Hópihék

„Vajúdnak a hegyek, de egeret szülnek” – érzem ezen a télen, már ami az időjárást illeti. Gyermekkoromban, a három téli hónap alatt többször fedte fehér lepel a várost mint nem, a közeli Kis-Svábhegyen kiválóan lehetett szánkózni. Ma reggel végre elkezdett szakadni a hó, Benedeket vittük Csókakőre, a Vértes oldalába felkúszó községet komoly hótakaró fedte, a falu közepén már gyülekeztek a vállalkozó kedvű turisták, hogy részt vegyenek a 15 km-es Vincézés – Pincézés teljesítménytúrán, ahol a Móri borvidék pincéibe is be lehet térni útközben. De délutánra elvékonyodott a hóréteg, inkább gyenge havas eső, mint igazi téli hózápor fogadott, amikor elmentünk gyermekünkért.

Ebben a semmilyen időben, jól eső érzés, beülni egy kávéházba és elmorfondírozni néhány dolgon, amelyek az elmúlt napokban foglalkoztatnak…

*

1. Levelet hozott a posta, avagy az igazi Csíki sör…

 

Minap, egyik kedves barátom a fent látható képpel lepett meg 🙂

Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor első székelyföldi látogatásunk alkalmával, a hosszú utazást követően Geigivel behatoltunk a szentegyházi kocsmába, majd gyorsan ledöntöttünk 1-2 (?) korsó sört. Csíkszeredára is a Sörgyár mellett vezetett utunk, ittuk a Ciuc nevűt, bár tudtuk, ez is a H. multi terméke, de legalább Székelyföldön főzik!

A képet látva először – én a naiv – azt gondoltam, hogy megkapta a sör az őt megillető nevet, de azután kiderült, hogy ez bizony nem a H. konszern terméke, hanem Csíkszentsimonban, manufaktúrában főzik. Van e körül mindenféle jogi, már-már politikai bonyodalom, de ha a szerencse újra Erdélyországba vezérel, én bizony csak az igazi Csíki sört fogom keresni 🙂 !

*

2. Merlot vakteszt…

 

Ha sörről esett szó, beszéljünk borról is! Kedvenc vinotékám vaktesztet szervezett, ahol merlot-k versenyeztek egymással. A 100 pontos bírálati rendszer alapján, valamivel több mint húszan – nem avatott ítészek – értékeltünk kb. 10 tételt, szekszárdi, villányi, egri, soproni neves termelők borait. Nem akarok mélyebben belemenni ebbe száz pontos rendszerbe, a lényeg az, hogy a bor küllemét, illatát, ízét és még pár tulajdonságát pontozzuk, ha minden tökéletes, akkor a bor 100 pontot kap, igaz ilyenre még soha nem volt példa. De bortól és a pontozó ízlésétől függően, nagyjából 70-90 pont közötti tartományban oszlanak az értékek, majd a több mint húsz résztvevő egyes borokra adott pontszámait átlagolják, így alakul ki a végső sorrend. Természetesen azért „vakteszt”, mert nem tudjuk melyik pincészet borát kóstoljuk éppen.

A rossz nyelvek szerint 🙂 Villányban azt gondolják, hogy Szekszárd klimatikusan már túl északi fekvésű ahhoz, hogy jó vörösbor készüljön 🙂 , hogy Szekszárdon ugyanezt gondolják-e Sopronról, vagy Egerről arról nem szól a fáma… Hatalmas meglepetésre Szőke Mátyás 2009-es évjáratú, Amerlot nevű bora meggyőző fölénnyel győzött, nagy vörösborvidékek, nagy borait utasítva a sorban maga mögé. Mátraalja pedig elsősorban nem a vörösborairól híres..

A borról további információkat itt olvashattok. Még annyit, ez igazából egyfajta játék, de azért érdekes, hogy több mint húsz borkedvelő, köztük néhány hölgy, akiknek a véleményére mindig érdemes odafigyelni, szinte egyhangúan ezt a bort értékelte legtöbbre. Pedig… nem is vörösboros borvidéken termett a szőlő, mely ennyire ízletes borrá változott…

*

3. „Íme, minden idők legjobb magyar rocklemezei és -előadói”…

 

…címet olvasva, ugye felcsigázza érdeklődésünket? Itt találjátok, hogy tizenegy rockzenei újságíró véleménye alapján milyen kép rajzolódott ki, de nem érdektelenek az olvasók hozzászólásai sem!

Tekinthetjük ezt is egyféle játéknak, de azt hiszem megosztó végeredmény született! Az Ördög álarcosbálja című Syrius album vezeti a listát, nem vitás, hogy az Ausztráliában felvett alkotás valóban a magyar rocktörténet egyik legfényesebb gyémántja, de nehezen hasonlítható össze az LGT, a Beatrice, vagy az East zenei világával. Az én ízlésemhez legközelebb álló East és Mini két-két albummal is szerepel a listán, azonban komoly hiányérzetem van, mert szerintem ha az underground zenei világát nézzük, az Európa Kiadó bármelyik albuma kihagyhatatlan, ugyanaz a véleményem a folk-rock tekintetében: nagyon sok Kormorán album bőven beleférne a legjobb harmincba, én talán a Forrás felé címűt tenném fel elsőként a listára.

A „legjobb” zenekarok húszas listája is alighanem megosztó, bár sok olyan szerepel közöttük, amelyeknek – zenei ízléstől függetlenül – valóban ott a helyük, ha sorrendbe akarjuk állítani azokat. A hangzatos cím: „Íme, minden idők legjobb magyar rocklemezei és -előadói” mellé oda kellene írni, hogy „tizenegy szakújságíró szerint”… Ebben talán az a jó, hogy ahány ember, annyi zenei ízlés, még nagyon rövid idő telt el ahhoz, hogy igazából kikristályosodjék, hogy melyek a magyar rocktörténet időtálló értékei. Minden esetre, ha egy lakatlan szigetre kellene költöznöm, nagyrészt nem a cikkben említett előadók alkotásait és albumait vinném magammal.

*

4. Végül, de nem utolsó sorban… ismét koncertváró hangulatban

Pénteken este a Barba Negrában nagyszabású Ismerős Arcok koncert keretében ünnepeljük Práder Vilmos művész úr ötvenedik születésnapját! Illő ott lenni, hiszen pont egy hónap elrohant Révkomárom óta…