormorán; a pólók, a kitűzők, a matricák, sőt még a zacskó, amelybe a portékát csomagolják – már nem a Kormorán logóját jelenítik meg… Remélem, hogy a „cégtábla átfestése” csak az előző napi dedikációnak szólt, ennek ellenére rossz érzésekkel távoztam a zeneáruházból. Nem az váltotta ki a negatív érzéseket bennem, hogy feltűntek az Ismerős Arcokhoz köthető jelképek, pólók, hanem az, hogy teljesen eltűnt minden, ami a Kormoránról szól! A félreértések elkerülése végett hangsúlyozom, hogy az itt megfogalmazott érzéseim nem zenekarokról, hanem egy zeneáruházról szólnak!

Húsz perces séta után értünk a Vigadó térre, megdöbbentett, hogy a Váci utcán végig mennyi bóvlit árulnak, a vendéglősök az utcáról próbálják becsalogatni a nagyszámú külföldi turistát az éttermükbe. Magyar nyelvű boltfeliratot alig látni, néhány régi üzleten maradt csak ott mutatóba. A Vigadónál másik régen látott barátommal is találkoztam, pedig ez az utolsó utáni pillanatig is bizonytalan volt. 🙂

Pont időben érkeztünk a Pálinka Promenád megnyitójára, ahol felvonult a Pálinka Lovagrend, majd néptáncosok szórakoztatták a nagyérdeműt. Tizenöt pálinkaház kínálta a kóstolni valót, olyan ismert márkák, mint pl. az Agárdi, vagy a Zwack, voltak számomra ismeretlenek is. A szervezők ügyeltek arra, hogy a meghívott főzdék az ország különböző pontjairól jöjjenek Az alapgyümölcsökön (szilva, körte, barack, törköly) kívül, rengeteg különlegességet kínáltak, a birsalmától kezdve a málnán át, a barriqueolt Cabernet Sauvignonból készített borpárlatig. Számomra visszatetsző volt, hogy 800 Ft-ért kóstolópoharat kellett vásárolni. Nem az a gond, hogy a nemes párlatokat az előírásoknak megfelelő talpas-, tulipánalakú kóstolópohárból fogyasztottuk, hanem az, hogy a pohár ára irreálisan sok volt! Gondolom, ha valaki csak 2 cl-t akart/tudott volna kóstolni, azt ez visszatartotta. Ettől eltekintve a rendezvény nagyszerű hírverés a pálinkának, amely hungaricum és immár védett név!

A megnyitó után a rendezvény színpadán a Kormorán Memory Band muzsikált. Furcsa érzések kerítettek hatalmunkba… régi Kormorán zenét hallottam, régi Kormorán zenészek előadásában… pont olyan hitelesen, másként, de semmivel sem rosszabbul, mint Kormorán hangversenyeken. A kétféle előadást, a kétféle zenei megszólalást nem lehet összehasonlítani, vagy szembeállítani, ugyanis érzésem szerint a dalok önálló életre keltek, örökre bevésődtek a magyar rockzene múltjába, jelenébe és jövőjébe. Ez tudatosodott bennem miközben a KMB előadását hallgattam – nem tagadom, roppantul élveztem is! Ettől én még ugyanúgy szeretem a mi Kormoránunkat, mint korábban!

Hazafelé a vonaton elgondolkoztam… a sínek sokáig párhuzamosan futottak, egyszer a váltónál keresztezték egymást, immár újra párhuzamosan futnak, hogy egyszer majd a végtelenben összeérjenek – akik vonatra szálltak tudják, hogy jól van ez így…