Olvastál egy könyvet, hallottál egy verset? Lássuk, halljuk!
Íme bevezetésül Reményik Sándor egyik verse:
A kávéház poézise
1
Vándor, ki egykor viharos hegyélen
Reccsenő szálfák közt ujjongva álltam,
A mindenségbe veszve elenyésztem,
Fenyővé, köddé, zuhataggá váltam,
– Ó olvasóm riadj, s tagadj meg engem:
Én most e csiszolt márványlap fölött
Este hat óra s nyolc óra között
A kávéháznak poézisét zengem.
A magasságok nagy szimfóniája
Törött akkordként mostan ide tér be,
A hős-éneknek leolvadt a szárnya,
Ide zuhant, e párás, füstös révbe!
Itten gunnyaszt e márványlap fölött,
Nézi a sok imbolygó emberárnyat,
Tűnődik, hogyan szerezzen új szárnyat –
A kávéházban – hat és nyolc között…
2
Mi vonz ide? Csak Isten a tudója,
Nem a szivarfüst, nem az emberek,
Nem is a barbár kártya-idióma.
Nem ez, nem az… tán egy-két jóbarát,
Akiknek arcát látni jólesik…
Ó de hányszor ülök itt egyedül,
Míg álmaim a valót színezik.
Talán e zsongás, e „murmur incertum”,
Mely néha olyan, mint a szél moraja,
Máskor meg mint távol hullámverés…
Úgy úszom rajta, mint eloldott sajka.
Talán a forró kávé hideg este,
Talán a pincér nyugodalmas arca,
Ki óhajtásom előre kileste.
Talán – kezdődő öreglegénységem,
Mely itt örökös horgonyt vetni készül,
Sejtve, hogy ez lesz végső menedékem.
És mégis van, és itt is van varázs…
Ha akarom: a vaskályha ölében,
Mint régi napnyugták láng-özönében,
Úgy izzik, úgy piroslik a parázs,
Míg az óriás tükörablakokra
Egy fenyveserdő rajzolódik jégből,
A láthatatlan festő vas-kezétől
Plántálva cik-cakos oromzatokra.
Egyébként aktualitást nyert a könyv a mai napokban,sőt,ma van a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja.
Kitelepítés-csak nagy vonalakban:a 2. Világháborút követő időszakban,a híres „Benes Dekrétumok” szüleménye,hogy a magyar és német lakosságot az akkori Csehszlovákia területén kollektív bűnösöknek kiáltották ki és kitelepítés sorsára jutottak.
Ennek eredményeképp rengeteg család volt kénytelen batyuval marhavagonban elhagyni otthonát,szülőföldjét.Ezek az emberek a világ egyik legnagyobb elismerését érdemlik.Mivel nem voltak hajlandóak „reszlovakizálni”,az az lemondani magyarságukról és szlováknak vallani magukat-hivatalosan.Ez lett volna a maradás és a vagyon nem elkobzás feltétele.Érthető módon sokan választották ezt a módot a megmaradásukért (az 50-es években visszakaphatták jogaikat),de rengetegen megmaradtam annak,aminek születtek-MAGYARNAK-és ezért csehországba kerültek,vagy a lakosságcsere keretében Magyarországra.
Nem fér kétség ahhoz,hogy akik a cseheknél találtak „új hazát”,voltak a kiszolgáltatottabbak,hisz módosabb gazdáknál kellett dolgozniuk és a gazda habitusának kitéve elviselni a megaláztatást és szégyent (azért voltak emberséges gazdák is,akik emberszámba vették a kitelepítetteket),de ők visszatérhettek szülőföldjükre,hogy mikor házaikat meglátták,idegen nyelvű embereket és gazos kerteket,földeket találtak otthonukban,ahová Szlovákia minden tájáról odahozott szlovákok élnek…
A szerencsésebbek később visszavásárolhatták jogos tulajdonukat,házaikat,de a földek már elúsztak.
Ez a jelenség magyarázza azt is,hogy pl.Erdélyben,a gúnyhatárt átlépve alig hallani magyar szót,csak mélyebben,beljebb haladva találkozunk ismét magyar településekkel.
A magyar be az ország mélyébe,a román a magyar helyébe…
Az egyik 19,a másik 1 híján 20…mármint a szlovák és a román.
A hozzánk legközelebbi kis könyvtár, de könyvtárközi kölcsönzéssel a jövőhéten itt lesz :-)!
Igen,ha valaki közülünk elolvassa a könyvet,ossza meg velünk véleményét.A könyv egyszerű fogalmazásban,”felvidéki”,könnyen érthető stílusban íródott,gyerekjáték megbirkózni vele.
Valójában tükröt mutat az író saját magunknak-felvidékieknek első sorban-arról milyenek is voltak nagyapáink,szüleink és nem utolsó sorban milyenek vagyunk mi,a mai felvidéki generáció.
Igen, elkeserítő és szégyenteljes. Mindazok, amiket leírtál, a december 5-i népszavazásban öltöttek testet. Hozzáteszem: a kettős állampolgárságra az „igen”-ek voltak többségben, de jog szerint ez nem volt elég. De voltak „nem”-k és volt az otthon maradt közöny is.
Ez azt mutatja, hogy gúnyhatáron innen nagyon sokan sokan tudjuk, hogy a gúnyhatárokon túl élő magyarok testvéreink. Azok akik nehezen behegedő sebeket okoznak a románozással, szlovákozással tökéletesen tudatlanok, olyan családban szocializálódtak, olyan elhazudott történelmet tanultak és végeredményben annyira unintelligensek, primitívek, buták és tudatlanok, hogy ez az eredménye. A homo kádáricus itt él közöttünk és lihegve várja, hogy gazdái újra a hatalmat bitorolják.
Kanyarodjunk vissza a könyvhöz. Szomolai Tibor Felvidéki saga című regénye a Felvidéken pl. itt, Csonka-Magyarországon az Alexandra hálózatban vásárolható/rendelhető meg.
Ha beszereztem elolvasom, visszatérünk a témához.