Kígyóbűvölő!
Éppen a Magyar Kultúra Napján lettél olyan bátor, hogy – most még csak – szóbeli támadást intézz rovásírásos településtábláink ellen: „…arra is kitért, hogy nem nyúlna hozzá a koronához, >de jó sok szörnyűséghez, amit itt hagynak nekünk, hozzányúlnék, beleértve a rovásírásos településtáblákat<". Türelem Kígyóbűvölő, már csak hetvenegynéhány nap, tiéd lesz az oly’ nagyon áhított hatalom, bevetheted a brigantik seregét – van benne gyakorlatod -, ledöntheted a szobrokat, a táblákat; újra körbekordonozhatod a Kossuth teret; hazudhatsz reggel, éjjel meg este; ha már elvettél a múltunkból nyolc évet, elvehetsz ennél is többet, mindent: jövőnket, gyermekeinkét, javainkat, hitünket, templomainkat; felemelheted elődeid, Rákosi, Kádár vörös zászlaját, 2006. október 23-án te is megfestetted vérrel trikolórunkat… Ne aggódj, közel az időd!
De vajon miért fájnak annyira azok a rovással írt táblák neked? Mert visszanyúlnak a székely-magyar őstörténetig, vagy pusztán jobban szereted a cirill betűket? Néhány, alig egy évtizedes emlékben a magyarázat:
Legfelül olvashatod Csókakő nevét, csak hogy könnyeben odatalálj Vitéz Nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzójának szobrához. Vagy tán ismered az utat? Emlékszel? Megvédték tőled! Hát vésd eszedbe: ledönthetsz, meggyalázhatsz, megsemmisíthetsz bármit: másnap újra állni fog, jöhetsz vízágyúval, taposhatsz lovakkal, fújhatsz könnygázzal, üthetsz viperával, lőhetsz gumilövedékkel, vagy – szíved szerint – éleslőszerrel, bennünket elpusztíthatsz, de azok a táblák akkor is állni fognak! A Szent Koronára pedig gondolni se merj!
Visszajössz Kígyóbűvölő, mert képes vagy a plebsz alantas ösztöneihez elérni, de mikor ájtatos képpel esküt teszel, már csak a semmit fogod markolni!