Szeretnék egy hosszú, lelkesedéstől fűtött koncertbeszámolót írni Nektek, főleg Ágicának, hogy viszonozzam, amit ő is megtett. Fogok a koncertről is írni, de most fontosabbnak érzem, hogy arról beszéljek: BAJ VAN! A közönség fogy a Kormorán koncerteken, ez már az utolsó, 2008-ban megtartott Családi Nap óta egyre nyilvánvalóbb. Nem a vidéki színpadok „hétköznapi” koncertjeire gondolok, hanem a Kormorán Baráti Kör által szervezett budapesti nagykoncertekre. 2008-ban, még a Kobakneten folyt heves vita a jelenség okairól, de senki nem találta meg zsebében a bölcsek kövét. Tavaly a TF-ről a MOM-ba költözött a korábban oly’ sikeres Családi Nap; idén pedig az új helyszín, a pestszentimrei Sportkastély ígért méltó környezetet a zenekarnak és közönsége hűséges részének. Mivel elővételben alig fogyott jegy, sok aggodalom övezte a koncertet. Megpróbáltuk az összes kommunikációs csatornán, összehangoltan propagálni a hangversenyt, talán nem is sikertelenül, de mindenképpen izzadságszagúan. Így sokan voltunk, de nem elegen!
Ha fejünket a homokba dugjuk, ha a gondokat szőnyeg alá söpörjük, azzal csak tetézzük a bajt! Nem értek a zenéhez, soha nem fogtam hangszert a kezembe, miképpen a koncertszervezés sem kenyerem. Ellenben nyolcadik éve járunk Kormorán koncertről, Kormorán koncertre, vásároljuk és hallgatjuk az albumokat, nézzük a videókat, ezért bátorkodom szót emelni és egyáltalán nem mellékesen azért, mert sokáig szeretnék még Kormorán koncertekre járni!
Ahogy visszaemlékszem a 2008-as vitára, általában mindenki külső okokat keresett: szegénység, foci EB, tanévzáró… Magunkat csapjuk be, ha nem próbálunk mélyebbre tekinteni!
Szerintem az első és legfontosabb tényező, hogy a Kormorán jelentőségéhez, művészi értékéhez képest teljesen alulreprezentált a tömegmédiákban. 1-1 írás a Magyar Nemzetben, Demokratában, nagyon ritkán interjú valamelyik televízióban – ennyi. A dalokat nem halljuk a rádióadásokban, televíziós műsorokban. Aki nem ismeri, nem hallja a Kormoránt, miért jönne koncertre? Nagyon remélem, hogy ez a helyzet rövidesen gyökeresen változni fog, de vajon tud majd élni a zenekar a megnyíló lehetőségekkel?
A média újabb ága, a világháló sincs megfelelően kihasználva! Elég egy pillantást vetni a zenekar honlapjára, a ’90-es évek világa köszönti az olvasót. A legfontosabb információk ugyan megtalálhatók, de megjelenése elavult. Miből állna a feliratkozó érdeklődőknek rendszeresen hírlevelet küldeni pl. az előttünk álló fellépésekről, hogy ne különféle blogokon kelljen nyomozni a helyszínről, mint történt az legutóbb, a szegedi előtt? Érdemes lenne átgondolni és jól kihasználni a világháló adta lehetőségeket!
Nagyon sok szó esett már közöttünk a különböző álmainkról-vágyainkról, vajon mit szeretnénk hallani a koncerteken. Volt olyan idő, amikor hanglemez készült a Kormorán Baráti Kör szavazatai alapján. Az „Istenem magyar volt…” album, tökéletes összeállítás a megjelenése előtt született nagy Kormorán művekből. Én úgy érzem, hogy túlságosan merev a koncertek repertoárja. Talán nem tévedek nagyot: öt éve a Záróverssel fejeződnek be az előadások. A Kormorán 34 éves történetében olyan mérhetetlenül nagy anyagból meríthet, hogy három nagykoncertet lenne képes adni a legsikeresebb dalokból is! A tegnapi összeállítást hallottuk Angyalföldön, Fonyódon – hogy csak az utolsó koncertélményeimet idézzem fel. Ha egy emberrel heteken át a kedvenc ételét etetik, előbb csömört kap, majd megutálja. A Kormorán a jelenlegi elszürkült koncertrepertoárjánál sokkal többet tud, képes lenne koncertről koncertre meglepni a hallgatóságot egy-egy régen hallott, vagy éppen vadonatúj, de koncerten nem, vagy keveset játszott dal megszólaltatásával! Volna miből meríteni! 2004. június 12-én adott TF-es koncert megjelent dupla zenealbumon. Vegyük szemre az akkori koncertprogramot és hasonlítsuk össze a tegnapival! Egy szóval sem állítom, hogy az újabb dalok rosszabbak azoknál, de az arányok akkoriban jobban eltaláltak voltak!
Gergő sokszor elmondta, hogy mennyire fontos számukra a Baráti Kör támogatása. Becslésem szerint tegnap is ott volt például az Agárdon összegyűlt kobakos csapat legalább kétharmada! Ideje volna nekünk is felsorakoznunk, de ehhez előbb egymást kellene megtalálnunk újból…
Akkor pár mondat a tegnapi koncertről is. A Sportkastély valóban méltó helyszín lehetett volna, ha nem számítjuk azt az apró picike hiányosságot, hogy a felépített könnyűszerkezetes épületből kifelejtették (?) a szellőzést, ennek következtében borzasztó fülledt meleg volt a teremben. Ahogy a beharangozóban is olvashattuk, valóban volt küzdőtér a színpad előtt, de tátongott az ürességtől, míg a második dal után Gergő az „anarchista” közelebb invitálta a közönséget, egy pillanat alatt megtörtént a terem átrendezése, lássunk csodát, ezután már sokkal oldottabb hangulatban folyt az előadás. Minden tiszteletet és elismerést megérdemelnek a zenekari tagok, hogy ebben a hőségben is képesek voltak tudásuk legjavát adni! Volt több kedves pillanat: a rövid szünetben a színpadon táncoló vendégművész kislány; ahogy Álmos húzta a nótáját annak a végtelenül aranyos kislánynak, aki ezt szemmel láthatóan rendkívül élvezte; Az „Isten ujja megérintett” előtt Gergő a színpadra invitált három önkéntes dalnokot is. Engem nagy boldogsággal töltött el, hogy újra megszólalt a Mi Atyánk… még, tovább Kormorán, van miért imádkozzunk! Viszontlátásra Somogyváron!
Nagyon szívesen 🙂
Köszi, ez nagyon hasznos!