A mi Hazánk, Magyarország mérföldkőhöz érkezett a mai napon. Alkotmányos keretek között, országgyűlési választások útján, a magyar választópolgárok nemet mondtak az elmúlt nyolc év rémálmára, megbízták Orbán Viktort, hogy állítsa talpra nemzetünket. Azt a nemzetet, amely nem magának köszönheti nyomorult helyzetét, hanem azoknak a gazembereknek és elődjeiknek, akiket most elkergettek a hatalom közeléből. Remélem, hogy ma jött el az a pillanat, amelynek már az 1989-90-es „rendszerváltozás” idején el kellett volna jönnie! Rákosi és Kádár utódai kaptak húsz bónuszévet, miközben a magyar nemzet polgáraitól elvettek szinte mindent. Aljas gazemberek, árulók uralkodtak felettünk. Jól jegyezzünk meg három nevet! Gyurcsány Ferenc, Molnár Csaba és Szanyi Tibor. Ők voltak azok, akik 2010. májusában is nemet mondtak gúnyhatárainkon kívül rekedt magyarság állampolgárságának visszaadására. Ne felejtsük el az öszödi beszédet, az „el lehet innen menni” miniszterelnöki tanácsot, „Orbánné elléseiről” értekező Szanyi Tibort, aki Angyalföld egy része lakosságának akaratából szerzett 2010-ben is mandátumot! Nagyon szeretném, ha örökre vége lenne, ha ma lenne az a nap, amikor Magyarország végérvényesen lezár egy korszakot, a kommunizmus korszakát! Nem maradhat el a felelősségre vonás és a méltó büntetés sem!
1998-2002 között számomra úgy tűnt, hogy Orbán Viktor alkalmas ember volt az ország vezetésére. Azóta érettebb, tapasztaltabb lett. Ha a hazaszeretet szellemében vezeti hazánkat, akkor jó irányt vesznek a dolgok. Ehhez idő, türelem és rengeteg munka szükséges. A munkát nekünk, magyar polgároknak kell elvégeznünk. Terheinktől megszabadulva, fellélegezve és felemelt fejjel sokkal könnyebben fog menni. Munkára fel!