Idestova négy éve – nem sokkal A mi Pilvaxunk indulása után – a „Muzsika” rovat legelső írásában emlékeztem vissza mindarra, amit az Európa Kiadó zenekar jelentett számomra. Nem gondoltam, hogy valaha megadatik még egyszer koncerten hallanom őket, elvégre Menyhárt Jenő zenekarvezető 1996-ban az Egyesült Államokba távozott és 2009-ben tért haza. Ezt követően volt néhány koncertjük (Szigetfesztivál, A38 Hajó, stb.), amelyekről a filmmegosztó portálokon bőven lehet anyagot találni, de új dalok nem születtek.
Meglepett a hír, hogy a zenekar új albumon dolgozik, amelynek bemutató koncertjére tegnap este került sor a Millenárison. Nem nosztalgiakoncertet hirdettek, – az Európa Kiadó alkotóműhelye feléledt tetszhalott állapotából, új dalok születtek! 32 éve alakult zenekar és vezetője ismét üzen a harmadszázad alatt gyökeresen átalakult világnak, pedig a régi dalok jottányit sem vesztettek aktualitásukból. (Ez azért több, mint elgondolkoztató…)
Tagcserékkel járt a megújulás: az egyik zenekaralapító Kiss László basszusgitáros Ausztráliában él és dolgozik, így nem vállalhatta a hónapokig tartó stúdiómunkát és koncertturnét, hangszerén Fülöp Bence játszik; kikerült a zenekarból Varga Orsolya és Magyar Péter, a doboknál Gyenge Lajos ül; hegedűn, trombitán pedig Darvas Benedek muzsikál. A régiek közül Kirschner Péter (gitár), Másik János (ének, billentyűs hangszerek), továbbra is az Európa Kiadó meghatározó tagjai.
Darvas Benedek
Ezeknek az információknak birtokában indultunk a Millenárisra. Meglepett, hogy egyetlen ülőhelyet sem találtunk a hatalmas csarnokban, amelyben hűvösebb volt, mint a „buja pesti éjszakában”. Fél tízkor színpadra lépett az Európa Kiadó, a hangulat felforrósodott, elkezdődött a közel három órás koncert! Sorra csendültek fel a jól ismert régi dalok, a közönség… igen a közönség, amelynél heterogénebb összetételűt még nem láttam… idős emberek, ifjak, akik talán fiatalabbak a zenekarnál, őszhajú copfos hobók, fiatal lányok mezítláb, néhány különös figura… ám az első akkordok után mindannyiunkat azonos hullámhosszra állított a muzsika. Szóval a közönség… összeforrt a zenekarral, a hangulat fergeteges volt.
Új dalok? Engedjétek meg, hogy megvárjam az album megjelenését, melyre nagyjából egy hónap múlva kerül sor, sok-sok meghallgatás után majd visszatérjünk rájuk. A koncert gerincét a jól ismert számok alkották, nekem a csúcspontot az új albumra is felkerülő „3 Judit 4 Zsuzsa…” című jelentette, íme:
Gyorsan elröppent az idő, a ráadásban még felhangzott a „Mocskos idők”, „Toporzékolok a vágytól”, „Megalázó durva szerelem”, befejezésül az „Európa kiadó”.
Azt hiszem ez volt az a koncert, amelynek feldolgozásához még hosszú időre lesz szükségem. Milyen érzéseket hívott elő bennem? Különös… hiába kutatok emlékeim között, nem tudom felidézni, hogy mikor voltam korábban utoljára Európa Kiadó koncerten. Azóta szinte minden megváltozott, a világ, a zene, (és én is), talán csak az a távoli bolygó maradt ott, ahol akkor is volt… „Ez a város egy távoli bolygó, itt élni nem rossz és itt élni nem jó…” – énekli az Európa Kiadó, ma már belőlem más gondolatokat, érzelmeket hív elő a muzsika, nem ugyanazokat, mint a nyolcvanas években. Ez egy „rohadt érzés, de én szeretem.”
Fantasztikus este volt, „…egy turista mit tehet? Örül neki, hogy itt lehet!” Örülök, hogy ott lehettem…
Befejezésül megosztok Veletek néhány hivatkozást a koncert és a megjelenésre váró album kapcsán:
Privát rocktörténet (34. rész) : Az Európa Kiadó
Újra itt az Európa Kiadó
VilágVeleje Nyár 2013
Nincs átverés az Európa Kiadó dalaiban – interjú Másik Jánossal (Magyar Nemzet)
