Ismét elszaladt tizenkét hónap, s bár durrannak a tűzijátékok, annyi történik mindössze, hogy eggyel nőtt a sorszám, új naptár kerül a falra. Szorongató, nagyon nehéz idők jönnek, ám engedjük el terheinket, álljunk meg egy percre, így óévbúcsúztatónként beszámolok a révkomáromi Ismerős Arcok koncertről.
Nem a tegnapi volt az első alkalom, hiszen hagyománnyá vált, hogy a naptári esztendő utolsó hangversenyét Révkomáromban játssza a zenekar. Többször voltunk ebből az alkalomból a Rév-klubban, idén azonban a zenekar alapításának huszadik évfordulójára összeállított koncertturnéba illeszkedett a felvidéki előadás, így a Jókai Színház volt a koncerthelyszín.
Igen, húsz év lepergett, nagyon sok dal született, olyan énekek, amelyek kiállták az idő próbáját. Lehet, hogy tévedek, de bizonyára komoly fejtörést jelenthetett a zenekarnak az ünnepi műsor dalainak kiválasztása, hiszen annyira bőséges forrásból meríthettek. Úgy érzem, nagyon jól sikerült összeállítást hallottunk, az elhangzott dalok felölelték a húsz év termésének legérettebb gyümölcseit. Nem kísérlem meg felidézni a repertoárt, nem volt hiányérzetem az előadás végén!
A dalokat újragondolta a zenekar, áthangszerelve, ülve adták elő; ezúttal a legsodróbb lendületű énekeknél sem pattant föl a közönség, sőt az Andocsi Mária végén hosszú pillanatokig beszédesen néma csend volt amíg megszólalt a taps! Azt hiszem nemcsak a zenekar, hanem a közönség is újragondolhatott egyet s mást. Tökéletes volt a megszólalás, így gyönyörűen érezhettük a hangszereken a zenészek virtuozitását, az együtt muzsikálás örömét! A muzsika kicsit más megvilágításba helyezte a jól ismert szövegeket is. Elképesztő azok időtállása, legyen szó aktualitások, vagy örök értékek dalba öntéséről!
Elszaladt a két óra, véget ért a telt házas előadás. Elmúlt húsz év, de szükség van régi és az újabb dalokra, határon innen és túl, még akkor is, ha most lenne vége, én már azt is csak megköszönöm. Végül a Nélküled, amely hallatán mindenki felállt. Köszönjük a tegnapi estét, a húsz esztendőt, nem utolsó sorban azt is, hogy hitvesemmel részesülhettünk ebből!
Ismét elnézést kérek a fényképek minőségéért, az év végi hangulat kedvéért kiegészítettem a koncert előtti sörivás helyszínén készítettekkel 🙂
2 hozzászólás - “Boldog új esztendőt!”
Minden vélemény számít! Várjuk a hozzászólásokat!
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Örömmel olvasnék a Győrben adott koncertről!
Amúgy volt egy aranyos történet szilveszterkor. „Megnyertem” az aznapi és másnapi (újévi) ügyeletet – nem panaszképpen, úgysem nagyon szeretem az év végét/elejét. Bejött egy páciens, hamar kiderült, hogy székelyek. Javasoltam a gyermeknek egy gyógyszert, vízben feloldandó por, csapnivaló íze van, de jól behűtve azért megiható. Nem tudom hogyan pattant ki belőlem, de hogy érzékeltessem a kézdivásárhelyi édesapával, azt találtam mondani, hogy „ezt annyira jól be kell hűteni, mint nyáron a Csíki sört”. Felragyogott a szeme, majd a legvégén megkérdezte, hogy van itt a kocsiban némi szilvafőzet, ő készítette, jól ki van magozva… nem sértene meg vele? Engem? A Csizit? Szilvafőzettel!?! Kisvártatva visszatért egy félliteres borszékis flaskával (veszélyes ilyenben a párlat, összetéveszthető eredeti tartalmával), majd elköszöntünk egymástól. Este még volt egy edzés, utána megkóstoltam… nem az udvariasság mondatja velem, de igen míves anyag került az üvegbe. Nemcsak az italtól járta át melegség szívemet… Isten éltesse minden székely testvérünket, lehet nem tudjátok, de fontos, hogy legalább ti még vagytok nekünk!
Köszönöm a beszámolót erről a remek koncertről.Kis szerencsével Győrben mi is átélhetjük a zenekar 20 évét összefogó hangversenyét.
Szintén köszönet jár az előző címlaphoz is a kobak-táborok hangulatainak felidézéséért.