Balatoni csillagtúra

 Szerző: - 08:06  Vélemény?
Sze 062016
 

Ismét egy kerékpáros úti beszámoló, ismét Kohus Peti barátomtól. Jól érzés ezeket a sorokat olvasni, hiszen akármennyire tartja magát a szeptemberi nyár, a rövidülő nappalok kérhetetlen pontossággal jelzik, ajtónkon az ősz kopogtat!

Azt hiszem,csillagtúra az,amikor a versenyzők mindig azonos pontról indulnak  és érkeznek a célba,a szakaszok iránya változik csak az egyes napokon. Na,mi ilyen stratégiát választottunk az idei szabadságunk alatt.Bár még augusztus közepén történt az eset,sajnos csak most van annyi időm,hogy “képernyőre vessem” élményeinket.Olvassátok figyelemmel!

Nagyon vártuk már a szabadságot,eredetileg júliusra terveztem be,de sajnos már foglalt volt minden hét,ezért tolódott ki az utazásunk augusztus 15-re. A szálláshely előre le volt beszélve,egy kollégám által,Badacsonyörsön egy hétvégi házban.Hétfőn reggel indultunk,Győr-Pápa-Devecser-Tapolca-Badacsony vonalon.Gyakorlatilag ez volt a legrövidebb útvonal,de két okból is erre kellett jönnünk.Egyrészt a ház tulajdonosát is fel kellett vennünk Vaszaron,másrészt még sose jártam Somlóhegy és Devecser környékén.

A természet nagyon megfogott,csodálatos a táj,ahogy közelítünk Balaton felé,feltűnnek a vulkanikus hegyek,melyek csodálatos látványt nyújtanak .

Gyorsan eltelt az út,annak ellenére,hogy az asszony új Daciájával utaztunk,ráadásul az előző nap felszerelt,még számomra ismeretlen bicikli-tartó szerkezettel a kofferen.Mivel eléggé bizonytalan voltam kezdetben a bicajtartó miatt,fokozott figyelemmel kellett vezetni,főleg a rázósabb útszakaszokon. A szállásra megérkezve és feltérképezve a szobákat,szomorúan tapasztaltunk,hogy bizony melléfogtunk egy kicsit,nem tudnánk jól érezni magunkat ebben a házikóban…Már úgy kezdődött,hogy a tulaj fűnyírót vett elő és kiszellőztetett.

Lepakoltuk a bringákat és eltekertünk Tomajba bevásárolni.Amíg elvoltunk,mindketten azon agyaltunk,hogy itt bizony nem maradunk…ezért amint visszaértünk, megbeszéltem a házigazdával,hogy tovább állunk. 10 000 Forintunk bánta,de mentünk szállást keresni-irány Kelet.Próbálkoztunk Ábrahámhegyen,Révfülöpön,végül Akaliban találtunk megfelelő szállást. Persze a költségvetésünk át lett húzva,mert az új szállásunk az eredetinek pont a duplája volt és a zsebpénzünk kárára ment a csere,de elővettünk a tartalékokat,némi Euró készpénz és bankkártya formájában.Osztottunk,szoroztunk és az a végeredmény született,ha nem nagyon ugrálunk,akkor a tervezett időpontig ott tudunk maradni. Előreszaladok az eseményekkel,szombatig,az az a tervezett napig tudtunk szabizni.

1.nap,Badacsonyörs-Akali

Becuccolás után jócskán benne voltunk a délutánban,felpattantunk a bicajokra és felderítő útra indultunk.Az előző körutak alkalmával természetesen érintettük Akalit is,de most 5 napig kellett itt maradnunk,ezért részletes feltérképezésre volt szükség.

ABC,strand,kikötő,mozi,múzeum,borozó.Alig egy óra alatt már tisztában voltunk mindennel.Volt fürdőzés a kikötőben, oda-vissza bejárva a falu és rátaláltunk a Barátcsuha borászatra,a szállásunk közelében.Azonnal megkóstoltuk az Olaszrizlinget,amely végigkísért az egész ottlétünk alatt.Olyannyira,hogy más bort nem is kóstoltunk,egy kivétellel,de erre  majd később visszatérek. Mivel a Barátcsuha borászat nem borozóként működik (17:00-kor bezár),be kellett biztosítani az esti “betevő kortyot”,egy palack rizling ment a tarsolyba.

Már a lubickolás alatt komoly felhőket,sőt villámlást is láthattunk tőlünk mindkét irányba,habár minálunk még tűzött a nap,biztosak lehettünk abban,hogy hamarosan viharban lesz részünk.A helyi horgászok már megkapták a drótot a füredi és siófoki kollégáktól,állítólag ott már repültek a székek és a sátrak elfele,akkora vihart kaptak. Mi még élveztük a napsütést,de hamarosan haza kellett mennünk,mert eleredt az eső.Szerencsénk volt,mi csak az esőből kaptunk,estére kezdődött és hajnalig esett.Más választásunk nem maradt,odahaza leparkoltuk a bringákat,esőköpenybe bújtunk,magamhoz vettem két boros poharat,a palackot és kibaktattunk a nagystrandra. Ott már nem volt fürdőző (én azért térdig belementem a Balatonba), csak a rengeteg partra vonult vadkacsa. Óvatosan leültünk az első padra és elővettük a beszélgetős Olaszrizlinget, levezetve a feszültséget az első nap nem, várt,kellemetlen alakulása miatt.

Aztán más csak a zuhany és alvás tett pontot a várva várt szabadságom első napja végére.

Csillagtúra,2.nap,Tapolca

Tapolcát már évekkel ezelőtt kinéztük magunknak,átutazóban a városon megálltunk már a belvárosban, de tüzetesebb városnézésre még nem volt alkalmunk. Akalihoz való közelsége alkalom volt egy szinte egész napos kirándulásra,pláne úgy,hogy napsütésre keltünk fel,az éjszakai esőre csak a tócsák és pocsolyák utaltak,meg a nyirkos fű az udvarunkon.

Nem kimondottan hajnalban keltünk fel,megkávéztunk,szendvicseket készítettünk és italt a palackokba,előhoztam a bicajokat és némi útbaigazítás után nyeregbe pattantunk. A térképen belőttem az útvonalat,de a helyiek tanácsát is figyelemben véve a Káli-medencét,illetve azon átszelő útvonalat céloztuk meg.A rövidebb,de egyben a nehezebb,viszont állításuk szerint a szebb útirányt választottuk. Annál is inkább választottuk ezt a lehetőséget,mert a tóparti bringautat már oda-vissza irányba ismertük és nem nagyon motivált újra megjárni a Badacsony környéki elhanyagolt,méteres bogánccsal benőtt kerékpárutat…lehangoló az az egy-két kilométer B.örs és Tomaj között.
Szóval Zánka felé vettük az irányt,a partot követő úton,de talán 4 km után el kellett térnünk Tapolca irányába,Zánkán áthaladva.De előtte még érintettük a közelmúlt szinte ikonikus gyerektáborát,jócskán a falun kívül,ahol most is gyereküdülő működik,azt hiszem. Sőt a tábor bejáratánál hadi múzeum is található. Felidézte bennem a seregben töltött két évet a kiállított technika: Mil Mi 24 és Mi 17 -es helikopterek,Mig 21 -es vadászgép,Ural típusú utász teherautó,Volchov típusú légvédelmi rakéták kilövőrámpán és harci járművek.

Zánkától már érezhetően változott a terep tagoltsága, dombok a láthatáron,komolyabban kellett a pedálokba taposni.A sebességünk nem volt egetverő,de elég szép tempót mentünk annak ellenére,hogy gyakran kellett felfelé pedálozni.Egyszer sem kellet leszállni a nyeregből azért,mert nem bírtuk a felfelé tekerést.Lefelé viszont süvített a szél a fülünkbe.Simán 40 fölé ment a végsebességünk ilyenkor. Az első megállónk Köveskálon volt.Az a szabály,hogy 10 kilométerenként tartunk pihenőt,nos a falu határában meg nem volt meg a tizes,ezért tovább kellett tekerni a kitűzött távig.

A táj lenyűgözött minket,a Balaton innét már nem látható,dombok között haladtunk és csodáltuk Káli -medence szépségét.Még nem voltunk a félúton sem ekkor,de felszabadultan bicajoztunk fel-le a dombos vidéken.Mindenhol szőlő és pincék,rengetek lombos erdő és az eső után a friss levegő csodálatos volt. A következő pihenő már Gyulakesziben volt.Itt megtízóraiztunk a falu kellős közepén.Leterítettük a gyepre a magunkkal hozott törülközőt,letelepedtünk és falatoztunk.Minden helyi járókelő ránk köszöntött,még a legidősebbeket sem tudtuk mi elsőre üdvözölni.Ennyire szeretik erre a turistákat? Gyulakeszi előtt a dombokról lezúduló esővíz rendesen behordta az úttestet,de ennek acsak a nyomait láttuk,mert-gondolom- az útkarbantartók még hajnalban kivonultak járhatóvá tisztítani az utat.Nagyjából innen feltűnően erős lett a gépkocsi forgalom.Nem éreztük túlzottan biztonságban magunkat,annak ellenére,hogy ez volt a kijelölt Balaton-bringakörút,forgalmas közúton haladtunk. Feltehetőleg hétvégeken ajánlatos erre bicajozni… Gyulakeszitől már csak 5-6 km Tapolca és szinte sík az út tagoltsága,viszont a forgalom nem kisebb a Tapolca-Badacsony fővonal miatt.

Tapolcára beérve belecsaptunk a forgalmi lecsó kellős közepébe.Millió autó és körforgalmak-nem mindenki visel kellő barátságérzetet a bringások iránt,de igyekeztünk beleolvadni a forgalomba.Hála a jó és áttekinthető jelöléseknek probléma nélkül jutottunk el a belvárosba és a barlangtóhoz.A városháza előtt kikötöttük a lovakat,még a sisakokat és a kesztyűket is rajtuk hagytuk-fő a bizalom-és besorakoztuznk a barlanglátogatók sorába.
Ekkor negyed tizenkettő múlt,a pihenőkkel együtt két óra sem kellet lezavarni a 25-27 kilométert.Ez így hosszú időnek tűnhet,normélis körülmények között 2 óra alatt akár 45 km-t is meg tudunk tenni,de ugye a dombmenetek visszafogtak,na meg a pihenők is-végülis mi nem versenyzünk.

Rövidre fogom:onnantól kezdve,hogy beálltunk a sor végére,kerek perec három óra telt el a kijövetelünkig.3 óra! Egy óra ,míg bejutottunk a kasszáig,további fél óra,míg elkezdődött a körbevezetés a kiállításon,utána 15 perc vetítés,majd séta a barlangtóhoz.További 50 perc sorakozás a csónakra és végül 10 perc csónakázás.
Bevallom,csak azért vártuk ki az egészet,mert ” ha már itt vagyunk,akkor már …”,egyébként így utólag azt tudom tanácsolni mindenkinek,aki szeretne csónakázni és sorakozni kell,ne vágjon bele.Ritkán mondok ilyesmit,de-szép a barlang, szép a víz,de 3 óra tiplizést nem ér meg,Főleg nem kisgyerekekkel,mert voltak ők is sűrűn,de bizony nekik is három órát tartott a látogatás …

A belvárosi Malom-tó és a környéke viszont gyönyörű. Azt kell megnézni!El is voltunk ott még egy órát. és csodáltuk a szép tavat,malmot,parkot,mindent.

3 óra is elmúlt,mikor visszafelé vettük az irányt.Meleg volt,dombok vártak ránk,két pihenővel ugyanazon a vonalon tekertünk haza.Hálásak voltunk,hogy Zánkából kihajtva megláttuk a Balaton zöld tükrét.Innét már csak néhány kilométer kellett SÍK terepen pedálozni. Akaliban rögtön a mólóhoz mentünk fürdeni,konzervsörrel a puttonyban.
Sajnos a borozót már lekéstük,ezért a vacsora után,estére kibaktattunk a strandra és ott vettük meg és raktuk magunkba a 2×2 Olaszrizlinget.

9-től moziba mentünk,jól felöltözve,aztán hajcsi. Szép nap volt,elfáradtunk.

Csillagtúra,3.nap,Tihany

20160815_154959

Tihany a Balaton egyik ikonikus része,turisták ezrei látogatják meg naponta,szinte mozdulni sem lehet az apátság felé vezető utcákban. Ennek ellenére megvan a maga varázsa a nyüzsgésével egyben. A kilátás pedig gyönyörű a kilátónál,vagy a templom melletti sétányról. A Kálvária domb pedig megdöbbentően szép,sosem hagyjuk ki meglátogatni,ha Tihanyban járunk. Legutoljára 2013-ban jártunk itt,és Tihany közelsége szállásunkhoz szinte megkövetelte a következő napot tőlünk,annál is inkább,mivel kerékpárral még nem küzdöttünk meg a tihanyi emelkedővel.

Szerdán reggel még nem lehetett tudni,napfényes vagy borús napunk lesz.Már nem emlékszem,Lajos,vagy Noémi volt-e ügyeletben,de esőt egyik időjós sem mondott aznapra. Szóval ideális kerekezés ígérkezett.Mivel Tihany nagyon közel volt,nem kellett korán útra kelni,ennek megfelelően alakult a reggeli süri-fori. Kávé az udvaron,az aznapi betevő falatok becserkészése az ABC-ben,majd a szokásos szendvicsek elkészítése után elindultunk.

Végig a bringautat kellett követni,a forgalom nem jelentett problémát,nem kellett attól tartanunk,hogy feltartjuk a gépkocsikat. Akaliból keleti irányban egészen Csopakig remek minőségű és karban tartott a bringaút-ezt csak a margóra jegyzem fel. A terep enyhén tagolt,mint általában a part közeli településekben,így Akaliban is a bringaút a településen halad át,majd azt elhagyva visszatért a főút vonalához,de ehhez általában meg kell mászni egy kb.800 méter hosszú kaptatót.Bemelegítés gyanánt.Aztán már csak kisebb emelkedőket kellett leküzdeni,de ezek nem okoztak gondot nekünk.Az előző napi (és a következő nap) dombjaihoz képest ezek nem nevezhetők emelkedőknek.
Szóval tekertünk előre,Balatonudvari,majd Örvényes következett.Itt elérkezett az első pihenőnk,10 km után.A buszmegállónál vertünk sátrat,míg kortyolgattunk a vízből.Az arra járó bringások meg be-beszólogattak:…”nem jön a busz?”.

Aszófőt elhagyva már a Tihanyi-félsziget nyúlványa volt előttünk,nyugodt tekeréssel,a tájban való gyönyörködéssel haladtunk egészen a tihanyi domb lábáig.Innentől kezdve fel kellett kötni a gatyát,legalább 3 kilométer emelkedő volt előttünk.Nekivágtunk.Tekertünk felfelé,de meglepő módon,még ha a mi látószögünkből meredeknek tűnt a kaptató,viszonylag simán leküzdöttük.Ha nekem nincs váltóproblémám -visszaváltásnál ledobta a láncot a nagy fogaskerék-akkor egy slukkra felmegyünk,de a láncot vissza kellett rakni,ezért meg kellett állni két percre.
A faluban a bringaút elhagyta a főút vonalát és elvitt minket a kisebb utcákba.Ennek csak az volt a hátránya,hogy lefelé mentünk,a központ közelében viszont erős emelkedést kellett megmásznunk azért,hogy a Főteret elérjük.Az utolsó méterekben toltuk a bicajokat a meredek úton,de csak 40 méter hosszan,míg felcaplattunk a végállomásunkhoz-a nyüzsgő Főtérre.

A forróság és az utolsó kilométerek megerőltetőbb igénybevétele pihenőt vezényelt számunkra,ezért kikötöttük a bringákat és pihenőt jelentettünk,de előtte pénzt kellet váltanunk és a helyi ABC-ben sörital venni.Aztán már csak egy padot kinézni az árnyékban és jöhetett szendvics,majd a Soproni. Közben volt időnk csendben,semmi gond nélkül bámulni kifelé a fejünkből,hol az embereket körülöttünk,hol a nyüzsgő forgalmat,hol felnézni a templomra.Aztán mi is csatlakoztunk a turistákhoz,felbaktattunk az Apátságba és csodáltuk a történelmünk eme remek és szép helyét. Hosszú percekig néztük a Balatont,amint a falnál felszabadult két hely.A kilátónál és a visszhangnál a Pogány Madonna és Ötvös Csöpi ugrott be azonnal (tegnap este volt a film a TV-ben).Ide tartozik az a megjegyzés,hogy a “Csöpi filmek” elfogultja vagyok és a Balatont nem tudom úgy megjárni,hogy ne keressem a filmben előforduló helyszínek felidézését. Pl. Tapolcát a barlangban végig “csöpiztem” az asszonynak.Na meg persze Füredet is a következő napon. Bejártuk az összes zegzugát Tihanynak az Apátság alatt,bő két órát sétálgattunk céltalanul-mindent a szemnek-ahogy mi művészek mondjuk és töltődtünk a látvánnyal,ki tudja,mikor jövünk újra,kell az emlék. Benne jártunk a délutánban,meleg volt rendesen,megkerestük a lovakat,hogy elindulunk,de a rétest nem hagyhattuk ki a Főtéri rétesezőben.Nagyon finom volt a meggyes-mákos…

20160816_134038

Elbúcsúztunk Tihanytól és elindultunk a rév felé.Némi bolyongás után rátaláltunk az útra és egy 5 perces,őrült lefelé száguldás vette kezdetét,míg leértünk a révbe. Húúú,nem volt semmi,40-45 -ös tempóban száguldani,ráadásul kanyarog az út,mit ne mondjak,az autók se előztek minket,ők is betartották az előírt sebességet. A révnél még tanakodtunk,merre legyen az arra (irány Füred,vagy haza).Rövid tanakodást követően az utóbbit választottuk,Akali a cél.Azért megkerülni a félszigetet sem két perc,7-8 kilométer a füredi útelágazásig,végig bringaút.A kikötőt és a mólót sem hagytuk ki,begyalogoltunk a tihanyi kikötő legvégébe. Időnk volt bőven,szálláshelyünk egy órányira sem,meg kell nézni mindent.

Minden jónak vége szakad egyszer,visszaindultunk,szinte megállás nélkül tekertünk a Barátcsuháig.Vettem borocskát estére,aztán meg sem álltunk a kikötőig a szokásos csobbanásra. Odahaza megvacsoráztunk,hétkor kitekertünk a strandra és úgy másfél óra alatt a palack bor kiürült.Kilenckor mozi,mozi után alvás, de előtte némi olimpia a TV-ben.

3.nap,Balatonfüred

Balatonfüred kihagyhatatlan desztináció,nekem a Balaton fővárosát jelenti,ahová mindig szívesen térek vissza. Csütörtök reggel még nem lehetett tudni,esős ,vagy csak borús,szomorú napunk lesz.A háziak azt mondták,hogy nem fog esni, de végül is a döntésünkben változást csak egy tartós esőzés hozhatott volna.

20160818_115836

Nem volt kedvem csak a sablonos,Akali-Füred vonalat egyenesen letudni,ezért a térképet hívtam segítségül ismét. Sikerül találnom egy szépnek ígérkező kitérőt a Pécselyi-medencén át. Persze a helyieket megkérdeztem,mennyire igényes a terep,de azt válaszolták: -ilyen bringákkal nem lesz gondjuk,hisz nem kezdők. Belevágtunk. Akaliból a szokásos felhajtó a bringaútra,kis szuszogással letudva,aztán már csak a jól bevált pihenő a buszmegállóban Örvényesnél 10 km után. A pihenőt követően nem a bicikliutat nyomtuk tovább,hanem a 71-es úton a községebe kellett bemenni ás Aszófőben eltérni Pécsely irányába. Biztonság kedvéért megkérdeztem az egyetlen helybéli járókelőt,milyen messze van Pécsely,nehogy meglepetés érjen. Szerinte 3,de pont a duplája volt,6 km és zömmel dombnak felfelé. De nem okozott gondot leküzdeni a felfelé menetet. Elég hosszú,nyílegyenes emelkedővel kezdtünk ahogy haladtunk tovább,úgy sűrűsödött a vidék,egyre több erdős domb,majd sűrű erdőn átvezető úton találtuk magunkat.Ez a táj a két évvel korábbi,Őrségben tett látogatásunkat idézte fel. Ott is erdőből erdőbe tekertünk,hol fel,hol lefele. Három kilométer után még nyoma sem volt községnek,templomtoronynak,hogy be tudjuk lőni a távolságot a pihenőig. Kanyargós utakon haladtunk,szinte zéró volt a gépkocsiforgalom,ezért volt lehetőség megcsodálni ezt a szép vidéket. Az egyik lejtőt követően kiértünk az erdő takarásából és a dombocskák között feltűnt a templomtorony,majd háztetők,míg nem elérhető közelségben elénk tárult Pécsely. Húú, nem volt semmi ez a 6 kilométer,de kibírtuk,jöhet a pihenő az első adandó árnyékos,füves terepen. A templomnál, a falu közepén alkalmi tábort ütöttünk fel. Kajáltunk,ittunk a vizünkből és gyönyörködtünk a dombokban,melyek körül ölelték Pécselyt.

Hamarosan útra keltünk,de előzőleg a térképet hívtam segítségül. Ezen a tájon minden felesleges úttévesztés sok energiába kerülhet,ennek elkerülése végett bújtam a segítséget.

Pécselyről Nagyvázsony irányába kellett tovább haladni,de a falut elhagyva rövidesen jobbra kellet fordulnunk Balatonszőlős irányába. Az útelágazásnál ki volt jelölve a megfelelő irány,ezért nem tévedtünk el. A megszokott kép fogadott minket,dombok,emelkedők,kevés lejtő és a csodaszép erdők jobbról,balról. Meglepő volt számomra, hogy nagyvaddal egyáltalán nem találkoztunk, annak ellenére,hogy mindenhol vadlesek voltak láthatóak az erdőszéleken, szántókon. Az Őrségben hemzsegett a szarvas,őz,itt-ott vaddisznó .Itt meg semmi. Bizonyára elbújtak az erdő sűrűjében a vadak az emberek elől. Elértük Szőlőst,kanyargós főutcáján pillanatok alatt átértünk,a falut elhagyva ismét egy hosszabb emelkedő várt ránk,míg nem felértünk a dombtetőre. Innét kezdve lejteni kezdett az utunk,először alig valamit,de egyre jobban gyorsultunk,mígnem félelmetes sebességgel meg nem érkeztünk Balatonfüredre. A városba érve erős fékezést kellett véghez vinni a forgalom miatt, pillanatok alatt a sűrűben voltunk,autók,buszok között.,szinte fel nem fogható változás,elértük a civilizációt. A nyugodt tekerés egyszerre túlélő odafigyeléssé változott,egészen addig,amíg el nem értük a füredi kikötőt. A sétány elején leparkoltunk,kikötöttük a bicajokat sétálni indultunk. Ekkor már több,mint két órája nyeregben voltunk és a lábunkat igénybe vette a kiadós terep,szóval laza séta következett a mólóra,de előtte fénykép barátommal,Ötvös Csöpivel… Füred a nyár kellős közepén tartott,látogatók ezreivel minden nap. A sétányon bornapok,a téren színpad épült, az Anna Grand Hotel és a Horvát-ház a régi helyén maradt,a kis utcák hangulata megmaradt,de a kávézó a járda fölötti teraszon bezárt. A régi épületek bejárása után irány a lazább látvány,a butiksor. Igen,a nejem ezt is szereti körbejárni és nekem,mint jó férjnek,egyetértést kell tanúsítanom ilyenkor. De csak megjátszottam magam,fejemben egy pad járt, a bisztró előtt nézem a tömeget,ahogy hömpölyög mindkét irányba,butikból ki,butikba be,szegény férfi társaim…előttem meg egy korsó Soproni és nagyon jól érzem magam. Persze megvolt a korsó sör is,az asszony is icikált,aztán folytattuk a sétát. Végül visszatértünk a lovainkhoz,nyeregbe pattantunk és visszatekertünk Akaliba a hagyományos bringaúton. Nem volt egy óra az út a szinte egyenes,sík terepen.

Odahaza strandolás,majd vacsora következett. Estére a szokásos borozgatás a tóparton a megszokott padnál. Ha jól emlékszem,mozi már nem volt aznap,mert a film nem volt ínyünkre,maradt a pihenés és tervezgetés,mi lesz a következő napunkkal.

Utolsó nap, Csopak

Célállomásunk erre a napra nem csak a mi döntésünk volt. Még a hét elején SMS jött barátainktól, amelyben felmerült egy esetleges találkozás lehetősége valahol, valamikor a héten. A részletek nem fontosok, annyiban maradtunk, hogy pénteken elővesszük a témát.

csopak

Péntek reggel bizony nem sok napfény szűrődött át az ablakon, borús volt az égbolt és bizony az időjósok is esőket jelentettek a Balaton környékére is. Reggel még a kávé közben nem tudtuk, hova megyünk bicajozni, mint lehetőség felmerült az a képlet, hogy elvonatozunk Almádiba, és onnét hazatekerünk. A távolság  alulról érintette a napi adagunkat, de figyelembe kellett venni az esetleges esőnapot és azt a tényt, hogy földrajzilag is közel legyünk ahhoz a helyszínhez, ahol a barátaink is elő fognak fordulni, ha nem ijednek meg ők is a borús időtől. Kihajtottam a helyi pályaudvarra, megérdeklődtem a vonat indulását és ennek függvényében otthon felkészültünk a vonatozásra. Közben küldtem egy SMS-t a Doktornak, majd rövidesen válaszolt is: -“nemsokára indulunk Csopakra, a strandon találkozunk…” Gyorsan latba vettem a lehetőségeket és arra jutottam, hogy nem kell vonatoznunk, bringával megyünk és figyelembe véve a távolságot, ha most indulunk, akkor nagyjából egyszerre érkezünk meg a Doktorékkal Csopakra.

Picit elszámoltam magam, a csopaki strand utcájába fordultunk be, amikor megszólalt a telefon: -“Szia Peti, mi már itt vagyunk a strandon ,most érkeztünk. Ti merre vagytok?” 5 perc múlva már a Doktorral és bájos feleségével, Mártival üdvözölhettük egymást, hosszú két év után újra. Márti semmit nem változott  a Doktor meg vékonyodott, amióta nem találkoztunk, de kedvességük  a régi maradt. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy megköszönjem  Nektek, kedves Márta és Péter, hogy rajta voltatok azon, hogy találkozhassunk, hacsak egy, másfél óra erejéig is.
Az ilyenkor szokásos témák kerültek asztalra. Rövid csevelyt követően megáztattuk magunkat a tóban-remek volt a víz, majd elvonultunk a büfésorra, mert a komolyabb témák igényeltek némi talpas poharat is, remek nedűvel. Doktor úrra bíztam az egység kiválasztását, már ami a borszekciót illeti, de -gondolom itt, Csopakon-nagyot bukni nem lehet. Remek Olaszrizlinget kértünk, mi, férfiak, a lányok rozé és limonádé kényeztetést választottak.

Sajnos az időjárás beleszólt a további események alakulásába. Tihany felett már csúnyán beborult és villámokat is láthattunk, meg dörgicsélt az ég. Biztos jelei a hamarosan elérkező viharnak. Ennek tudatában, na meg a bringa, mint közlekedési eszköz használatával az eső, vagy a vihar nagyon meg tudja nehezíteni az utazás komfortját, bármennyire is szeretünk tekerni. Ezért sajnos idő előtt el kellett búcsúznunk egymástól. Még egy közös fotó a találkozás megörökítésére-talán már látható lesz nemsokára – aztán uccu neki, nyeregbe pattantunk és próbáltuk menteni a menthetőt.

Gondolom a Doktorék sem maradhattak a strandon sokkal tovább. Minket Füreden elég erős szél csapott meg, de ez látszólag nem zavarta a turistákat. A sétány ugyanúgy tömve volt, mint egy nappal azelőtt, amikor gyönyörűen sütött a Nap. Az első esőcseppek a Tihany-rév felé vezető átelágazásnál potyogtak ránk, de egy kilométer után már a bringautat övező fák lombos ágait kellet igénybe vennünk, annyira eleredt az eső. Egy kisebb csapat már ledekkolt ugyanitt, ők nem voltak felszerelve esőkabáttal, ezért a kivárás taktikáját választották, csupán az első községig, Aszófőig tartottak, amely alig 3 kilométer volt bújóhelyünktől, ennek ellenére nem akartak elázni. Persze mi sem, de felhőkből ítélve nem záporban voltunk… itt voltunk tanúi egy érdekes jelenségnek, amit eddig csak ismeretterjesztő filmekben láttam.
Az aszfaltozott út szélén, mint egy hadsereg vonult egy hangyahad, ki tudja miért és hová, de a menetoszlopban legalább négy sorban voltak hangyakatonák egymás mellett és az oszlop legalább húsz méter hosszú, miután eltértek be a fás részbe. Csodálatos látvány volt.

Mi meg tovább hajtottunk a közeli halsütödébe, amely egy kilométer se volt, ott eszünk valamit, hátha eláll azalatt az eső. Ettünk, ittunk, jó 40 percet várakoztunk, de a helyzet nem változott. Közepes eső, szél nélkül, hideg nincs, tehát semmi akadálya annak, hogy folytassuk utunkat. Talán ha 13 kilométer hazáig. Nem sietős tempóban tekertünk és Örvényest elhagytuk, amikor lassan elállt az eső. Mikor beértünk Akaliba és bementünk a Bringakali bisztróba frissülni, már a nap is kisütött. Itt épp láthattuk, ahogy a pólós lányok elvesztik az utolsó pillanatokban a vezetést a bronzmérkőzésen és büntetőkkel alulmaradnak ellenfelükkel szemben.

Hazamentünk, lezuhanyoztunk, és csavarogni indultunk a faluba. Persze száradni akasztottuk a vizes cuccainkat, a bringákat is meg kellet volna mosni, de nem akartam ezzel időt veszíteni. Inkább visszamentünk egy pohár borra bisztróba (borozó már zárva volt) és elbeszélgettünk az aznapi és az egész heti élményeinkről. Lassan beesteledett, a faluban zajos esemény zajlott, volt zsíros kenyér, zene, még Bebe is volt, aztán utcabál, de mi már odahaza pihentünk és lélekben a másnapi elutazás, de inkább a hétköznapokba való visszazökkenés járt.

A négy nap alatt 209 km-t tettünk meg bringával. Nem sok, de nem is kevés, főleg ahhoz képest, hogy az idén nem a bringán volt a hangsúly, inkább a látnivalók, a még fel nem fedezett részletek voltak előtérbe helyezve. Jól éreztük magunkat, annak ellenére, hogy nem egészen jól indult a vakáció, de mint oly sokszor, most is bebizonyosodott, nem a pénz teszi széppé a kirándulást.

Köszönöm a türelmet.

  8 hozzászólás - “Balatoni csillagtúra”

  1. Ahogy mondod,doki,az Öreg Malomtól a Csepregi lehajtó 300 méter (körforgalom) és kb. 300 méterre van az első csepregi épület.
    De mi másnapra terveztünk oda elmenni,csak az időjárás betett a terveinknek,ezért esett a dolog…
    Hajdúszoboszló a maga barna termálvizével és a bográcsfesztiváljaival megvolt anno.Szeretem a Pusztát,készülnk oda is-újra.Csak az a fránya 400 kilométer ne lenne.Még addig amíg valaki félreért engem-szakmámból kifolyólag rühellem az autózást-nem gond levezetnem akár 1000 kilométer felett naponta,csak nem teszem,ha nem muszály.
    Önmagában a tömeg pl.a fürdőben olyan tényező,amellyel számolni kell.Mint általában minden dolog ez is relatív megítélés függvénye.Mivel mi csak ilyen alkalomból-Húsvét-indulunk útra,ezzel számolunk.De most hagytuk befolyásolni magunkat mások véleményével.Részben bejött,részben tévedtünk,ennyi.Veszíteni nem vesztettünk semmit sem.Olyan szép a hazánk,meg kell ismerni minden szemszögből.

  2. Peti! Az Öreg Malom – ha egyről beszélünk – Csepreg határában van, ha jól sejtem, a Bükfürdőt és Zsirát összekötő út mentén.

    Eszemben sincs az üdülési szokásaitokat “befolyásolni” 🙂 , csak megfontolásra ajánlottam az Eger környéki fürdőhelyeket. A “nyugati végeken” a celldömölki fürdőt is dicsérik, igaz személyes tapasztalataim nincsenek vele. A felsorolásból kihagytam Hajdúszoboszlót! Mi október közepén mentünk, nem voltak sokan és a fedett élményfürdő is nagyszerű volt. Íme a kép “bizonyíték”! 🙂

    Sajnos az a baj, hogy a többnapos hétvégékre szinte mindenhol zsúfoltság van. Én nagyon szeretem a siófoki Galerius fürdőt, pl. pénteken délelőtt alig vagyunk, jó a vize, a szaunavilág, de délután már érkezik a tömeg, s akkor már nem annyira pihentető. De az se rossz, ha az ember megtalálja az igazit és visszajár!

  3. Csepregre és Kőszegre a vasárnapi szél miatt nem jutottunk el,de be volt tervezve mindkét település meglétogatása.
    Eger és környéke ugyanúgy régi vágyunk,de én ódzkodom a vezetéstől,ezért választunk Húsvétkor közeli célpontokat.

  4. Köszönjük a beszámolót. Nekünk Bük szinte eggyé vált a csepregi Ismerős Arcok táborokkal, ráadásul mindig az Öreg Malomban szoktunk megszállni!

    Amennyire láttam, elég jó bicikliutak vannak arrafelé. Bük igazi fürdőhely, se több, se kevesebb, de Csepregnek varázslatos hangulata van.

    Egyébként lehet hogy érdemes elszakadni az említett fürdőhelyektől, hiszen pl. Eger környékén is remek fürdők vannak (pl. Demjén, Egerszalók, Bogács, Mezőkövesd), ahol a helyi borokkal is közelebbi ismeretséget lehet kötni ;-)…

  5. A Húsvét nekünk hagyományosan a kikapcsolódásról is szól ,és ilyenkor előtérbe kerül a bringázás is-ha az időjárás megengedi.
    Az időjósok nem sok jóval kecsegtettek minket az ünnepet megelőző napokban,de a végső döntés nagypéntek reggelén született meg:jönnek velünk a gépeink is Bükre.Végülis a tetőhordozóval együtt félórás munka volt felpakolni a kocsira táltosainkat.
    Nem bántuk meg döntésünket,két napot sikerült nyeregben tölteni,még ha nem is beszélhetünk nagy túrákról,mégis kellemes idődöltéssel teltek el a napok,nem csak a szállóban és a termálvízben.
    Az érkezésünk napján kipakoltunk ,átöltöztünk és nyeregbe pattantunk.Uticélunk a városka és környéke volt,elsődlegesen egy kiadós ebéddel megspékelve.Nem kellett sokat tekernünk,a szálloda és a község alig több,mint 2 km távolságra volt egymástól.Perceken belül megérkeztünk a Fehér Ló vendéglőbe.Szilvapálinkával indítottunk,majd rendeltünk ebédet is.Nagyon kellemesen elbeszélgettünk a tulajdonos úrral,mint kiderült,több somorjai ismerősöm is szinte törzsvendég a panzióban.Bizonyíték erre kedvenc csapatom,az STK sálja a több focicsapat sáljai között.Otthon éreztem magam!
    Ebédet követően szétnéztünk Bükön,hiszen utoljára 10 éve jártunk itt.A városka nagyban nem változott,ugyanúgy tiszta és takaros volt,mint azelőtt.Viszont több étterem és panzió megszűnt vagy bezárt azóta.
    Ki tudja,mi az oka ennek?Gyanítom,a vendégek immár előnyben részesítik a fürdő közvetlen közelében felépült szállodák és apartmannok előnyeit a távolabb fekvő városi száláshelyekkel szemben.Nem is volt akkora mozgás a községben.Még a vasárnapi misén is mindenki befért a templomba,nem úgy sok évvel ezelőtt-akkor sok hívő kinn rekedt,annyi vendég volt a városkában.
    Volt időnk oda-vissza áthaladni Bükön,késő délután érkeztünk vissza a szállodába és megtámadtuk a fürdőt.Nagyon sokan voltak a medencékben,alig találtunk helyet magunknak.Mire befészkeltük magunkat,jött a meglepi-el kell hagyni a fürdőt-ugyanis 6-kor bezár a fürdő.Mínusz 1 pont Sárvárhoz viszonyítva.Mínusz kettő a tömeg miatt,holott több ismerősünk azt állította,azért tértek át Sárvárról Bükfördőre,ment az előbbiben elviselhetetlen volt a tömeg…
    Mindent összegezve az első napról,a szálló megfelelő,a vacsora pazar volt,a séta kellett utána,hogy a borocska elférjen a pociban.
    Másnap reggel 7-kor már az ABC-ben voltam napi sajtóért és- mivel az egyetlen alkalom a bevásárlásra-bort vettem hazulra.Egri csillag,két palack.Nem siettük el a reggelizést,az utolsók között érkeztünk az étterembe,ahol pezsgővel kínáltak minden vendéget.Persze nem fogadtuk el,mondván korán van még erre…Egyrészt ez igaz is volt,másrészt bringázni készültünk,nem akartuk mámorosan kezdeni a napot.
    Az időjárás nem volt túlzottan kecsegtető,borús égbolt,szelecske,ennek ellenére belevágtunk.Előzőleg érdeklődtem a recepción a lehetőségekről és Ausztria felé vettük az irányt,Zsira célirányával.Azelőtt nem jártam erre,a térképet nézegetve 15-18 km távolságra saccoltam a határt.
    Szinte végig kerékpárúton haladtunk,nem túl sok és szép látnivalót nyújtó terepen ,de ilyen is van.Lényeg,hogy mozgunk és ismerkedünk új környezetekkel.Talán két településen haladtunk át,az egyik Szakony volt.Nem nehéz megjegyezi,az Arcok fotósa révén,akit Szakonyi Zoltánnak hívnak.
    Volt még egy település,Gyalóka,majd Zsira következett.Ott megcéloztuk a volt határátkelőt és Ausztriát.A határon emlékpark van,mely az 1956-os eseményekre hivatott tisztelegni.Kopjafa a hősök emlékére,a megmaradt drótkerítés árkon innen a kommunizmus ketrecére utalva,a keskeny átjáró-híd,melyen a segélyszállítmányok hazánkba kerültek és ugyanazon keltek át a szabadság és bizonytalan jövő reményében azok,akik nem tudtak megbékélni a kísértettel,amely 1956 után beárnyékolta Magyarországot is.Döbbenten álltam ezen a helyen és hálákodtam azért,hogy eljöttünk ide,mégha véletlenszerűen is kötöttünk ki itt..
    Picit később folytattuk utunkat.Az árok túloldalán várt Ausztria.Egy emlékpark odaát is.Egy őrtorony ledöntött kupolája,előtte különböző,vasból kivágott emberi figurák,mind valamilyen emberi sorsra,szenvedésre utalva.Majd,picit tovább haladva elénk tárult több szálloda és egy hatalmas csúszdarendszer a hozzá tartozó élményfürdővel.Pazar látvány,megatdák a módját a pihenésre a sógorok…Továbbtekertünk az első településre,Lutzmannsburgba.Bortermelő vidékbe csöppentünk,nagyon tiszta,rendezett település,olyan tipikus osztrák közeg.Végigmentünk a falun,majd megfordultunk és haza vettük az irányt.Az addig nagyon kedvező időjárás Bük előtt picit ránk ilyesztett néhány kövér esőcsepp formájában.Szerencsére-mint ahogy az a mesékben lenni szokott-volt a közelben egy vendéglő-panzió,Öreg Malom,hát betértünk megpihenni és elbújni a szelid eső elől.Ahogy elfogyasztottuk italainkat és fizettem,újra kisütött a napocska-egy percre.Ismét jött egy kis eső.Vendégmarasztaló idő,örülhet a kocsmáros.Persze,hogy maradtunk.Szerencsére tényleg csak futó zápor volt,tíz perc múlva már a nyeregben ültünk és rövidesen visszaértünk szállásunkra.
    Ezzel tulajdonképpen vége is volt a bringázásnak.Másnap erős szél volt,tettünk egy próbát a mise után,de semmi értelme nem volt a folytatásnak.Illetve mégis,mert nyugodtan felpakoltam a kocsira a bicajokat,hogy másnap már erre ne legyen gondom.
    A vasárnap délután végülis a fürdőzésről és némi borocskáról szólt.Volt időnk filózni arról,hogy jövőre ide,vagy inkább Sárvárra menjünk.Még nem döntöttünk.Van rá időnk január elejéig.

  6. Mosolyogtunk tekerés közben az esőben,nem volt semmi gond azzal,hogy elázunk.Utólag is köszönjük az aggódást.

    Visszanézve a képeket,tapasztalom,hogy amelyiken rajta vagyok,mindenhol támaszkodom valakire,valamire,vagy engem támasztanak meg.Ennyire sok bort azért nem ittam…

    Sok sikert és főleg jó időjárást a bringázáshoz-viele Glück und keine Raddeffeckt wünsche.

  7. Még egyszer köszönöm – köszönjük – a tartalmas és élvezetes beszámolódat, azt is, hogy szinte utolsó mohikánként tartod életben ezt a kávéházat!

    Ami a csopaki találkozást illeti, igen nagy öröm volt, hogy sikerült! Nem mellesleg: pár nap múlva Rudipapával beszéltünk meg ugyanitt egy találkozót, az is remek volt és az időjárás sem rövidítette le, egyedül a kóstolás maradt el, elvégre mindketten vezettünk. Ha jól emlékszem (jól emlékszem 🙂 ), Petiékkel augusztus 19-én töltöttük Csopakon együtt az időt. Fehérvárról elindulva kicsit felhős volt az ég, de nem gondoltam arra, ami a Balatonra lecsapott.

    Egy biztos: az idén (is) a tó vize varázslatos volt, lágy, simogató, kellemes hőmérsékletű. Semmi halpusztulás, nem úszott szemét, sem hínársziget a vízen; a csopaki strand is rendkívül kulturált, tiszta, rendezett, bárki találhat árnyékot a hűsöléshez! Ilyen körülmények között összefutni régen látott barátainkkal, külön öröm volt számunkra! Ami az említett bort illeti: igen, van a strandon egy hely, ahol remek borokat mérnek, természetesen Csopakon termett szőlők nedvét.

    Az említett vihar kicsit lerövidítette találkozásunkat, ráadásul a Sors sem volt igazságos, de erről kicsit később… Petiék távozása után, mi addig húztuk az indulást, amíg lehetett. Megérte! Tihany fölött csapkodott a ménkű, jól látható volt a lezúduló esőfüggöny, míg szemben Siófok napfényben fürdött… Az is érdekes volt, hogy a víz varázsütésre zölddé változott előttünk, majd húszcentis hullámok kezdték nyaldosni a partot. Ezer színben játszott a világ…

    Miért volt igazságtalan a Sors? Mikor elindultunk Várpalotán át Székesfehérvárra, úgy tűnt, megázunk. Ahogy távolodtunk a Balatontól, egyre vékonyabb lett a felhőzet, hazaérve napsütötte idő fogadott. Petiék meg a drótszamáron ázhattak… 🙁 .

    Ha minden igaz, az előttünk álló hétvége után én is kerékpáros beszámolóval jelentkezem majd, a “bringabloggá” alakuló kávéházi asztalok mellől. Nem, nem váltunk profilt, sokszor mondtam, azt az oldalt én – mi – írjuk, de az Élet szerkeszti… Talán majd jönnek koncertek is, elvégre idén eddig ez az élmény mindössze négyszer adatott meg számomra.

    Kalandra fel!

  8. Nagy élvezettel olvasom Kohus Peti úti beszámolóját, és kicsit várom már azt a részt, amikor Csopak is sorra kerül 🙂 !

    Azt hiszem az említett helyszíneken sokan jártunk, sokan visszavágyunk, talán két keréken még élménygazdagabb ez az utazás. A Balaton szépségeit ezernyi látószögből nézhetjük, nekem kitörölhetetlen emlékem, amikor egy verőfényes, ám annál hidegebb téli vasárnap, az Apátság mellől a tóra tekintve, hatalmas, rianásokkal szabdalt jégtengert láttunk… A környék ezernyi arcát még inkább színesítik az évszakok. Egyszer Újév napján mentünk le Füredre, a szilveszteri mámorból éledezett a kisváros, de a kávé tökéletes volt, a parton forralt bor illata csapott meg, fakutyáztunk…

    A Káli-medence… talán most kezdjük felfedezni, borai egyesítik a balatoni és a somlói borok szépségét, előbbiek játékosságát, utóbbiak mineralitását. A természeti kincsek, a hely jellegzetes népi építészete is biztosan jobban mutatja magát két kerékről, mint autóval átrohanva…

    Jók ezek az utazások, jó olvasni róluk, hiszen mindenki hozzáteszi saját nézőpontját, élményeit. Köszönjük Peti, várjuk a folytatást!

    Ha minden a terveink szerint alakul, talán majd én is hamarosan jelentkezem egy hasonló beszámolóval egy másik tó mellől…

 Minden vélemény számít! Várjuk a hozzászólásokat!

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Kötelező

Kötelező

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..