Április 14-én, a MOM-ban, az Ismerős Arcok zenekar lemezbemutató hangversenyt ad. Jegyek zsebben, koncertváró hangulatom… mint egykor Somogyvár, a TF, vagy éppen sokszor a MOM-ban tartott koncertek előtti…
Lélekvesztő. Közel két éve jelent meg az Arcok utolsó albuma, nem számítva egyik legnagyobb kedvencemet, amely nagyrészt ugyanannak az anyagnak a dalaiból összeállított koncertlemez. Közben elszállt két esztendő, falunapi koncertektől kezdve, a zsúfolásig telt Petőfi Csarnokban tartott hangversenyen át Csókakőig, majd a decemberi székesfehérvári buliig, amikor tehettük, ott voltunk az Arcok fellépésein. Mindezeket megkoronázta a 2010-es és 2011-es csepregi tábor, ahol a zenei élményeken túl, hosszabb-rövidebb ideig együtt lehettünk régi-régi barátainkkal és rengeteg magunkfajta emberrel. Nyilván nem kell magyaráznom – kísérletet sem teszek rá -, hogy elmondjam, mi vitt el bennünket az említett helyekre. (Sokszor meséltem élményeinkről A mi Pilvaxunk asztalai mellett, íme…)
Néhány hete elkezdtek sűrűsödni az események! Előbb lemezbemutató koncertről jöttek hírek, majd az új korong dedikálásáról. Ekkor már bizonyossá vált, amit addig csak sejteni lehetett: elkészült és megjelenés előtt áll az új Ismerős Arcok zenealbum! Tegnap pedig a médiáknak az a keskeny szelete, amely igazán a miénk, előbb Nyerges Attilával és Frankadelivel sugárzott interjút (Lánchíd Rádió), majd Galambos Nándorral és Kovacsik Tamással hallhattunk beszélgetést a Magyar Katolikus Rádióban. (Sajnos mire írásom megjelenik, már csak a hangversenyt követően hallhatjátok a beszélgetés ismétléseit.) Mindkét adást végighallgattam és rengeteg háttér-információ hangzott el a zenekarról, az albumról és a küszöbönálló hangversenyről. Megpróbálom a leglényegesebb dolgokat felidézni azok számára, aki nem tudták az adásokat meghallgatni.
Nyerges Attila beszámolt arról, hogy igen hosszas alkotómunka előzte meg az album születését, sok vívódás, ezernyi zenei és prózai gondolat öltött testet a megjelent anyagban. Aki még nem hallotta az albumot, joggal teheti fel a kérdést: hogyan kerül a „rapper” Frankadeli a képbe? Aligha árulok el titkot: az egyik dalban alapvetően fontos szerepet kapott. (Engedjetek meg egy kis kitérőt: Frankadeli 28 éves, érthető, hogy művészetére kamaszodó fiam a legnyitottabb, de a kimondott igazságok, a miénkkel hasonló világnézetet tükröző dalok miatt mi is szívesen hallgatjuk őt. Viszont a „rap” hallatán, bennem mindeddig fordított baseball sapkában, nagyrészt trágár szövegeket kántáló amerikai fekete fiúk ugrottak be. Frankadeli tegnap elmondta, hogy a regőlés ősi magyar „műfaj”, ezzel máris más megvilágításba helyezte számomra az általa képviselt „rap”-pelést!) Bár az albummal majd egy másik írásban szeretnék részletesen foglalkozni, Nyerges Attila elmondta, hogy koncept-lemezt alkottak, amely egy ’60-as években született ember élettörténetét dolgozza fel, mégis valamennyiünk sorsát beleszőtték. Bár néhány szó a küszöbön álló koncertről is esett, erről jóval több információt kaptunk Galambos Nándortól és Kovacsik Tamástól a Magyar Katolikus Rádióban elhangzott beszélgetésből.
A két zenész elmondta, hogy a MOM-ban eljátsszák a hanglemez teljes anyagát az elejétől a végéig, majd ezt követi egy 30-40 perces rész, régebbi dalokból. Valamennyi, az albumon közreműködő vendégművész felkérést kapott a koncerten történő fellépésre. Szintén nagyon fontosnak tartom, kevés lemezbemutató koncert lesz, Kaposváron, Szegeden és Alsózsolcán hangzik el a teljes zenei anyag, lesznek olyan dalok, amelyek élőben többé nem lesznek hallhatók, a többi pedig beépül az Arcok amúgy is változatos repertoárú koncertprogramjába. (A pontos koncertidőpontokról innen tájékozódhattok.)
Nagyon várom a szombat estét, mindenképpen beszámolok Nektek az élményeinkről. Addig is van egy jó és a egy rossz hírem… a rossz azok számára, akik ott szeretnének lenni, de még nincs jegyük, a jót pedig aligha kell magyaráznom:
Soha ne felejtsétek el: „Nyomot hagyni! Ez a cél.”
