A hat éves Szkítia zenekar immár harmadik zenealbumával örvendeztette meg közönségét. „Hajnaltűztánc” elnevezést kapta a legújabb korong, de nem árulom el a cím eredetét, legyen meglepetés mindazoknak, akik kézbe veszik és meghallgatják az albumot.

A második lemez bőrborítóját aligha lehetett felülmúlni, az új korong műanyag tokba került, ám ennek anyaga erősebb, formája is eltér a megszokottakétól. Belül szép tipográfiájú füzetben találjuk Somogyi György képeit a zenekar tagjairól, valamint laponként egy-egy dal szövegét. Öröm látni, hogy Szkítia mindig gondot fordít a zenekar tagjainak megjelenésére, szép, a muzsikához illő formaruha viselésével.
Az előző album megjelenése óta volt néhány tagcsere – a Felvidéki Rockszínpadból jól ismert – Bedőcs Imréé a kulcsfontosságú énekesi szerep, az ő zenekari taggá fogadása telitalálat volt! Molnár Tibor hegedűjátéka is méltó a zenekarhoz és hangsúlyos szerepet kapott a lemezen. Fúvóshangszereken az ex Transylmania tag Ségercz Ferenc vendégként működött közre. (Az album megjelenése óta Pataki Mónika sem szerepel már a zenekar tagjai között.)
A közel 62 percnyi zenei anyagot 12 dal alkotja. Egy dal kivételével a dalszövegeket Szőke István Attila szerezte. Mind a 12 dal külön-külön is zenei csemege. Az albumot az „Isten citerája” nyitja, természetesen citerajátékkal. Azonnal felismerhető a jellegzetes szkítiás hangzás, rockos, sodró lendületű dal. „Azt éreztem nagy szél támad” talán még az előzőnél is pörgősebb, fülbemászó dallammal. „Hajnaltűztánc”-ot járunk ezután a zenekarral, a billentyűs hangszerek és a hegedű szárnyán. A dal alatt megelevenedik lehunyt pilláink előtt milyen lehetett a Hajnaltűztánc. Három lendületes nyitódal után líraibb vizekre evezünk az „Áldás” című dalban, amelyben a hegedű kap hangsúlyos szerepet. „Áldom hazámat, ezer ősi jel” – énekli a Szkítia, tökéletesen megfogalmazva, hogy miért jó magyarnak lenni. „Áldás” régi köszöntésünk, a dal meghallgatása után még jobban érezhetjük, miért. Következik a „Kéthelyi menyecskék” című népdal, amelyet már a TransylMania is feldolgozott. A népi dallamvilágot, a pajzán szöveget a Szkítia ugyanolyan értően tolmácsolja, mint tették azt a baróti székely zenészek. Derűt sugárzó dal, nagy szükségünk van rá! „Lágy csöndű szavakkal” folytatódik az album, ismét egy gyönyörű szerelmes óda, nagyszerű előadásban, remek hangszereléssel. „Az én szívem mikor dobban…” alatt megdobbanhat szívünk, egy újabb dallamos, lendületes, időnként már szinte himnikus dal a hazaszeretetről:
„De még egyszer összerakjuk,
Isten hittel összevarrjuk,
Úgy lesz ahogyan volt régen,
Úgy ahogyan fönn az égben.”
Úgy legyen!
„Válaszféle” következik, felel a Szkítia önmagának is, de József Attilának is, az előző albumon feldolgozott Tiszta szívvel című versére. Gyönyörű, lírai dallamvilág, „halált hozó fű” helyett „erőt adó dal terem, örök éltő szívemen”. Derűlátó, örömöt hozó ének, mely ugyanolyan tiszta szívvel íródott, mint a Költő verse, de ebből az énekből fény és öröm árad! „Magyar iskolát, sokat!” újabb lendületes dal, fontos és roppant időszerű mondanivalóval. „Örökké lobogjon” című dal a magyar trikolór színeinek szentel egy-egy versszakot, visszanyúlva gyökereinkhez. „Fohász” gyönyörű magyar ima, líraibb bevezetés után, kemény rockos hangzással, majd az ötödik és hatodik versszak alatt ismét líraibbá válik a dallam. Ez a mű az album egyik csúcspontja, nem lehet betelni vele! Az lemez befejező dala „Trianon 90” címet viseli, összesűrűsödik benne ennek a gyűlölt szónak minden fájdalma, amíg hallgatjuk, még akkor is ha
„Határ minket el nem választ,
hisz egy nyelven szólunk az Istenért”, de
„Hargita felől egy dallamot,
sodor felénk a szél.
Ki lelkének hangját megtalálja,
hidd el sohase fél!”
Bár lélekharang kong az album utolsó hangjaiként, mégis felemelő, nagyszerű élmény végighallgatni a Hajnaltűztáncot! A dallam- és szövegvilág az eddig járt út folytatása, a zenekar megerősödve, kiérlelt, nagyszerű muzsikával ajándékozza meg mindazokat, akik eddig is szerették és ezután még inkább szeretni fogják őket. Elkeserítő, hogy a Szkítia, amely ekkora érték alkotására képes, nincs jelen a médiákban és keveset koncertezik. Vajon lesz változás ebben?