Annyira vártuk ezt az estét is, hogy már december legelején megvásároltam a jegyeket, így is lámpással kellett kutatni, hol akad még három hely egymás mellett! A koncertre a Syma csarnokban került sor; mi a színpad oldalán, jó magasan, de elég távol ültünk, így viszont jól érzékeltük a tömeget: a hatalmas küzdőtér zsúfolásig megtelt, és az ülőhelyeken sem lehetett egy gombostűt leejteni. Jó érzés volt látni a rengeteg embert, hogy mennyire szomjazzák a magyar nemzeti kultúrának ezt a szegmensét is.
Nagyon tetszett a koncertkezdés: egyenként szólították színpadra a zenészeket, rögtön megszólaltatták hangszerüket, így a nagybőgővel kezdve, pillanatok alatt életre kelt az összes és kezdetét vette a fergeteges előadás! Sorra csendültek fel Kárpáthaza tájegységeinek muzsikái, hol lassabb, csendesebb dalok, hol ropogós csárdások felsorolni is nehéz lenne, nem is vállalkozom rá. A csarnok felforrósodott, tapsvihar, ováció fogadta valamennyi dalt.
A meghívott vendégművészek közül elsőként Presser Gábor lépett színpadra, egy régi-régi LGT dal, a Jött a doktor szólalt meg… „Nekem a zene, a zene, a zene, a zene kell…” refrén, így, ebben a hangszerelésben előadásmódban lélegzetelállító volt! A zenekarvezető ígéretét megtartva meghívott két csodálatos ifjú népzenészt a Röpülj páván megismertek közül, elsőként Kubinyi Júlia népdalénekesnő, majd Patonai Bátor tekerőlanttal varázsolta el a közönséget. Újabb népzenei blokk után színpadra hívták Hobot, aki először a Közép-európai Hobo Bluest énekelte el, úgy, hogy a dalt népzenei keretbe foglalta a Csík zenekar; majd következett egy rövid vers József Attilától – prózában. Ezek után Hobo és a zenekar előbb a Hajtók dalát, majd a Mesél az erdőt adták elő, szavakkal visszaadhatatlan, hogy ezzel a hangszereléssel mennyire más, mégis ugyanaz volt, mint egykor a Vadászat című albumon és a HBB előadásában. Újabb népzenei rész következett, mint egy fertályóra, úgy röpült el a koncert három órája! Hatalmas ováció, szűnni nem akaró vastaps hívta vissza a zenekart, a zárórészben együtt volt a színpadon az összes meghívott művész a zenekarral. Bár a zsúfolásig telt állóhelyi részen mozdulni sem lehetett, annak szélén, ahol már volt egy kis tér, sokan táncra perdültek!
Egyetlen dolog zavart, de az nagyon… más körülmények között lehet, hogy észre sem vettem volna, de ezen a koncerten, az amúgy nagyon látványos fénytechnika engem kifejezetten zavart, sőt idegesített. Addig amíg a zenei mondanivalót erősíti rendben van, de amikor elválik attól, öncélú, magamutogató, akkor már teljesen fölösleges! Tegnap este semmit nem tett a zenéhez hozzá. Arról nem beszélve, hogy időnként mustársárga, vagy lángvörös fénycsóvákkal világítottak meg bennünket, úgy, hogy utána percekig káprázott a szemünk. Kár érte, erre semmi szükség nem volt, ez a zenekar és ez a muzsika nem szorult öncélú fényorgiára…
Ettől eltekintve, ismét varázslatos esténk volt, nagyon jól éreztük magunkat! Mivel még a telefonommal sem mertem fényképezni, az elmondottak illusztrálására egy régebbi felvételt választottam.