Filmek, képzőművészet, fényképezés

61 hozzászólás

1. Daniel Craig mindenképpen változtatott a 007 karakterén, egyesek szerint a Connery-féle, éppen 50 éve, a Dr. No című filmmel indult alapokat hozza vissza. Minimális kütyümennyiség és nyers brutalitás. (Lassan az olasz neorealizmus felé tartunk 😉 ). Ian Fleming, a figura megalkotója maga is a brit titkosszolgálatnál szolgált, az ő regényei (melyek már nem bővülnek) szolgáltatják az alapot. Valószínűleg ettől a Craig által megformált figura nem esik messze. A kollektív tudatban megjelenő Bond a hidegháború terméke, annak teljes abszurdumba torkollásával, a hihetetlen (részben valós!) technikai háttérrel, melynek abszurditását először Roger Moore oldott fel könnyed humorával. Ennek folytatójának tekinthetjük Pierce Brosnant, de ne feledkezzünk meg George Lazenby-ről, aki egy részben alakította a kemény vonulatot, személyét a publikum mégsem fogadta el a korrektnek nevezhető produkció ellenére, valamint Timothy Daltont (2 rész) is említsük meg, aki – mivel szélsőségekbe nem esett – inkább egy köztes figurának tekinthető. Craig nyers gyilkolóereje a Casino Royal és A quantum csendje filmekben nyújtottakhoz képest színtelenebb, fáradtabb. (Bár előbbiben egyszer saját magát éleszti újra egy defibrillátorral.) A mostani opusban – képletesen szólva – ez ismétlődik meg: a világ számára megszűnt, megsemmisült 007 fáradtan és teljesen alkalmatlanul bukkan fel, hogy teljesítse a küldetést. A motiváció is dupla nullás, csak a robotszerű munkavégzés marad. de ez 50 év után a 23.filmben már elnézhető neki is és a vásznon is…

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.